A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

39. Fejezet: Fort of the Damned

Catherine elájult a hatalmas fájdalomtól és főkeppen a tudattól, hogy mind ez következményekkel fog járni. A királlyal, a férjével, amúgy sem volt már annyira stabil a kapcsolatuk. De mikor Catherine megtudta, hogy Fülöpnek egy másik nőtől, ráadásul egy cselédtől született egy lánya nem tudott másra fókuszálni. Teljesen elborult az agya. Felkereste a nőt és megfenyegette, hogy hagyja el a várost, sőt a királyságot is, ha jót akar magának és a fattyának. Szíve szerit kivégeztette volna, de tudta, hogy sem joga, sem pedig ereje nem lenne ezt meglépni ellene, már csak az újszülött miatt sem, hiszen ő a legkevésbé sem tehetett semmiről. Nem szerette volna, ha a kislány anya nélkül nő fel, sőt talán lehet fel sem nőtt volna. Ezt nem akarta, ezért inkább elküldte. A nő félelmében vagy talán szégyenében eleget tett a parancsnak elment, ez elég is volt Catherine-nek, habár az igazi probléma nem ezzel a nővel volt. Ismerte és tudta, hogy a legkevésbé sem tenne ilyesmit a királlyal, főleg, hogy nemrég elhunyt férjét gyászolta, akitől sosem született gyermeke. Haragudott rá, de a szíve legmélyén tudta, hogy nem ő tehetett erről és éppen ezért is volt könyörületes. Ismerte jól a férjét, akiről tudni lehetett, hogy ha testi vágyakról volt szó, nem tudott hallgatni az ellenkező szavakra és agresszíven elérte, amit akart. Ezután már nem volt olyan a viszonyuk, mint addig. Egyre javult, hiszen próbálta segíteni a javulást, de ezek után feladta a küzdelmet, majd sokidő után most először újra kezdte. Újabb fájdalmas érzés repítette vissza az emlékeiből. Már a földön feküdt és majdnem eszméletlen volt, mikor berontott a szobába Lady Sailsbury, Richard nevelőnője, aki aggodalmasan térdelt mellé és közben őrök után kiáltott. Hamarosan néhány homályos alak jelent meg a kabinban és felé siettek, azonban látott egy kicsi alakot is, akiről feltételezte, hogy Richard. Majd megszakadt a szíve, hogy a fiának ezt látnia kell. Lenézett a padlóra és még éppen látta a vért. A körülötte álló alakok elsötétültek, csak homályos pacákat látott és távoli hangokat hallott, amik a nevén szólítják, de mintha kilométerekre lettek volna tőle. Majd megjelent egy ismerős forma, egy női alak. Anne volt az, a nővére. Mindennél jobban szerette volna, ha most vele van, de tudta, hogy ez sosem történne meg, a nővére utálja és megérti, minden oka megvan erre. Habár sajnálta. Az alak egyre közelebb lépkedett hozzá és a kezét felemelve megfogta Catherine kezét.

„-Túl kell élned, a fiadnak szüksége van rád." - hallotta Anne hangját.

A feje szórakozik vele, a tudata csúf tréfát űz vele. És végül minden csendes és nyugodt. Csak a fehérség és fény, majd a nyugalom.

***

Anne riadtan ébredt az éjszaka közepén. Borzasztó rémálmok gyötrik mióta a Fort of the Damned hatáskörébe kerültek. Mintha ebben a ködben lenne valami, ami nem hagyja az elméjét nyugodni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem lett volna nála a zsebórája, akkor fogalma sem lett volna arról, hogy mennyi az idő, vagy milyen napszak van. Éjjel negyedegy volt. Ideje lett volna csónakba szállni és partraszállni a szigeten, nem merte ugyanis megkockáztatni, hogy a hajóval tovább menjenek. Kilépve a fedélzetre erős hideg fuvallat tört felé és magával vitte az Anne testén pihenő kellemes meleget. Anne teljes testében megborzongott. Vacogva sietett vissza a kabinba a kabátjáért, ami most az ágyon pihent. Miután a kormányhoz ment Sammy azonnal át is adta neki az irányítást a hajó felett.

-Egyes forrásaim szerint a király Spanyolországba megy, hogy meglátogassa Izabella hercegnőt a fiával, Richard herceggel. Kapitány, ha ez a szövetség létrejön...

-Ne aggódj! Te csak ne törd ezen az öreg fejedet. Nem származhat ebből semmi rossz. Akár még a saját javunkra is fordíthatjuk, ha Fülöp meghal és a fia követi őt a trónon.

-Miért olyan biztos ebben, a király végtelenül gyűlöl minket.

-Igen, ez igaz. De Catherine sosem tudná ellenem nevelni a fiát. És ha ellenem nem neveli, akkor semelyik kalóz ellen sem.