A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

28. Fejezet: Irány a vulkánok tengere

Anne hangos csörömpölésre ébredt. A hajó lágyan ringatózott a tenger hullámain, a nap pedig fényesen sütött be a hatalmas kristályablakon. Az üvegcsörgést kiabálás követte, majd egy csattanás. Amint magára vette kabátját kisietett a fedélzetre, ahol már állt a bál egy törött rumosüveg körül. A nap csalóka volt, nemcsak a hűvös őszi szél és az egyre morajló tenger miatt, hanem a nap is gyengébben sütött, mint azt a kabin ablaka mutatta. Ez a Wilds régió egyik sajátossága volt. A törött üveg körül állt Aaron és egy aprócska termetű újonc, Ezüstszemű John. Az alig huszonhárom éves férfit, már akkor megkülönböztetés érte hiányzó szeme miatt, amit egy ezüstpénzekből összeolvasztott golyó helyettesített, hogy azonnal megkapta ezt a becenevet. Összehúzva állt a termetes Aaron előtt, akinek szemei szikrát szórtak. Carl érkezett a hajóra, aki már az égen és vízen is bekereste már társát.

-Mégis hogy képzeled ezt? - üvöltötte Aaron.

-Én... - próbált megszólalni a kisebb kalóz, de képtelen volt rá.

-Ne hebegj habogj itt nekem! Miért törted össze? - kiabálta tovább mindaddig, amíg meg nem látta a feléjük közeledő Anne-t - Itt a kapitány. Na majd ő ad neked! Lesz ne mulass.

-Mi folyik itt kora reggel Aaron? Mi ez a ricsaj?

Anne szavait csend követte egy darabig, mígnem John emelt szót.

-Kapitány, a rum...

Még alig szólalt meg, Aaron máris leüvöltötte.

-Hallgass! Mit képzelsz? Hogy csak úgy a kapitányhoz szólhatsz te vakarcs?

Aaron már emelte a kezét, hogy megüsse John-t, de Anne közbeavatkozott.

-Elég legyen Aaron! Megint részeg vagy!
Aaron hüledezett.

-Hogy én? Részeg?

Alig mondta ki az utolsó szót, máris a hajó korlátjához sietett és minden béltartalmát a tengerbe hányta.

-Mi történt itt? Mi a neved? - kérdezte Anne.

Habár kapitány volt, mégsem tudta néhány embernek a nevét kívülről, főleg az újoncokét. Akik régebben a hajón szolgáltak őket ismerte.

-A nevem Ezüstszemű John. A Dagger Tooth kikötőben csatlakoztam a hajó legénységéhez.

-Engedelmével kapitány én engedtem neki. Szerintem még hasznunkra lehet és zsoldot se kér a szolgálatért csak kosztot. - lépett a napfénybe Larinna.

-Ezt majd megbeszéljük Larinna. Szóval mi folyik itt? És most nem a kiömlött rumra gondolok.

-Aaron a hajón volt. És én az egyik hordót javítottam meg mikor véletlenül meglöktem.

-Igen te ügyetlen! Figyelhetnél jobban is! Oda a drága rum!

-Nem volt szándékos!

-Te kis....

-Aaron! - kiáltott ismét Anne - Az előbb ismerte be, hogy nem szándékosan tette. Nem igaz?

-De kapitány...

-Csak semmi „de kapitány". Azt hiszem most eltekinthetünk a büntetéstől. Ami téged illet - fordult John felé - legközelebb légy óvatosabb és ezt a mocskot szedd fel innen. Gyűlölöm, ha a hajó nem tiszta.

-Azonnal kapitány! - mondta John.

Anne a hajó oldalához sietett és már éppen az egyik csónakba mászott volna, mikor mögé lépett Aaron.

-Kapitány...

-Te most jobb ha meg se szólalsz. - mondta.

-Nem vagyok részeg.