Ne hazudj többé!

17.

Zora

Nem mertem bízni abban, hogy Adéllal kibékülünk, hiszen elég csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez. De főként ő bántott meg engem, de valahol igaza volt, van. El kellett volna mondanom az eljegyzésemet és az édesanyámat neki, de nem mertem. Féltem, hogy megpróbál majd minket kibékíteni vagy ami még rosszabb elhagy . Végül az utóbbi történt, de szerintem az első opció is majd benne lesz a pakliban. Szeret anyával dolgozni és nagyon jó állatorvosnak, valamint főnöknek tartja. Élete legjobb döntésének tartja a munkahelyváltás. Ezek után persze, hogy féltem színt vallani neki. De úgy fest túltette magát a titkokon és most itt fekszik szorosan mellettem az ágyban.

- Elmeséled? – zökkent ki a gondolataimból Adél.

- Mit meséljek el?

- A vitádat anyuddal – fordul felém és maga elé húzza a takarót, hogy eltakarja a meztelen testét.

- Azt hittem azt, hogy hogyan lehet ennyire jó velem – kacsintok rá, majd jóízűen felnevetek.

- Haha – suhintja meg finoman a vállam – A középiskolai éveid vége eseménydús volt, tudom.

- Fiatal és bohém évek – nosztalgiázok kicsit a plafont bámulva, majd újra Adélra nézek – Amúgy arra gondoltam, hogy miattad ennyire jó a szex, veled ennyire jó.

- Pfú de kivágtad magad te! – jegyzi meg mosolyogva, majd feljebb mászik, hogy meg tudjon csókolni.

- Igyekeztem. Hozok be inni, mert kitikkadtam tőled, utána beszélgetünk. Jó?

- Rendben. Hozol be nekem olyan kekszet, amit ettük délután?

- Igen, hozok – mászok ki mellőle és magamra kapom a pólómat és rövid nadrágomat. Kicsoszogok a konyhába egy üveg vízért, valamint az édességért, amit kért. Pár másodpercet adok még magamnak, hogy összeszedjem a gondolataimat, majd visszamegyek a hálószobába.

- Köszi – ül fel Adél az ágyban. Ő is magára vette közben a pizsamáját és így támaszkodik neki a háttámlának. Elkezdi majszolni a kekszet, miközben várakozva néz rám.

- Szóval – nyújtom el a szót és mellé telepszem – Apu 13 évvel idősebb anyánál, akkor jöttek össze amikor anya még egyetemista volt és hát teherbe esett. Mivel szerelmesek voltak összeházasodtak és hát anya éppencsak el tudta végezni a sulit, pár hétre rá megszülettem. De amint lehetett vissza is ment dolgozni, vagyis hát elkezdett dolgozni heti pár napot. Mivel apunak több ideje volt, így vele voltam többet és ezért talán jobban is kötődtem hozzá. De anyát is sokszor elkísértem dolgozni, amikor kiszállásra ment, házhoz. Segítettem neki a magam kis gyerekes módján. Szerettem vele is lenni, sokat tanul tőle, de aztán anyának elvárásai lettek. Egyre többet várt tőlem, azt akarta, hogy én is majd állatorvos legyek, de nekem az nem ment. Én rosszul voltam a műtétek alatt az az igazság, így inkább apuval maradtam és zongorázni tanultam. Anyának ez nem annyira tetszett, szerinte zenélésből nem lehet megélni. Ő azt akarta, hogy a zene az csak másodlagos legyen, csak hobbi. Szerinte túl sok időt fecséreltet el velem apu a zongora mellett. 9 éves voltam, amikor nagyon megromlott apuék viszonya és pont akkor kapott apu egy felkérést, hogy Amerikába másfél hónapra beugorjon egy lebetegedett zongorista helyére. Nagy vita lett belőle, de végül anya belement, hogy apuval mehessek ki. Úgy volt, hogy anya utánunk jön és kint lesz az utolsó két héten, de nem ez lett. Ahogy hazajöttünk kiderült, hogy anya összegabalyodott valakivel, így elindult a válási procedúra. Később kiderült, hogy már egy ideje ismerkedtek és viszony is volt. Engem anyánál helyeztek el, de utáltam ott lenni, mert ott volt az új pasija. Aki most már a férje, Feri. Nem bírtam őt, mert rögtön „apa"-ként kezdett el viselkedni és nevelni próbált. Szabályokat hozott és elveket fektetett le, amik nem voltak ínyemre, hiszen nem is ismertem. Hiába kértem anyát, hogy beszéljen vele, hogy nekem ez sok és hagyjanak időt nekem, nem hallotta meg. Azt mondta, hogy fogadjak szót Ferinek, hiszen most már így vagyunk egy család, ne sértsem meg Ferit azzal, hogy elutasítom.