A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

10. Fejezet: Füstbe ment terv

A Golden Skull csendben szelte a hullámokat és csak előre tartott. Mindig éber kapitánya, Anne messze figyelte a tenger minden mozzanatát. A Morningstar teljesen lehagyta őket és a csontvázak sem bukkantak fel. Úgy tűnt az útjuk további része nyugodtan fog telni. Szerette volna ezt hinni. A köd, akárcsak, ahogyan Billy is állította nem, hogy nem lett kevesebb, de talán még sűrűbb is lett, mint azelőtt volt. Ahogyan egy hatalmas szikla mellett elhaladtak, az árnyékot vetett a hajóra. Anne órája szerint az idő lassan, de biztosan a hajnali órák felé közeledett. Ettől talán még nyugodtabb is lett, mivel a kalózok legjobb barátja, bár a sötétség, de csak ha kedves az éjszaka, most mégis nappali fény után áhítozott. Néha elsétált a hajó végébe fel a kormányhoz, ahol Sammy hűségesen irányította a hajót, hogy megnézze valóban lehagyták-e árnyékként követő ellenségeiket, majd visszasétált a hajó orrába és egészen reggelig ismételte meg ezt. Számításai szerint a napnak hamarosan fel kell kelnie, mégsem világosodik és úgy néz ki, hogy a sötétség örökké tart. Billy egész végig csendben figyelte a kapitány járását kelését, majd mikor látta, hogy a hajóorrban meghúzza magát és nem mozdul odamerészkedett hozzá. Némán leült mellé és a tejfehér ködbe süllyesztette tekintetét. Ki tudja meddig lehet csak pár perc volt mégis mintha órák teltek volna el mire a fiú megszólalt.

-Azt hittem csak mese. – kezdte, de miután a kapitány nem szólt semmit folytatta – Mindenki, akivel eddig erről beszéltem azt mondta nem létezik az az átkozott sziget.

-Ismerős. – mondta rekedtes hangon a nő – Velem is nemegyszer előfordult, hogy ki is nevettek mikor elmondtam, hogy szerintem nagyon is valóságos a sziget. Hihetetlen, hogy miket megtesz az ember, ha el van keseredve vagy fél.

-Tulajdonképpen nem is értem.

-Mit nem értesz?

-Miért lenne elkeseredve? Vagy miért félne?

-Tudod Billy az én életem nem volt egyszerű. Amikor még volt családom, már akkor is arra tanítottak, hogy amit akarsz azért meg kell dolgoznod hiszen senki sem fogja előteremteni. Úszni is így tanultam meg. – mosolyodott el.
Billy a földön ülve fordult a nőfelé és várta, hogy elmesélje a történetet.
-Egyszer halászni mentünk és apámmal tartottam, amíg a húgom és anyám otthon maradtak, hiszen akkor még volt otthonunk. A nyílt tengeren voltunk mikor elszakadt a fonál a horgászboton és kiesett a csónakból a vödör, ami tele volt, akkor már döglött halakkal. Apám azt mondta, hogy ő nem ugrik utána, mert nekem kell megtanulnom úszni, ezért a vízbe hajított, hogy összeszedjem a vödröt és a halakat. Akkor abban a pillanatban utáltam ezért, de így utólag visszagondolva hálás vagyok, hogy megtette. Sok mindenre megtanított, mintha sejtette volna, hogy egyszer egyedül maradok.

-De hiszen nincs egyedül. Itt vagyunk mi. – mondta a fiú.

-Igen ez igaz, de az anyám és a húgom is elhagytak, sőt elárultak. Valószínűleg az unokaöcsémet is ellenem nevelik majd. Szép kis családom van, vagyis csak volt. Ők már nem a családom, sosem bocsátom meg, amit apámmal tettek. Drágán megfizetnek mindketten, a húgom pedig már most issza a levét.

-Miért? Mi történt?

-Terhes volt. Egy kalóz hozta a tengerre mikor sziklának csapódtunk Plunder Walley-nél, ahol beszéltünk egy keveset. Még a kalóz ünnepségen kaptam tőle egy levelet, amiben megírta, hogy elveszítette a babát.

-Kapitány ez azért…

-Nem! Megérdemli, az ilyennek ne legyen gyereke, szegény Richard mit élhet át nap mint nap.

Anne sietve felállt a hordóról és a lépcsőhöz ment, ezután pedig eltűnt a hajó testében. A szinten mindenki aludt és csupán egyetlen olajlámpa világított, amely gyenge fénnyel szolgált. Anne leakasztotta a horogól, amin függött és magával vitte egy alsóbb szintre. A lámpa gyér fénye mellett alig találta meg a hordót, amit már annyi ideje nem látogatott meg. Megfogott egy korsót és a hordóból kiálló csap alá tartotta. Mikor már színültig volt rummal elvette alóla és leheveredett egy pokrócra. Ahogyan a rumot iszogatta halk lábdobogásokat hallott meg a lépcsőn, amelyek egy pillanatra elhaltak, aztán újra felzengtek. Nem volt hangos mégis fülsüketítőnek tetszett, ahogyan egyre közelebbről hallotta. Ezután egy másik lámpa fénye jelent mega sötétben. Reménykedett benne, hogy talán Billy vagy Sammy az, de csalódottan fedezte fel, hogy a fényforrást tartó személy nem más, mint Henry. A férfi, amint meglátta a földön heverő nőt, mintha megtorpant volna végül elmosolyodott.