A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

31. Fejezet: Merénylet

Catherine korán kelt. Már majdnem öt óra volt, de Fülöp már nem volt a szobában. Catherine egyedül ébredt és előző éjjel egyedül feküdt le. Szeretett volna még beszélni Fülöppel, mielőtt a kikötőbe indulnak, hogy a spanyolokat várják, akikkel együtt a hercegnő is érkezik. Néhány udvarhölgye segített neki felöltözni. Egy aranyszínű ruhát választott a mai napra, amelyben apró, vörös cérnával varrott minták is voltak. Ez volt az egyik kedvenc ruhája, amely kifejezetten a pompát tükrözte, amelyben már évek óta része volt. De nem csak ezért szerette ennyire. Mikor először találkozott a királlyal nem gondolta volna, hogy valaha bármilyen kapcsolatba kerül vele, majd amikor már Anne útnak indult és megszökött, az apja pedig már nem volt életben, Catherine-re és az anyjára szabadság várt akkor, ha Catherine elfogadja a király ajánlatát, ha nem akkor pedig a kötél. Catherine elfogadta és nemsokkal ezután össze is házasodtak, akkor kapta Fülöptől a ruhát, ezért is jelentett neki ennyit. Immár készen kilépett a hálószobából, amikor fia a kis Richard herceg szaladt felé, akit azonnal a karjaiba vett. Mögötte örökkel zsémbes anyja Cecily lépkedett hangtalanul. Haját szoros kontyba fogta, próbálta eltakarni ritkuló haját, habár nem sikerült titokban tartani és általában egy parókával próbálta elfedni. Catherine meglepetésére azonban ma nem viselt, amely különösen furcsa volt, hiszen egy szövetséges ország vezetői érkeznek ma ide.

-Anyám. Láttad esetleg Fülöpöt? Már nem volt a hálószobában.

-A király kora reggel elindult a kikötőbe. – felelte ridegen – Már egy órája elhagyta a palotát.

-Kértem, hogy keltsen fel engem ha indul, mert vele akartam menni. De...

-Még volt elintéznivalója. Biztos vagyok benne, hogy azért nem keltett fel téged is, mert nincs közöd hozzá. Vagy csak nem akart olyan korán már talpon látni. Elvégre újra babát vársz, nem igaz? – lépett hozzá egészen közel.

Catherine érezte anyja bűzös öreg lehelletét. Szavai megbotránkoztatták némileg.

-Ezt honnan tudod? – kérdezte megdöbbenve.

Cecily nevetett, igazán gonoszan, ahogy Catherine még sosem hallotta nevetni.

-Drága Catherine sokmindent tudok, amiről fogalmad sincs. Én is itt élek akárcsak te. Szóval, igaz-e a mende monda?

Catherine fintort vágott és hátrébb lépett.

-Igen igaz. Mostmár akár arrébb is állhatsz az utamból.

Cecily vonásai megkeményedtek és komorrá váltak. Undorral az arcán állt félre és meghajolt mikor Catherine karjában Richard-dal elhaladt előtte.

***

Amikor a palota fogadó termében voltak Catherine letette Richard-ot, aki Lord Radford-hoz szaladt. A férfi meghajolt a herceg előtt, majd a kezét nyújtotta.

-Kegyelmes uram. – mondta – Felséges királyném. – csókot kezet Catherine-nek.

-Lord uram, a király még nem ért vissza?

-Nem feleség. Egy órája hagyta el a palotát. A kikötőbe ment a spanyol udvar fogadására.

-Igen ezt már tudom. Esetleg a lovamat előhozatná, hogy én is utána mehessek?

Lord Radford aggodalmasan nézett a nőre.

-Én nem hiszem, hogy most jót tenne önnek, ha lóra ülne.

Catherine már gyanakodni kezdett.

-Miért?

-Felség, egyelőre ne lóval menjen, készítettek elő egy kocsit és kiviszik önt a kikötőbe. Ha így megfelel felségednek.