A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

38. Fejezet: Mutasd az irányt!

A Golden Skull visszaérkezett kiindulási pontjához. Anne sosem gondolta, hogy egy nap még visszahajóznak azokra a vizekre, melyekről indultak a nyáron. Most november van, hideg és télies, zord hónap. Anne gyűlölte. Azonban most izgatottan várta, hogy megérkezzenek a kis halászszigetre, amely alig volt nagyobb, mint egy óriási szikla és egy móló. Lényegében ez volt a sziget. Anne már messziről kiszúrta, hogy két mozgó alak van a szigeten. Remélte, hogy az egyik Sudds, a csillagász lesz. Ahogy egyre közelebb értek egy furcsa, szorongó érzés fogta el. Mögöttük egy, a Golden Skull-hoz hasonló hajó száguldott. Nem látta a hajó zászlóját és a vitorláit sem. Sammy szerint azonban csak egy közönséges kalózhajó ugyanazon a vizeken. Anne pedig hitt neki, és remélte, hogy igaza van. Hajnalban friss volt az idő, a levegő hideg, de frissítő volt, akárcsak egy forró zuhany. A nap már majdnem delelt, amikor kikötöttek az aprócska sziget mólójánál. A North Star Seapost kisebb volt, mint azt Anne gondolta volna. A mólóra szállt, ő, Sammy és Larinna. Az egyik mozgó alak, akit Anne a hajóról látott egy halász volt, az öreg Merrick embere, Serik. A másik pedig egy öreg kalóz, akinek öltözete inkább volt egy arisztokratáéhoz hasonló, mint egy kalózhoz. Monoklit viselt egyik szemén és ősz parókát hordott. Ingje patyolatfehér volt, felette pedig finom szálakból szőtt kékszínű mellény volt. A kis stand, ahol tevékenykedett, tele volt könyvekkel, lencsékkel, nagyítókkal, csillagtérképekkel és csillagászati mérőeszközökkel. Anne mondhatni sosem látott még ilyen eszközöket. Tudta, hogy jó helyen járnak. Az idős, vézna férfi egy térképet bogarászott egy nagyítóval és akkor sem nézett fel, mikor már ott álltak előtte. A stand mellett egy távcső volt felállítva, amely az eget figyelte valószínűleg éjjel és nappal is.

-Elnézést. – mondta Anne.
Ekkor már hajlandó volt felnézni a papírok tömkelegéből, de akkor is csak egy pillanatra. Végigtekintett az érkezőkön és hajón, majd újra vissza is fordult.

-Azt hiszem, hogy most nem kértem semmit a Kereskedő Társaságtól, de lehet, hogy egy rekesz rumot és néhány ritka gyógynövényt mégis kértem volna tőlük. Sajnos most túl elfoglalt vagyok, Serik átveszi. Igaz Serik?

A halász felől nem érkezett érdemi válasz.

-Nem a Társaságtól jöttünk. Anne Roger vagyok, a Golden Skull kapitánya. – a férfi mélyet sóhajtott – Ők itt a legénységem tagjai, Sammy és Larinna. – mutatta be őket.

-Örvendek Miss Roger. Miben lehetek a szolgáltára?

-Először is árulja el a nevét. Ön lenne Sudds?

-Igen. – bólintott és levette a szeméről a monoklit – Ki más lenne, ha nem én? Szinte senki sem foglalkozik már ilyen magas szinten a csillagászattal, mint én.

-Ez érdekelne. – tette az asztalra Briggsy távcsövének maradványait – Javítható? Vagy ha nem, másikat tudna e készteni?

Sudds egy erős pillantást vetett az eszközre felismerve benne saját keze munkáját.

-Mit akar ezzel kapitány?

-Megtalálni valamit. – mutatta fel a piros borítású kiskönyvet.

Sudds szemei szinte helyet cseréltek és azonnal visszanyújtotta a távcső maradványait Anne-nek.

-Sajnálom, de nem segíthetek. – rázta meg a fejét és remegő kezekkel nyúlt volna a tárképért, amit tanulmányozott.
Anne azonban elkapta a kezét, így Sudds kénytelen volt ráfigyelni.

-Sir Arthur Pendragon küldött magához, hogy segítsen. Tőle is megtagadná a parancsot? – nézett rá szúrós szemekkel.

***