A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

3. Fejezet: Wanderer's Refuge

A hajnal hűvös nyugati szelet is hozott magával. Öt órakor Aaron felébresztette a legénységet. Sammy azonnal jelentkezett a kapitánynál, aki átadta neki a kormányt és eloldalgott. Billy ismét a tengert csodálta, majd mikor a kapitány odalépett hozzá megfordult és a szemébe nézett. A kapitány tengerkék szemei, mintha a lelkébe látottak volna amikor ránézett. Billy szemei aztán lejjebb ereszkedtek és megakadtak a csillogó nyakéken, mire a fiú eleresztett egy alig látható félmosolyt.
-Mit vigyorogsz? - kérdezte a kapitány. -Szóval megtartotta, - visszafordult a tenger irányába - őszintén szólva azt hittem az első adandó alkalommal a tengerbe dobja.
-Ahhoz túl értékes. Sokat fogok érte kapni. - szúrós pillantást vetett Billy-re - Tudtam, hogy ez az egész a te műved. -Ő is megtartotta a sajátját. - mosolygott tovább a fiú a kapitányra.
-Nem tudom ki a fenéről beszélsz, de ajánlom, hogy ne bosszants fel!
-Tudja jól, hogy kiről beszélek. És nem szándékoztam felbosszantani sem.
-Rendben akkor ezt a témát napoljuk el. Amiért jöttem a következő: a mai napot Sammy-vel töltöd, ha feladatot ad, azt elvégzed, mintha csak én mondanám érted? Mindent megmutat, mi hogy és miért működik. Panaszt nem akarok hallani!
-Nem fog kapitány, ígérem! - húzta ki magát.
-Helyes! - mosolyodott el és megveregette a fiú vállát, majd a kabinjába ment.

Billy, ahogyan a kapitány meghagyta, Sammy-hez ment a kormányhoz. A tenger a kék minden árnyalatában tündökölt és ezernyi színes és különböző hal tette még varázslatosabbá. A nap egyre magasabbra kúszott az égen, így az eddigi hűvös szelet melegebb levegő váltotta fel. A kalózok sorban egymás után töltötték meg a fedélzet eddig üresen álló helyeit. Mindenki a saját feladatát végezte, viszont érezhető volt a hangulatvátozás, ami nem csak Billy-nek tűnt fel. A fiú végül Sammy mellett állt meg.

-Mégis mi történt? Miért ilyen feszült mindenki? - kérdezte a kormányostól miközben a fedélzeten dolgozó mogorva kalózokat szemlélte.
-Mivel a Sanctuary-n nem vettünk fel semmi ellátmányt, nincs semmi, amit ehetnénk és a rumból is kifogyóban vagyunk. Ami engem illet, szerintem az utóbbi jobban aggasztja őket, mint bármi más. Ha nem állunk meg, az elkövetkező napokban, míg a Plunder-re nem érünk nem eszünk és nem iszunk semmit. Hacsak a kapitány nem mondja, hogy valahol kikötünk még előtte. -Akkor miért nem mondjuk el neki? Ha tudná, hogy ez a helyzet akkor...
-Tud mindenről. Már akkor mondtam mielőtt elindultunk volna. Tudtam, hogy ez lesz.

Mindketten együtt nézték, hogy a hajó orrában két megtermett kalóz majdnem egymásnak esik, de Aaron közéjük lépett ezért nem történt baj. Sammy sóhajtott egyet és Billy felé fordult. -Billy, - a fiú az ő hangján is érezte a nyugtalanságot - beszélek a kapitánnyal. Addig rád bízom a kormányt. Rendben? -
Billy igenlően bólintott - Akkor jó, jövök amint tudok.

***

-Gyere be! - kiállított Anne. Sammy lépett be. Anne az asztalánál ült és a térképet tanulmányozta fel sem nézve a régi, ütött kopott papírról. Az asztal szélén öt vagy hat színes borítású könyv hevert, melyeket most hanyagul a földresepert és idegesen pattant fel a székből.

-Kapitány, minden rendben van? - kérdezte Sammy és akkor megakadt a szeme az asztalon csillogó nyakéken. -Nem Sammy, nincs rendben. Eltértünk az iránytól. Nem sokkal, de pont elég ahhoz, hogy meghosszabbítsa az utunkat. Gondolom az üres raktár miatt jöttél.

-Igen kapitány. A legénység türelmetlen és egyre feszültebbek. Teljesen kiürült minden, muszáj megállunk valamelyik szigeten.
Anne körbe-körbe járkált a kabinban. Végül egy kis idő múlva megállt és egyenesen a nyílt tengerre nézett az ablakon keresztül. -Rendben van, legyen. Kikötünk. - az asztalhoz sietett és félresöpört mindent az útjából, majd megállt az ujja egy szigeten - Itt. Wanderer's Refuge-on, az egy elég nagy sziget. Harvey-nak biztosan van elég élelme, amiből jut nekünk is. De már ha ilyen nagy az engedetlenség akkor a rumból pont elég lesz az a pár hordó, ami maradt még. - Sammy bólintott - Számításaim szerint délután odaérünk. Az éjszakát ott töltjük és csak reggel indulunk tovább. Így nem egészen három nap lesz míg a kikötőbe érünk. Addig ki kell bírniuk. - a kapitány idegesen a kabin oldalába ütött - A fenébe is, sosem érünk oda!
-Nyugodjon meg kapitány, oda érünk hamarosan. Jó szelünk van és a következő napokban is nekünk fog kedvezni. - szeme ismét a nyakékre tévedt.
-Ha annyira tetszik Sammy akkor el is viheted! - szemei vérben forogtak és az addigi megnyugtató kékség eltűnt belőle - Mégis, hogy képzelte, hogy eljuttatja hozzám. Ezek szerint ugyanis Billy beszélt vele.
-Kapitány, - Sammy lehajtotta a fejét, hogy leplezze zavartságát - nyilván ez reményt jelentett neki, öt éve nem látta már önt. Egyik percről a másikra sétált ki az életéből.