A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

46. Fejezet: Túloldal

Zöld fény. Nem is érezték a változást. Anne a hajóorrban állt, amikor az óráját a kezében tartva figyelte a távolodó hajók sziluettjét. A hangok lassan elhaltak, az ágyúdörgés megszűnt. A kalózok némán álltak a fedélzeten és mindenki az ég felé emelte a tekintetét. Senki sem szólt semmit, csak csendben egymásra néztek. Anne nem is gondolta volna, hogy sikerül.

-Billy! Hozd az Árnyéktörőt! Gyorsan!

Billy feleszmélve az utazás nyújtotta sokkból elszaladt a kabinba. Eszeveszetten kereste a totemet, de nem kellett nagyon sokat keresgélnie. Amint a belépett a kabinba az megtelt vörös fénnyel, amelynek egyetlen forrása az asztal alatt volt. Az Árnyéktörő a csatában valószínűleg leesett az asztalról, de a feladatában nem akadályozta meg ez sem. Döbbenten és félve vette a kezébe a tárgyat, ami úgy világított, hogy közvetlenül nem lehetett ránézni. Csupán a körvonalai látszottak. Volt benne valami, ami megbabonázta és nem akarta elengedni. Megszűnt körülötte a világ létezni és mintha nem lett volna sehol. Egyszerűen mintha csak megszűnt volna létezni. Kintről meghallotta Anne hangját, amint neki kiabál, ez ébresztette fel. Kiszaladt a kabinból és átadta neki az Árnyéktörőt. A kalózok megbabonázva nézték, amint az egész hajót beborította a vérvörös fény, akár a nap fénye. A hajót körbeölelte egy titokzatos vörös pajzs, amely szinte rásimult a hajótestre. A víz szintén vörössé vált és hallottak jellegzetes hangokat, amik arra utaltak, hogy a hajó süllyed. Néhány kalóz le is ment a legalsó szintre, hogy kiderítsék, hogy valóban süllyed e, de mikor leértek döbbenten látták, hogy a hajó biztonságban van és nem süllyed. Egyetlen lékük sem volt, csak azok, amelyeket a csata közben szereztek. Döbbenten néztek egymásra, majd visszamentek a fedélzetre. Közben a vörös fény alábbhagyott és már nem világított olyan erősen. A tenger vize vörös volt, mintha vér lenne, egyetlen fénylő test volt csak fent az égen, de Anne kételkedett benne, hogy a nap vagy a hold lett volna az. A kezében tartotta a kicsi szobrot, amely már nem világított, helyette csak egy furcsa vöröses fény járta körbe. A rubintok továbbra is vörösek voltak. A pajzs továbbra is a hajó körül volt és nem süllyedtek, tehát a fáradozásaiknak meg lett az eredménye, de még nem végeztek még mindig volt feladatuk, vagyis Anne-nek. Letette a szobrot a hatóorra és a legénységéhez fordult.

-A célunk teljesítettük majdnem teljesen, ugyan a legvégsó még hátravan és nem lesz egyszerű dolgunk a Szigeten sem. De! Mint kapitány és mint a testvéretek és vezetőtök szeretnék nektek köszönetet mondani, mindazért, mert kitartottatok mellettem és nem adtátok fel a reményt akkor sem amikor már mások feladták volna! Mi egy család vagyunk és kitartunk egymás mellett és esküszöm nektek az apám nevére, hogy megfogom nektek hálálni mindazt a segítséget és támogatást, amit nekem nyújtottatok!

A kalózok csendben voltak, mígnem valaki közülük elkiáltotta magát.

-Éljen a Golden Skull! Éljen a kapitány!

-ÉLJEN A GOLDEN SKULL! ÉLJEN A KAPITÁNY!

Egymás után hangzottak fel az örömkiáltások. Anne büszkén és hálás szívvel állt előttük. Mögöttük a távolban észrevett egy hajót. Azonnal elővette a távcsövét és utánanézett. A Morningstar volt az. Ezek szerint velük együtt lépett át a Shroudon, egyetlen dolog foglalkoztatta csak, hogy ők miért nem süllyednek el. Billy is észrevette őket, azonban ő nem tűnt annyira meglepettnek, mint Anne.

-Benne vannak az Árnyéktörő hatókörében. Amíg szorosan mögöttünk jönnek addig nem süllyednek el.

-Ezt nem értem.

-Arra szolgál, hogy ha több hajó megy együtt egyaránt hasson mindenkire a védelem. Briggsy tett említést a naplóban erről, de nem tartottam fontosnak mivel nem gondoltam, hogy bárki is utánunk jön.