A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

45. Fejezet: Tengeri ütközet

Az egyetlen dolog, ami átfutott Anne agyán az volt, hogy csapdába sétáltak. A két hajó valójában nem a segítséget hozta és meglepte, hogy Shaddad, akivel sosem ápolt rossz kapcsolatot ellene fordulva hozzájuk vezette a Tanács flottáját, amit ő alapított. Olyan ez, mint mikor az ember ellen fordulnak a saját gyermekei. Anne szinte azonnal túlélő üzemmódba kapcsolt.

-Sammy! – kiáltott.

-Kapitány! – jelentkezett mellette.

-A lőréseket ne nyissátok még ki, de az összes ágyú legyen készenlétben! Nem láthatják, hogy támadni készülünk.

-Igen kapitány! ÁGYÚKAT BETÖLTENI, A LŐRÉSEK MARADJANAK ZÁRVA! – kiáltotta a legénységnek, mire a tüzérek az ágyúkhoz szaladtak a hajó különböző pontjain.

-Tehát harcolunk?! – ordította neki Henry, aki a nagy hangzavarban a saját hangját is alig hallotta.

-Muszáj! Gondoltam, hogy nem ússzuk meg enélkül. – ordította vissza neki.

Henry megragadta a karját és egészen a kapitányi kabinig hurcolta magával.

-Arról volt szó, hogy nem tart ki az ellátmány, ha harcba keveredünk.

-És mégis mit vársz tőlem? Hogy meneküljek el, mint egy gyáva féreg?

-Néha félre kell tennünk a büszkeségünket ahhoz, hogy épségben megússzunk dolgokat, de te erre képtelen vagy! – kiabálta.

-Mondod ezt te! Nem tehetek másat. Shaddad tőrbe csalt minket.

-Honnan tudod, hogy ő volt? Láttuk őrhajókat, lehet, hogy valamelyikről jelentették, hogy itt vagyunk.

-Lehet, hogy a Red Herring kapitánya volt, honnan tudod, hogy az övé nem egy őrhajó éppen. Kicsit feltűnő, hogy pont most jelentek meg a Tanács hajói, mint amikor ők is.

-Puszta véletlen eset.

-Igen? Hát én nem hinném, hogy az lenne.

-Anne, mégis mi okuk lenne a Tanácsot a nyakunkra hozni?

-Hogy mi lenne? Megmondom én, hogy mi. – Anne az asztala mögé lépett és rátámaszkodott a régi térképre – Először is, hogy vérdíj van a fejemen, nem is kevés. Másodszor a Red Herring egy alig egy éves hajó, amit alapítottak, a kapitánya pedig egy másik hajóról lépett meg, hogy kapitány lehessen. Nekem ne mondd, hogy ezek után véletlenek történnek.

Henry nagyot sóhajtott és a falnak dőlt. Anne gondterhelt arccal állt meg az íróasztal mögött. Hihetetlen volt számára, hogy az utolsó pillanatokban dől romba minden. Óriási dörrenések sorozata rázta meg a hajót. Anne felpillantott és látta, hogy a hajók közelednek feléjük és sokkal gyorsabbak is, mint ők. Azonnal futásnak eredt a fedélzetre, de Henry visszarántotta őt. A szemébe nézett és hirtelen csókot nyomott az ajkaira.

-Szeretlek Annie.

Anne egyetlen szó vagy más nélkül otthagyta a kabint és kilépett a puskaporral átszőtt levegőre.

***

Az ágyúk szüntelenül dörögtek és mindenki készenlétben volt arra az esetre, ha át kellene szállni más hajókra. Vagy ha onnan történik átszállás az övékre. Anne körbenézve nem látott szinte semmit, A puskapor sűrű ködfátyolként terítette be a fedélzetet és a tenger felszínt is. Csak később vette észre mennyire közel is vannak már a Tanács hajói.

-Nem emlékszem, hogy parancsba adtam volna a támadást. – kiáltotta oda Sammy-nek.

-Kapitány, nem tehettünk másat. Túl közel voltak már és az összes lőrésük nyitva volt és az ágyúk is kint voltak.