A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

21. Fejezet: Az ellenség közel

A király díszes pácélját szolgálók segítették fel rá. Az erős acél sebezhetetlenné tette a férfit. A páncélaranyszínű volt, de nem készült teljesen abból hiszen akkor mozgásképtelenné tették volna ezzel. Erős, vastag bőrből készült kesztyűt is viselt, egyrészt a közelgő fagy miatt, ami a nyár elmúlásával érkezett és megóvta a kezeit a sérülésektől is. Fekete csizmája csillogott a napfényben, amit tisztára fényeztek. Az aranyszínű díszes páncél fölé, vörösszínű köpenyt vett fel, amely a vállairól a földig omlott le, és takarták el hátát. A szolgáló meghajolt és elhagyta a szobát, ahol már csak a király, Catherine királyné és fiuk Richard herceg tartózkodott. Amint bezárult az ajtó a szolgáló mögött és eltűntek a folyosóra vetülő árnyékok, amik az őröktől származtak, Catherine odasietett férjéhez, akit fia követett. Az asszony gondterhelt arcát Fülöp még bájosabbnak találta, ugyanakkor elszomorította a tény, hogy felesége nem ért egyet és nem az ő oldalán áll ebben a háborúban. A kis Richard persze minderről semmit sem sejt. Anyja szoknyájába kapaszkodva nézett fel apjára, aki ölébevette és mosolyogva megbökte a kisfiú orrát, majd feleségére tekintett.

-Tudja már? – célzott a fiúra.

Catherine képtelen volt megszólalni, ezért szavak helyett csak nemlegesen megrázta a fejét és átvette a kisfiát a férfi kezéből.

-Akkor ideje elmondani neki, nem gondolod? – nézett rá szigorúan, szinte ráparancsolt.

-Nem, - mondat ki őszinte gondolatát – nem is ismeri a nénjét, sosem fogja, ha megölöd. Fülöp kérlek gondold meg magad! – kérlelte, de kérése süket fülekre talált.

-Ő a testvérem, nem árt neked megígérem, csak hagyd békén! Ne vonulj ellene, ezt nem érdemli meg! Még nem késő, hogy meggondold magad.

-Lady Stone! Jöjjön be! – kiáltott a király.

Ezután az ajtó kitárult és egy idősebb hölgy lépett be a helyiségbe. Illedelmesen meghajolt és köszöntötte az uralkodókat.

-Felségek. – mondta.

-Lady Stone lesz Richard új nevelője, Lídia nem volt elég tapasztalt ahhoz, hogy gondját viselje. Mindent megtanít neki, nyelveket, matematikát, zenét, tudományokat és így tovább. – mondta feleségének – Lady Stone vigye ki a herceget a friss levegőre, amíg a királynéval megbeszéljük a fontosabb dolgokat.

A hölgy bólintott és a királynéhoz lépve kiragadta kezéből a kisfiút. Catherine hiába kapott utána Fülöp visszatartotta.

-Először a testvérem vére, kell utána pedig a fiam?! – méltatlankodott – Mégis mi ez? Mit tervezel?

Fülöp arcán egy ördögi vigyor suhant át, de rögtön ezután visszavette helyét a szigor. Megrovó tekintettel nézett a királynéra, aki, ha tehette volna menekült volna, de nem akart gyávának mutatkozni.

-Lídia túl közel állt hozzád, túl sok mindenben osztotta a véleményed is. Nem akartam, hogy olyan dolgokat tudjon meg Richard, ami nem a javát szolgálja!

Catherine csak hápogott.

-Lídia igen is nagyszerű gondviselője Richard-nak! Mindenben támogatja és szereti is! Mégis mi kifogásod van ez ellen?

-A nézetei, amiket vallott, ez volt vele a probléma! – üvöltött.

Catherine hátrébb lépett és gondolatai cikáztak össze vissza a fejében, amik miatt egy kissé meg is szédült.

-Mi az, hogy volt? Hol van most? Már nem osztja a nézeteimet?

Fülöp arca elsötétül és még ördögibb, még ijesztőbbé vált.