A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

8. Fejezet: Ismerős ismeretlen

Az éjszaka valami furcsa légáramlatot sodort a Tolvajok Tengerére. Az ég reggel nem világosodott ki, hanem durva fekete felhők takarták el a napkorongot. Sammy éppen a taverna ajtajában állt és a gyér számú embereket nézte a téren, amint aggódva pillantanak az égbolt felé. Sammy maga is aggódva figyelte, amint a viharfelleg egyre közelebb kerül a kikötőhöz. Ami viszont ennél is jobban aggasztotta, hogy habár az éjjel sokáig – talán három óráig is – a kocsmában ült, egyszer sem látta a kapitányt vagy Henry-t belépni az épületbe. Mintha a föld nyelte volna el őket. Végleg megunta a várakozást, elindult, hogy utánajárjon, hol időzik a kapitány. Henry csak egy másik gond volt a fején. A téren néhány ember lézengett csak, egyikőjük sem a kapitány vagy Henry voltak. Egy furcsa, idegen idős asszonyt pillantott meg az egyik stand mögött, aki Sammy-től is idősebb volt egy kicsit. Bátortalanul lépett oda hozzá, de a nő kedvesen rámosolygott.

-Elnézésedet kérem asszonyom, de keresek egy bizonyos fiatal hölgyet. A Golden Skull kapitányát nem látta véletlenül valahol? Alacsony, barna haja van...

Az idős asszony nevetett. Sammy nem tudta, hogy mégis mi olyan nevetséges ezen.

-Igen láttam, még tegnap vásárolt nálam. De tudja Sammy, nem kell bemutatnia a hölgyet, - nevetett megint – nincs olyan kalóz e vidéken, aki ne ismerné Anne Roger-t.

A férfi megilletődött, mikor a nő a nevén hívta. Végül felismerte, hogy kivel is beszél így már nem is tűnt annyira idegennek.

-Martha! Ramsey kalapjára! Nagyon örülök, hogy itt vagy!

Sammy őszintén örült, hiszen hosszú évek teltek el azóta, hogy utoljára látta az akkor még csodaszép fiatal nőt. Sammy akkor még fiatalember volt, és még Bill Roger, Anne apjának szolgálatában állt. Egy napfényes napon találkozott először Martha-val egy forgalmas kikötőben, de sosem felejtette el. Tudott róla, hogy kereskedő és Bill sokat vásárolt tőle, de valahogyan sosem találkozott a nővel többet, mindíg elkerülték egymást. A kapitány viszont biztosan nem emlékszik rá, mert akkor még nagyon kicsi lány volt.

-Én is örülök a szerencsének Sammy. Sok idő eltelt már azóta, hogy láttuk egymást. – közben egy aranynyakékkel babrált – Nem láttam tegnap óta Anne-t, biztosan a közelben van valahol, legalábbis a hajóval nem mehetett el. Ne aggódj érte, előkerül. – mosolygott.

***

Henry fáradtan nyitotta ki a szemét és megkönnyebbülten vette észre, hogy Anne még nem ébredt fel. Jobb kezét a férfi hátán, a balt a fején pihentette, úgy ölelte magához egész éjjel. Henry szintén átkarolta a nőt. A fejét a mellén pihentette, még hallgatta a szíve minden dobbanását, és érezte teste melegét. Nem akarta elengedni, nem akart felkelni, örökké a karjaiban akarta tartani a törékeny nőt. Hiába nem moccant meg, Anne már ébredezni kezdett. Érezte, hogy elveszi egyik kezét a fejéről és szinte magán érezte döbbent tekintetét, hiába nem nézett oda.

-Henry? – megdörgölte a szemeit – Henry!

Anne felült az ágyban mire a férfi is felkelt, de még mindíg ölelte a nőt. Csak most jött rá, hogy egész éjjel a földön térdelve aludt, ami miatt most sajogtak a térdei. Anne hebegett habogott, nem jutott szóhoz.

-Jó reggelt szépségem! – majd egy barna hajtincset a füle mögé tűrt el, amely eltakarta egyik szemét – Hogy aludtál Annie?

-Fantasztikusan. – dörmögte mérgesen.

-Én is drágám, sosem volt még ilyen kényelmes párnám. – pillantott a nő félig fedetlen mellére.

Anne azonnal visszacsúsztatta a vállára, az onnan lecsúszott inget, mire Henry közelebb húzódott. Anne hátrébb csúszott az ágyban és szúrós tekintettel figyelte a férfit.