A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

14. Fejezet: Egy kaland kezdete

Az eső a délutáni órákra oly mértékig lecsökkent, hogy már az ég teljesen tiszta lett. A szivárvány jelentette szövetségüket, amelyet a vihar és a Morningstar elleni küzdelmek jobban összekovácsoltak és még erősebb lett. A kőszikla méretű kalózok egymást segítve építették újjá a hajót, amelyet megrongált az erős időjárás, hogy úgy látszott hamarabb elkészül, mint az gondolnák. Crook's Hollow békés szigetét semmi sem zavarja meg és a nyugalom földjén érzi magát az ember, ha itt van. Anne mégis egy sziklán üldögél egymaga a vízesés mellett, amit csak az Ördög Könnyeinek csúfoltak, és kisebb nagyobb köröket rajzolt egy bottal a vizes és sáros homokba. Lábai és háta, valamint a kisebb sebei gyógyulófélben voltak, így már teljesen érehető volt, hogy nemsokára elhagyhatja a mankónak használt botokat és nem szorul senki segítségére. Gondolatai tengerén a napsütéses idő ellenére is vihar tombolt, ami az éjszakai álma vagy látomása okozott neki. A fejfájása viszont nem akart szűnni. Fel akart robbanni és minél jobban gondolkodott annál jobban fájt. Koponyájában visszhangzottak apja mondatai. A sziget, amit keresel nem vezet el hozzám. De légy bátor leányom, mert hamar eljő a te időd! Légy készen! Eljön az ő ideje, de mire? És legyen készen, miért? És a sziget? Miért nem vezeti el hozzá, hiszen ott a kapu, amely utat nyithat neki a Ferry-re. Ezek a mondatok okoztak neki fejfájást, főleg az értelmetlenségük, hiszen nem függtek össze. Hirtelen hangos lihegést hallott maga mellett és nehéz levegővételt. Oldalra fordulva Henry-t pillantotta meg, amint térdeire támaszkodva fújja ki magából a felgyülemlett légtömeget. Alig jutott szóhoz, de mikor végre képes volt megszólalni Anne mellé ült egy másik sziklára.

-Jobban van kapitány? - kérdezte.

-Köszönöm jobban. - mondta nyersen Anne - Mi hír a többiekről?

-Jól vannak, dolgozunk keményen, azt hiszem legjobb esetben is csak egy hét múlva tudunk elhajózni.

-Egy hét? - Anne megrökönyödve pillantott a mellette ülő kalózra - Az rengeteg idő, nem lehetne holnap vagy legalább két nap múlva?

-Nem, a hajó olyan mértékben sérült, hogy ilyet még nem láttam a Rusty Sword-on sem, pedig az öreg Connor kapitány híres arról, hogy szereti összetörni a hajóját.

Anne felsóhajtott. Henry nem tudta megemlítse-e neki, hogy a reggel mellette ébredt, de úgy döntött, inkább hagyja a dolgot annyiban.

-Én... - kezdte Anne halkan - sajnálom, hogy ekkora gondot okoztam az elmúlt hetekben nektek. De muszáj megtennem.

Henry teljesen elképedt, még a levegő is bentrekedt a tüdejében és a fülét vakargatta idegesen, jól hallotta-e, hogy a kapitány elnézést kért. Nem, nem a kapitány, hanem Anne. Anne sosem kér bocsánatot semmiért.

-Megsérült volna amúgy is egyszer...

-Nem a hajóra gondoltam. Nem kellett volna a viharba vezetnem titeket, rosszul döntöttem, nem voltam jó kapitány. Önfejű voltam.

-Nem voltál önfejű, bátor voltál.

-Önfejű és vakmerő, nem pedig bátor. A kettőt nem szabad összetéveszteni.

-A lényeg, hogy jobban vagy, nem is tudom, hogy mi lett volna velem, ha meghalsz, vagyis...nem úgy értem, hanem velünk meg a hajóval, tudod.

Anne önkénytelenül is elmosolyodott. Henry pedig idegesen kaparta ki a szemeiből a bele lógó haját. A tengerkék szemei csodálatosabbak voltak, mint valaha, Henry szinte elveszett bennük. De volt benne egy kis sötétség, kétely vagy félelem. Nem tudta eldönteni, hogy melyik az erősebb érzelem.

-Mi történt veled az éjjel?

-Semmi! - vágta rá azonnal, nem hagyta, hogy a férfi befejezze.