A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

47. Fejezet: Az Elfeledettek Szigete

Egyre közelebb hajóztak a különös sziget felé, amelyet egy varázslatos atmoszféra vett körül. Anne nem tudta mivel magyarázni az érzést, ami a hatalmába kerítette mikor meglátta a szigetet, amiről annyit álmodott és fantáziált. Hamarosan olyan közel kerültek hozzá, hogy látta a parton heverő roncsokat és más csónakokat. Ezek is valószínűleg a nagy csatából maradtak ott, mivel már látszott rajtuk az idő múlásának eredménye.

-Háttal jobb lenne megállni. A minél hamarabbi indulás szempontjából. – javasolta Billy.

-Akkor tegyétek a dolgotok. – adta ki a parancsot Anne -Készüljetek a partraszállásra!

A kalózok azonnal pakolászni kezdtek és olyan volt a fedélzet, mint egy nyüzsgő hangyaboly. Míg a többiek a hajó minden pontján dolgoztak Anne és Sammy megbeszélték a továbbiakat. Fél óra múlva megérkeztek a parthoz nem messze és melléjük farolt be a Morningstar is. Anne látta, hogy a hajón készülődés van a partaszállásra. Ezért is várta annyira, mert mindenképpen beszélni akart Graymarrow kapitánnyal arról, hogy miért is van tulajdonképpen itt. Mikor már a hajók megálltak egyhelyben és lehorgonyoztak Anne kiadta a parancsot a partraszállásra. Larinna és Néma Joe kivételével mindenki egy csónakban foglalt helyet és elindultak evezve a part felé. Anne közben a fél szemét a hívatlan társaikon tartotta, de semmi gyanúsat nem észlelt, így némileg megnyugodott. A csónakok hamar megérkeztek a partra. Visszanézett a hajóra és látta, amint Larinna és Néma Joe a korlát mellett állnak, majd eltűnnek a hajón. Larinna valószínűleg a gyógynövényeit ment gondozni tovább míg Néma Joe egy üveg rum társaságában fogja tölteni az órákat, amíg távol vannak. Anne a partra lépett. Ott állt annak a szigetnek a partján, ahová még soha senki sem jutott el, ahová a Kalóz Eskü is tiltja a belépést. Egy könnycsepp csillant meg a szemében a boldogságtól, hogy végre, több hónapnyi küzdelem után végre ott van. Egy karnyújtás választja el tőle az apját és azt, hogy végre megtudja a titkot, amiért egészen eddig harcolt.

-Tehát ez az.

Hallotta maga mellette a karcos hangot. Graymarrow vágyakozva nézett szét a szigeten, amely olyan volt, mintha egy mesekönyvből rajzolták volna ki.

-Miért jöttél utánam? – kérdezte Anne mikor nem volt körülöttük senki.

-Gondoltam segítségre lesz szükséged, csak úgy, mint eddig. – nevetett – Mégis mit gondoltál miért?

-Nem lényeges az, hogy mit gondoltam, ha bebizonyítod, hogy nem igaz.

-Még jó, hogy nem igaz. Amint átverekedtük magunkat ezen a dzsungelen a templom felé, már nem lesz olyan nehéz dolgunk, és aztán békében mehetünk vissza a tengerünkre.

-Igen, aztán jön az újabb bonyodalom. A Tanács valószínűleg árgus szemekkel figyeli a tengert. Amint feltűnnek a hajóink le leszünk tartóztatva a Kalóz Eskü megsértése miatt.

-Igen ez egy elég érdekes tárgyalás lesz. – vigyorgott – De szerintem ezt is meg tudjuk oldani.

-Mi ketten? Hogy érted ezt?

-Mivel én is átjöttem veletek ezért könnyen feltételezhetik, hogy ugyanabból az okból vagyok itt veletek, hogy elpusztítsuk a tengert, és ráadásul segítettem is nektek a csatában, szóval ez egy újabb pont a számlámon.

-Még mindig nem hiszem el, hogy ilyesmit feltételeznek rólam.

-Amint átverekedtük magunkat ezen a dzsungelen nem lesz nehéz dolgunk utána. Várom már a visszatérést. – vigyorgott, majd tovább állt egy kalózához.

Anne ismerte a kalózt, Kopasznak hívták és nem sok mindent tudott róla ugyan, de a szeme sem jól állt. Ebből kiderült minden számára, benne nem szabad megbízni.