A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

19. Fejezet: A Dagger Tooth kikötő

Anne minden szót tördelve és az idegtől alig látva olvasott el. A levél nem mástól érkezett, Hector Crook-tól a Blessing of Athena kapitányától, aki az egyik legbefolyásosabb kalóz volt a Tanácsban. Anne szemei már vérben forogtak. A levél szerint azonnal, vagy legalábbis a legrövidebb időn belül a Dagger Tooth kikötőbe kell érniük, hiszen összehívták a Kalóz Tanácsot. Ami viszont a legjobban idegesítette Anne-t az az volt, hogy Crook nem írta le részletesen, hogy mi ennek az oka. Kezdte azt hinni, hogy kiderült a titka. De az nem lehet, ennyire nem lehet gerinctelen az idegen. Hirtelen kopogás hallatszott az ajtó felől és mikor kinyílt Sammy lépett be kissé bátortalanul miután meglátta a kapitány méregtől elvörösödő fejét.

-Zavarok? – kérdezte halkan.

Anne felé nézett és megrázta a fejét.

-Nem gyere be nyugodtan.

Sammy ugyan belépett a helyiségbe, de nem ment közelebb a kapitányhoz. A nő kék szemeiből eltűnt minden fény és csak a gyűlölet vörös lángja lobogott. Az öreg kormányost őszintén megijesztette a kapitány. Látta már milyen mikor dühös, de ez most rosszabb volt, valami más, ami talán a pokol mélyén gyökerezik.

-Mi történt?

Anne egy pillanatra megállt az asztal mellett és a tőrével kezdett játszani.

-Csak a szokásos rossz hírek, tudod Sammy meg sem lepődnék, ha minden flottul menne.

-A levél? – kérdezte Sammy – Ki írta?

-Hector Crook. – felelte egyenesen.

A levelet az asztalra csapta és a tőrt belevágta erőből az asztal lapjába odaszögelve ezzel hozzá a levelet.

-Mit ír benne? Ennyire nem lehet rossz.

-De az Sammy, összehívja a Tanácsot. Azt nem írta meg, hogy miért, de azt igen, hogy amilyen gyorsan csak tudunk oda kell mennünk Dagger Tooth kikötőbe, mindenkinek.

Sammy gyanús pillantásokat vetett a papírra és a kapitányra felváltva. Nem tudta eldönteni, hogy tényleg ennyire kétségbeesett vagy ennyire komoly a helyzet.

-Esetleg megnézhetem azt a levelet?

Anne egy ideges vigyor keretein belül félreállt és a kezével az asztal felé intett.

-Csak tessék.

Sammy óvatosan kihúzta a tőrt az asztalból és letette, majd a kezébe vette a papírt. Miközben olvasott a megdöbbenés, a félelem és a gyanakvás színei trükköztek. Miután elolvasta a papírt visszafektette és hátrébb lépett. A kapitány háttal állt és az ablakból figyelte az égen repkedő madarakat és a csillogó tengert, aminek kék vizét befeketítette a magukkal húzott megalodon teteme.

-Mit gondol mi lehet az oka? – kérdezte, de hangja nem remegett meg, akármennyire is kétes gondolatok kavarogtak benne.

Anne talán meg sem hallotta a kérdést, tovább merengett gondolataiban. Végül mégis csak megszólalt rekedtes hangján.

-Nem tudom, de nagyon remélem, hogy nem az, amire gondolok.

-Mire gondol? 

-Arra, hogy kiderült, miért is megyünk arra, amerre.

-Tulajdonképpen útba esik, hiszen amúgy is oda tartunk. Ha valóban rájöttek, hogy mire készülünk nem hívnák össze a Tanácsot, hanem rögtön utánunk jönnének.

Anne elgondolkodott megint, de be kellett látnia, hogy a férfinek igaza van.

-És mi van akkor, ha éppen ezzel akarnak csapdába csalni? Odamegyünk és az ágyúikkal szétlövik a hajót, minket pedig a legjobb esetben is száműznek valamelyik erődszigetre vagy megölnek.