A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

25. Fejezet: Marauder's Arch

Az aranyló hajó lassan megérkezett a sziget partjaihoz és a horgonyt ledobva megálltak. A hullámok elcsendesedtek körülöttük és a szél is egy kicsit alábbhagyott. Anne szótlanul várta, hogy a partraszállás előtt, még közöljön a legénységgel egy rövidke információt. A csendet várva arra lett figyelmes, hogy Larinna az egyik kalóz mögül leselkedik és gonoszul tekintett rá. Anne tudta, hogy megharagudott rá, amiért gorombán szólt hozzá. Kedvelte a nőt, de nem annyira, hogy mindent eltűrjön és megengedjen neki. Szerette volna erősre és igazi kalózzá faragni, már ha ezt az életet választotta a St. Adelaide-i fényűzés helyett. A part vészesen közeledett és Anne parancsba adta, hogy húzzák fel a vitorlát. A hajó nagy robajjal megállt és a homokos part egészen közel volt hozzájuk.

-Kihúzzuk? - lépett mellé Carl.

Anne mindig egy kissé félve nézett fel a nála sokkal nagyobb kalózra, de egyben biztonságérzetet is keltett benne mikor ott volt a közelében. Nem sokan szórakoztak vele, hiszen a legtöbb kalóznak esélye sem volt, megbirkózni a hatalmas sziklaméretű férfivel.

-Nem. - válaszolta - Most még itt hagyjuk, a kikötőben elintézzük, ha visszatérünk.

Carl bólintott és elballagott a többiek felé, hogy segítsen megkötni a vitorla óriási köteleit. Helyébe szinte azonnal Aaron lépett Billy-vel az oldalán.

-Végre itt vagyunk kapitány. Másfél hónap után csak ideértünk.

-Igen, de nem volt egyszerű dolgunk. Már sokkal hamarabb is ideérhettünk volna, ha Graymarrow nem támad ránk.

Aaron egyetértően bólogatott, míg Billy közbeszólt.

-És ha nem kellett volna Fülöp királlyal is összebalhéznunk.

-Magának köszönheti a vereségét. Kalózokat eddig még nem győzött le senki.

-Igaz, kapitány.

-Aaron, - fordult a férfi felé - mondd meg Larinnának, hogy próbálja meg nem mindenen felhúzni az orrát, mert nem áll jól. Arról nem is beszélve, hogy egy kalóz nem sértődik meg minden egyes apróságon.

-Igen kapitány. - mondta a férfi.

-Egy kis figyelmet kérnék! - kiáltotta Anne- mire mindenki megállt ott, ahol volt és a kapitány felé fordultak - Most, hogy itt vagyunk ennek a szigetnek a partjainál, még egy lépéssel közelebb kerültünk az Elfeledettek szigetéhez. Aminek főként örülök, hogy ennyi idő elteltével sem derült még ki, hogy mire készülünk, nagyon örülök, hogy megbízhatok bennetek! Ezért ígérem, hogy a továbbiakban is számíthattok rám és megvédelek titeket az átoktól is úgy, mint kapitányotok. Én nem fogok a kapzsi Briggsy és a többiek sorsára jutni. Nem hagyom, hogy befolyásolja a józan eszemet a szigetet övező átok. Most azonban ismét vár ránk egy fontos feladat. Meg kall találnunk Briggsy csontjait és ezzel együtt a titok nyitját. Senki sem tudja, hogy hol nyugszik és a keresést csak egyetlen versrészlet segíti. Remélem együtt, közös erővel sikerül feltárnunk a sírt és megtalálni a néhai kapitány földi maradványait. Előre kalózok!

-ELŐRE! - üvöltözték sorban a kalózok a fedélzeten.

Úgy ugráltak le a hajóról és úsztak a partra, hogy fellelkesültségükben nem használtak még csónakot sem. Megállás nélkül úsztak és mire a parton elterültek fáradtan, mint a partra vetett halak, Anne is kiért. Körbenézett a hatalmas szigeten, a magas sziklacsúcsokon és az erődön, ahol szintén csontvázak szövögették gaztetteiket az élők ellen. Ez a sziget volt a Tolvajok Tengerének harmadik legnagyobb szigete. Egy hatalmas öböllel és égig magasodó sziklákkal, valamint a tenger legnagyobb csontvázerődjével. Ellentétben a többi erődszigettel, itt nem az egész területet foglalta el az építmény, hanem csak egy részét. A tenger hullámai a farönkökből készült vastag falat csapdosták és egyészen a legmagasabb pontig is felcsaptak. A fal tövében a homokból élesre kihegyezett, tűhegyes farönkök álltak az ég és a tenger felé ezzel megakadályozva a betolakodók érkezését.