A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

26. Fejezet: Emlékek

Anne és legénysége a sziget erődjénél rekedt. A felharsanó kürt, amely a csontvázak, az élő fenevadak otthonából zengett félelemmel vegyes harcias modort idézett elő a kalózok szívében. Anne, Henry és Sammy kardot rántottak, azonban nem támadtak rögtön. A hatalmas farönkökből készült kapu kitárult és száznál is több élő csontváz támadt rájuk. Voltak közöttük alacsonyabb, magasabb, hófehér csontok és elszenesedett szürkés már-már fekete színűek. Némelyik acélkardot tartott a kezében, és voltak akik puskával vagy pisztollyal közeledtek feléjük és akadtak, akik puskaporral megtöltött robbanásveszélyes hordót tartottak mindkét kezükben. Egyvalamiben azonban közösek voltak, mindannyian Anne-t és a vele tartó Sammy-t és Henryt is meg akarták ölni. Mióta a tenger a kalózoké vagy mégkorábbról, a csontvázak, akik az erdődöket bitorolják el és a kalózok harcban állnak egymással. Anne és társai szintén kardot rántottak az ellenség közeledtére, azonban a háttérben Anne észrevett valamit. Az erőd falait martalóc kalózok ugrották át és egyenesen az erőd közepe felé vették az irányt. Anne már messziről megismerte őket és észrevette Aaron-t is aki egy csapatot vezetett a csontvázakkal teli erődbe. Mindenki kardot rántott vagy éppen pisztolyt, kinek mi akadt a kezébe.

-ELŐRE! - kiáltotta Anne és ők is a legénység segítségére siettek.

Mikor Anne és Henry beléptek a falak mögé és az erőd udvarán voltak egy hatalmas robbanásra lettek figyelmesek. Nem messze tőlük egy csontváz kezeiben egy puskaporos hordóba lőtt az egyik kalóz, ami ennek következtében felrobbant ezzel összetörve és ártalmatlanítva majdnem hatvan csontvázat és megsebesített öt kalózt egyikőjük pedig holtan esett össze, miközben élettelen testét a lángok nyaldosták. Anne megakarta bosszulni az elesett kalózait és elhatározta, hogy ezt az erődöt még ma elfoglalják és míg itt vannak Marauder Arch-on, addig ez lesz a bázisuk.

***

A Wilds régió egyik kikötőjében túl nagy a zsongás. A kocsmát elöntötte az elégedetlen és vészjósló kiabálások vihara, valamint a rum édeskés illata, amely a felszolgáló fiatal nők parfümjével keveredett. A Tanács kapitányai próbálták a rendet megtartani, azonban ez nem sikerült úgy ahogy tervezték. Glitterbeard csalódottabb és dühösebb volt, mint valaha és ezt a többi kalóz is észrevette, még az is aki sosem szolgált a legénységében. Vörösödő fejjel bámult a semmibe és merengett azon, hogyan állíthatnák meg Anne-t, hogy végigvigye mindent elsöprő tervét. Csalódottsága azonban abból fakadt, hogy az egyik legígéretesebb kalózkapitány, aki egykor majd követhette volna a Tanács élén, ilyenre vetemedik és semmibeveszi a Kalóz Esküt. A kocsmában egyre nagyobb lett a zsivaj, ami lassan elviselhetetlen volt és teljese elfeledkezett arról, hogy valójában miért is van ott. Töprengéséből Crook rángatta ki, amint megrázta egy kissé a kapitány vállát.

-Ideje tenni valamit, mert kifutunk az időből. Anne talán már ott is van.

-Még mindig nem tudhatjuk biztosan, hogy az a részeges alak igazat mondott-e. - vetette ellen Orlov - Talán tényleg csak az alkohol beszélt belőle. Először őt kellene kihallgatnunk, hogy megtudjuk mit is tud még erről.

-Igazad van, de ezzel már elkéstünk, mert erre már nincs idő. Nem mehetünk el Ancient Spire kikötőbe.

-Miért ne tehetnénk? - kérdezte Ming-Chi.

-Mert ha mi ezen rágódunk és a végén kiderül, hogy igaza mondott azonban semmit nem tud róla ezen kívül amit elmondott, akkor csak az időt vesztegettük. Azt az időt, amit Anne keresésével is tölthetünk volna. - állt fel az alacsony kis székből Glitterbeard.

-ELÉG LEGYEN! - kiáltott és abban a pillanatban az egész kocsmára síri csend telepedett - Anne hatalmas veszélybe sodorta magát, a legénységét és a tenger minden kalózai beleértve minket is.