A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

4. Fejezet: Veszélyes vizeken

St. Adelaide szigete

Fülöp király emelt fővel, büszkén sétált végig a palota hosszú folyosóján, oldalán királynéjával Catherine-nel. A király fején viselte a mesterien kidolgozott aranykoronát, amely ezernyi kristállyal és drágakövekkel volt díszítve. Vörös selyem palástot viselt ezen felül királyi öltözéket, amellyel kitűnt a szolgálók és nemesemberek közül. A királyné szintén tiarát viselt amelyen smaragd drágakövek csillogtak, és ezüstből készült mintsem aranyból. Ruhája vörös színben pompázott, amit aranyszínű apró mintákkal varrtak ki. Hosszú fekete haját fonatok és gyémántokkal díszített hajtűk tartották egyben. A királlyal ellentétben ő nem viselt palástot. Most nem volt rajta fűző sem és a ruhája is – ellentétben a többi hölggyel – a melle alatt, selyemszalaggal volt megkötve, hasa pedig láthatóan kidomborodott a ruha alatt. Terhes volt. A királyi párt a királynő udvarhölgyei és további öt szolgáló követte. Már négy éve boldog házasságban éltek, az Úr mostmár másodjára áldotta meg őket gyermekkel, mivel a házasságkötésüket követő évben fiuk született, aki a Richard nevet kapta. Ennek ellenére a király mégis remélte, hogy a felesége ismét fiút ad majd neki és ezt a tudtára is adta. A folyosó, amely az udvarra néző ablakokkal és díszes oszlopaival még szebbé tette a palota ezen szárnyát, végtelen hosszúnak tűnt. A körülöttük álló Lordok és nemes asszonyok mind fejethajtottak előttük. A királyné az udvart nézte, ahol már várt rájuk a tömeg és összeszorult a gyomra, amikor arra gondolt, hogy milyen céllal mennek az udvarra néző, a királyi párnak fenntartott lelátóhoz. A folyosó most jobbra kanyarodott, de mielőtt elindulhattak volna egy idősebb nő lépett eléjük és meghajolt. A király intett neki, hogy álljon fel és csatlakozzon hozzájuk. A nő boldog mosollyal az arcán a királyné mellé állt és velük együtt ment tovább. A nő a királyné anyja volt. Aranysárga színű ruhát viselt és sötétbarna haját kontyba fogta, amelyen már látszottak az idősödéssel járó őszhajszálak. A lelátóhoz értek. Az udvaron ácsorgó tömeg, akik többnyire a palotában élő nemes emberek voltak, az uralkodók felé fordulva meghajoltak, majd a már felállított mindenkori vérpad felé visszafordultak. Az uralkodók a számukra készített gazdagon díszített székeken foglaltak helyet, míg a szolgálók tőlük jobbra és balra a korlátok mellett álltak meg. A királyné anyja, Cecily, lánya mellett foglalt helyet. A vérpadon egyetlen kötél árválkodott egy csapóajtó felett, ami most egyévált a vérpaddal. Egy hatalmas izmos férfi állt a felfelé vezető lépcső mellett. Fekete ruhát és csuklyát viselt, ezért az arca nem volt látható, csupán szemei látszottak. A királyné sosem élvezte a kivégzéseket, mindíg mély nyomot hagytak benne az ilyen események, ellentétben az anyjával és a királlyal, akik mindíg ragyogó mosollyal és megvetéssel nézték végig. A palota börtönéből egy csapzott külsejű és szakadt ruhájú fiatal nőt ráncigáltak elő az őrök. Kezein bilincs és láncai csörögtek, amint végigvonult utolsó útján, ahol az emberek lökdösték, kiabáltak rá és leköpték. A vérpadon az őrök átadták a nőt a hóhérnak, aki a lógó kötélhez állította és a nyakába akasztotta a hurkot, majd egy a padlóhoz erősített karhoz sétált, de nem húzta meg azonnal. A tömeg kiabálása elhalt amikor egy szintén nemesi ruhába öltözött férfi felemelte a kezét és meghajolt a királyi pár előtt. A nő felé fordult és egy papírtekercset kezdett felolvasni.

-Alice Jones, a mai nap hajtatik végre a halálos ítélet, amelyet a tegnapi napon a királyunk, Őfelsége Fülöp király szentesített aláírásával. – éljenzés követte, de újra csendre intette őket – Az ítélet, kötél általi halál. A vádak a következők: kalózkodás, rablás, gyilkosság és a király valamint a trónörökös elleni merénylet megkísérlése.
A tömeg egyetlen állatként üvöltött, volt aki még romlott gyümölccsel is megdobta a nőt, akiről mint kiderült kalóz. A királyné intette őket csendre, de a király ezt csak egy haragos pillantással díjazta. A király ugyanis azt akarta, hogy a legtöbb megaláztatást kapja, pont annyit amennyit megérdemelt. A férfi folytatta, miután a tömeg elcsendesedett.