A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

36. Fejezet: Két élet egybeforr

Henry verejtékben úszva ébred fel az éjszaka közepén. Fogalma sincs róla mennyit aludhatott. Egy órát vagy talán kettőt, hármat, esetleg csak pár percet? Az ingje teljesen elázott az izzadságtól, haja pedig csapzottan állt a világ minden pontja felé. A fegyverei és azokkal együtt az órája a földön volt, a függőágya alá csúszva. Borzasztó rémálom volt. Tudta, hogy azért álmodta mert bűntudata van, amiatt amit Anne-nek mondott. Most, hogy újra ébren van előjöttek az éjszaka kezdetén történtek. A hangja ismét visszhangzott a fejében. Az egyik asztalnál, ahol a legénység számára készített hatalmas térkép helyezkedett el, és ahol rendszerint ittak, Néma Joe kótyagosan felnézett a plafonra, mint aki lát valami fényt odafent, majd részegen újra az asztal lapjára bukott a feje. A legénység többi tagja mélyen aludt.

***

Anne kabinjában csend volt. Egyetlen fénycsóva sem mutatkozott vagy szűrődött ki a helyiségből. Halk lépteket azonban hallani lehetett, amint valaki elsétált a kabin előtt. Anne kisírt szemekkel fel és alá járkált a kihűlt, hideg szobában. Szemei pirosak voltak és dagadtak, szempillám elázva ragadtak hozzá arcbőréhez. Na és az arca, könnyektől áztatva kipirulva mégis színtelenül fakó volt. Ingujjával törölte meg a szemeit, amelyekből ismételten megeredtek a könnyek. Ekkor Randy, a papagáj szállt a vállára, csőrében egy selyemzsebkendőt tartva, amit aztán Anne kezébe ejtett.

-Köszönöm Randy.

A papagáj mintha fejet hajtott volna a szavak hallatára, majd visszarepült a kalitkájába és illedelmesen visszazárta az ajtaját. Anne nem reteszelte be, hiszen a madár anélkül is naphosszat volt képes a kalitkában ücsörögni, és csak akkor jött ki onnan, ha Anne enni adott neki. Közben a nő rájött arra is, hogy a madár valószínűleg azért annyira labilis néha, mert már idős. Nem tudta mennyi idős lehet, de látszott rajta hogy hamar elfárad és nem olyan mint egy fiatalabb példány. Képes volt ugyan repülni is, hosszabb távokat megtenni (azokat nagyon lassan) és többnyire beszélt is ha úgy akadt kedve. Anne gyanította, hogy a madár többször is megállhat pihenőt tartani egy hosszabb út során, amikor mondjuk levelet kézbesít. Ebből a szempontból sokkal jobbak voltak a sirályok, amelyek nagyon gyorsan tették meg hosszú utakat, de nem adta volna már Randy-t egy sirályért, sőt többért sem. Valahogy megszerette. Ahogyan minden gondját elmondta neki és ő hűségesen végighallgatta anélkül, hogy közbeszólt volna vagy ő is panaszkodni kezdett volna, amiatt, hogy túl sokat beszél. Persze néha idegesítette, de Anne hirtelenharagú és képes bármin idegeskedni. Néha szégyellte is magát emiatt.

-Nem kell abban a vasbörtönben maradnod, ha nem akarsz. Kijöhetsz.

-Randy fáradt, Randy pihen. Quak! – mondta.

Anne egy apró mosollyal felé tekintett. Néha a legszívesebben megfojtotta volna az állatot, most azonban érte is könnyezett. Nem akarta elveszíteni, barátok lettek. Azt kívánta, bárcsak hosszú ideig a társa lehessen.

***

Cutler és Orlov a kikötő mólóján sétáltak. Az idős és a fiatal kalózkapitányok között feszült csend uralkodott.

-Talán az lenne a legjobb, ha felhagynánk Anne üldözésével. Nem annyira okos ő, hogy kitalált helyekre eljusson.

-A Sziget nem kitaláció Cutler. – hangzott az ingerült, orosz akcentussal való válasz – És Anne mikor a partraszáll, mi mind vele pusztulunk. Kiszabadul a sötétség arról az átkozott helyről.

-Valóban ettől félsz a legjobban?

Orlov szeme összeszűkült és vicsorogva kimutatta a megmaradt fogait, amelyek gusztustalanul sárgák voltak.