A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

1.Fejezet : Yo Ho, a pirates life for me!

A tomboló szélvihar felkorbácsolta a tenger vizét. Aki teheti nem is száll hajóra, hiszen butaság lenne feleslegesen a hullámsírba küldeni a hajókat és azok legénységét. A kikötőkben a dokkok mégis üresen várták a vihar végét. A kalózok tengere most csendes csak a vihar zavarja meg. A kalózok inkább a különböző szigeteken maradtak és fedezékbe húzódtak, akik mégis útnak indultak, róluk még nem érkezett hír. A Shores of Plenty régió egyik kikötő szigetén mégis áll egy hajó. A vitorlája fekete és néhány helyen elszakadt. A fővitorla darabokban esőtől áztatva lógott az árbocról. A fa amelyből a hajótest épült szintén fekete volt és megcsillant a villámok fényében, amitől olyan volt, mintha aranyból készült volna. A fém részek már nem csillogtak annyira, mert elég sok helyen már rozsdásak voltak. Az orrdísz egy koponyát ábrázolt, egy hatalmas koponyát, melynek szemeiben két hatalmas zöld smaragd kő fénylett. A fedélzet üres nincs rajta senki, a kapitány is máshol tartózkodik. A mennydörgés, a villámok, az eső és a tomboló tenger, félelmetes és egyben csodálatos. A fogadóban halk, majd ahogyan közelebb érünk egyre hangosabb kalózmuzsika szól. Az épület előtt, amely a George és a Kraken nevet viselte, egy fiatal nő ül a fa korláton. A papagáj tollas kalapja, most nem a fején hanem a kezében van, csöpög belőle a víz. A combjáig érő hosszú szárú csizmája csupa sár, az enyhén hullámos barna haja, most csapzottan lóg az azúrkék szemeibe. A fehér ingje teljesen átázott és rátapadt karcsú testére ezzel még jobban kiemelve csodás formáját. A fekete szövetnadrágja a combján ki van szakadva és egy mély vágásra ad rálátást, ami vérzik és az esővízzel keveredve vörösre festette vele a nadrágot és az ing alsó részét is. Egy-egy villám megvilágítja bájos arcát. A nő egy kellemes dallamot dúdol és közbe jobbra balra döntögeti a fejét. Az életkorát nehezen lehet megállapítani, de nem lehet több huszonöt évesnél. Annyira bájos, hogy akár gondolhatnánk azt is talán úrihölgy, de a ruházata alapján kiderül, hogy nem nemes és ha az is lenne akkor nem lehetne itt, ezen a szigeten. A fogadóban a kalózmuzsika egyre hangosabb és a hangzavar a kintről beáramló eső és a bent részegen daloló kalózok rumos szagával keveredik. A tekerőlanton, dobon és a bendzsón játszó kalózok is egyre ittasabbak lettek és ezzel párhuzamosan a zene is egyre jobban eltért az eredeti daltól. Az éneklés egyre jobban hasonlított üvöltözésre és amely aztán öblös nevetésbe torkollott. Egyetlen kalóz ücsörög a vidám társaságtól tisztes távolságra az egyik sarokban. Kalapja az asztalon pihent és a víz az asztalra folyt belőle. A korsó, amit a kezében tartott tele volt rummal és látszólag még egy kortyot sem ivott belőle. Mereven bámulta az ajtót, amely a szokásostól eltérően a viharra való tekintettel zárva volt. Az idősödő férfi szürkés haját kapargatta, majd lecsapta a korsót az asztalra és a kalapja nélkül kisétált a kocsmából. Amint kilépett, megpillantotta a fiatal nőt, aki még mindíg a korláton ücsörgött és dúdolászta, azt a dallamot, amit bent a részeg társaság próbált énekelni. Nem fordult meg, valószínűleg észre sem vette, hogy valaki kijött az épületből. Csak akkor hallgatott el, mikor az idős férfi megszólalt.
-Kapitány! - hangját majdnem elnyomta a macskazene és a vihar zaja.
A nő nem figyelt rá látszólag, de a dúdolást befejezte, mire a férfi bezárta maga mögött a fogadó ajtaját. Egy ideig mindketten csak nézték a felbőszült tenger hullámait, ahogyan a partot csapdosták. A férfi újra próbálkozott, ezúttal hangosabban.

-Kapitány! - a nő féloldalra fordította a fejét és a szeme sarkából rápillantott a mögötte állóra. Kissé elmosolyodott aztán visszafordította arcát a vihar felé.
-Azt hittem, hogy ön is iszik Sammy. - várt egy kicsit, hogy talán mond valamit - Megmondja, hogy miért jött ki, vagy én találgassak?
Hangja tekintélytparancsoló volt. Eltűrt egy vizes hajtincset a szeméből és átlendítette az egyik lámpát a korláton, hogy ne háttal legyen beszélgetőpartnerének.
-Először is azért nem iszok, mert ha kihajózunk akkor kell valaki, aki józan. Másodszor pedig pontosan ezért jöttem, hogy megkérdezzem mikor hajózunk tovább? - míg a választ várta hátát az esőáztatta fa épület falának döntötte. -Hova tovább Sammy? Nincs tovább. Egyelőre. - elhallgatott egy pillanatra és az egyik éppen a tengerbe csapó villámot nézte, majd hangosan felnevetett.
A hangja akár a csengő, szállt a szélben és a vihar végének hírnökeként kopogtatott be a kereskedők és árusok kis épületeinek ajtaján. De a vihar vége nem érkezik.