A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

42. Fejezet: Kiút a rabságból

-Kik ezek? – hangzott a kérdés a háttérből.

A felfők egyre szürkébbek lettek közben felettük, kezdték megadni magukat a hatalmas mennyiségű hó miatt, mely óriási pelyhekben kezdett hullani. Szerencsére nagyobb fagynak nem mutatta jelét az időjárás. De már látszottak a dér jelei a fűszálakon és a fák ágain jégcsapok gyülekezetek egymás után. A fekete vitorlás hajó, amely a parttól nem messze állomásozott ledobta a horgonyt és kis idő elteltével csónakok ereszkedtek a vízbe az oldalán. A csónakok végül pedig megérkeztek a szigetre. Shaddad nem tévedett a hajót illetően. Valóban a Morningstar legénysége voltak, kapitányuk a hírhedt Graymarrow.

-A Morningstar legénysége. – suttogta valaki oda a kérdezőnek.

-Miben lehetünk a szolgálatodra Graymarrow? – kérdezte Vane.

-Mindannyian tudjuk, hogy miért gyülekezik az erődnél az a négy hajó és miért áll a tenger fegyverben egymás ellen támadni készen kalózokkal, szétszakítva ezzel a kalózok társadalmát.  – vicsorgott a kapitány.

Mögötte kalózai nem szálltak ki a csónakokból, egytől egyig barbár tekintettel nézték, amint a két vezető beszél egymással.

-Anne segítségére jöttünk mi is, ahogyan sokan mások is a tengeren. De szolgálhatok némi információval is. – vigyorgott tovább.

Néhány fekete foga kilátszott a szakálla mögül. Vane felismerte két kalózát, akik megszöktek a hajójáról, miután elmenekültek egy szabálysértés miatti büntetés elől. Kopasz és Jack. A két jómadár. Valószínűleg ők is észrevették Vane-t mivel azonnal elkapák tekintetüket és vigyorogva figyelték jelenlegi kapitányukat.

-Miféle hírek?

-Anne jelenleg a Fort of the Damned-en van. Egy ideig figyeltük, hátha előkerülnek a ködből, de nem jöttek. Két lehetőség van, vagy halottak mind, vagy pedig még harcolnak valamiért. – vigyorgott.

-Miért tenné? És miért is van ott?

-Annyi kérdés és megannyi válasz hiányzik nem Shaddad? – nevetett – Ugyanakkor együtt közös erővel újra felszabadíthatjuk Anne kapitányt a súlyos vétkek alól. A zászlónk pedig feketébb lesz, mint valaha.

-Miért bíznánk meg benned? Számtalanszor elárultad már nem csak a többi kapitányt és nem csak a Kalóz Esküt, de a saját kalózaidat is.

-Van, ami sosem változik igaz Vane?

A kapitány árgus szemekkel figyelte minden lépését és már kardja markolatán tartotta a kezét, arra az esetre, ha másképp alakulna a történet.

-Tudod, most nem a lábad közötti lyuk lesz a mérvadó. – nevetett mire a kalózai is őrjöngeni kezdtek.

Ezt egyetlen karnyújtással lecsendesítette.

-Hanem arra, hogy mennyire vagy kapitány és kalóz a talpadon.

Elisabeth kirántotta a kardját és támadni akart gyalázójára, azonban Shaddad közbelépett.

-Igenis számíthatunk Vane kapitány teljesítményére. A kérdés az, hogy igazat mondasz e Graymarrow.

-Mi okom lenne hazudni?

-Egyelőre azt kell elmondanod, hogy mik a tényleges szándékaid!

Graymarrow intett a kalózainak, hogy szálljanak partra. A barbár sereg a partot elérve a fákhoz kötözték a csónakokat, és a kapitányuk köré álltak. Annak ellenére, hogy az idő egyre jobban fagyossá vált, némelyik most sem viselt inget vagy kabátot.