A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

11. Fejezet: A vihar közeledik

A fedélzet tocsogott a megalvadt vérben és botladozni lehetett a hullákban. Anne legénysége közül mindenki túlélte a perpatvart, de a Morningstar legénységének már nem volt ekkora szerencséje. Sokan elhullottak, akik most a Golden Skull fedélzetén fekszenek holtan. Csupán néhányan élték túl és tudtak elmenekülni hajójukra. Anne a halottak között járkált, addig amíg Carl és társai nem végeztek az összes kalózzal. Volt közöttük egy alig tíz éves fiú, aki nem könyörgött az életéért csak sírt és sírt. Mikor Carl hozzá érkezett hangosan fetörtek belőle a könnyek mire Anne odafordult hozzá. A fiú egy medált szorongatott a kezében, amely aranyból készült és egy nő képe függött rajta, amelyről úgy vélte, hogy a fiú anyja. A halottak között lépdelve közelebb ment a gyerekhez, aki könnyes szemeit törölgette.

-Hogy hívnak gyermek? – kérdezte szelíden.

-Victor. – dadogta.

-Hány éves vagy?

-Kilenc vagyok asszonyom.

Anne nagyot sóhajtott és megveregette a fiú vállát, majd biccentett Carl felé, mire az megindult Victor felé. Sikoltozni kezdett és őrjöngeni, de Anne nem fordult meg.

-Ne asszonyom kegyelem! Kapitány! Ne te…

Hallotta, amint a torkából kispriccelő vér a padlóra fröccsen, a hangja pedig egyik pillanatról a másikra tovaszáll a felbuzduló széllel. Egy férfi a sor végéről üvöltözve próbál Henry fogságából szabadulni és nő felé rontani. Őrjöngő dühödt tekintetében lakozott a tenger dühe.

-Boszorkány! Vadember! Megölted a fiamat! A pokolra kerülsz ezért meglásd, nem éled meg a holnapot!

Carl egyetlen lépéssel ott termett, de mielőtt bármit is tehetett volna, a feldühödött kalóz Henry-nek rontott, aki a vízbe esett és azonnal elnyelték a hullámok.

-HENRY!

Anne a földre dobta vér áztatta kabátját és a korlát felé szaladt és amikor elérte azt, felszökkent rá és a tengerbe vetette magát. A jéghideg víz fojtogató fátyolként ölelte körbe karcsú testét és egyre jobban a mélybe taszította. Szemeit marta a sós víz, de mégis nyitva tartotta, hogy megtalálja a férfit. Lentebb merülve egy alakot pillantott meg, amely körül buborékok törtek fel a felszín felé és száguldó lovak módjára vágtáztak el Anne mellett. Henry már eszméletlen volt és a nő félt, hogy későn éri utol, ezért még gyorsabban evezett karjaival, mint eddig. Mikor már egészen közel került a férfihez megragadta a mellkasán az inget és magához húzta. Henry-nek már minden levegője elfogyott, ezért Anne ajkaira tapasztva saját ajkait fújt némi levegőt a férfi tüdejébe. Megpróbálta összezárni a száját, hogy a lehető legkevesebb vesszen kárba, amíg a felszínre érnek. Az eszméletlen Henry-t a hátára vette és a férfi karjait fogta, hogy magával vihesse. Anne minden erejét felhasználta, de a vízszint nem akart csökkenni és közben az ő levegője is fogytán volt. Mikor már kezdte azt hinni, hogy nem érik el a víz tetejét hirtelen világosodni kezdett és csökkent a nyomás. Utolsó levegő cseppjével ért fel, hátán Henry-vel és hatalmas levegővétellel. Élete legmerészebb merülése volt ez. Megragadta a hajó oldalára erősített hálók egyikét és vonszolni kezdte magukat a hajóra. Végül felértek a korlátokhoz, ahol már Néma Joe és Lucas várták, hogy felsegítség őket a fedélzetre. Henry-t a földre fektette. Már éppen megnézte volna a pulzusát, mikor a háta mögött valaki hangosan felnyögött. Megfordulva Sammy-t pillantotta meg, aki vérző mellkasára szorította kezét és a földön fetrengett.

-Vidd be a kabinomba és próbáld meg felébreszteni. – mondta Lucas-nak Henry-re célozva és elfutott Sammy-hez.

A férfi fehér ingjét teljesen átáztatta a mellkasából ömlő forró folyadék. Szájából szintén vér folyt, ami miatt képtelen volt beszélni. Anne mellé térdepelt egyenesen egy halott kalóz arcába, amelynek minden foga kitört és lőtt seb éktelenkedett a koponyáján.