18. Fejezet: Megalodon a Senki Tengerén

25 4 0
                                    

A hűvös szél egyre hűvösebb, míg a körülöttük fehéredő köd egyre sűrűbb lett. Anne egyész éjjel Sammy mellett állt éberen, néha elsétált a hajó orrába és vissza, leült egy-egy ágyú tetejére, de a kabinba nem ment vissza. A fáradtág, mintha ólommá változtatta volna a testét, mert az már nagyon lassan mozgott, szinte nem is élt. Napok óta alváshiányban szenved és mióta elindultak a kikötőből, nem aludt egyhuzamban két teljes órát. Szemhéjai elnehezültek és fejfájás gyötörte. Sammy többszöri figyelmeztetésére sem volt hajlandó aludni térni. A köd, ami a hajót fátyolozta pedig, mintha csak mégjobban álmosította volna őket. Az idő is ólomszárnyakon repült, minden egyes perc egy órával ért fel. Anne most is az egyik ágyún ült lábát lógatta onnan és a szemközti két ágyú között nézte a ködbe burkolózott sziklákat. Sammy acélos hangja harsonaszóként szelte át a fedélzetet.

-Miért nem megy már aludni? – kérdezte.

-Nem akarok, - kezdte rekedten – mostanában többször is az apámról álmodok és minden álommal egyre kegyetlenebben bánik velem.

Sammy tekintete elsötétült.

-Kegyetlenebbül? Rémálmok gyötrik?

-Így is fogalmazhatunk. – vallotta be keserűen.

-Amikor nekem vannak rémálmaim, mindig megiszok egy nagy üveg rumot, aztán pedig kifüstölöm a fejem egy nagy adag dohánnyal. – mondta nevetve – A kapitánynak is ki kellene próbálnia.

-Próbáltam, nem sikerült. Mindig visszatérnek. Sammy, - fordult a férfi felé – hisz az álmok jelentésében?

-Igen kapitány.

-Megpróbált megölni.

Sammy arcát alig látta, de az tisztán kivehető volt, hogy a férfi elsápadt.

-Megölni?

-Igen, egy sivár helyen voltam, aztán csak úgy a semmiből, a ködből lépett ki és kardot rántott.

-És aztán?

-Nem tudom, felébredtem. Henry kopogtatott.

-Tehát megint megmentettem a bőrödet. – szólt közbe az előbb említett.

-Mondjuk inkább úgy, hogy jókor voltál jó helyen, ami egyépként nem szokásod.

-Na de kapitány, ez azért így ebben a formában még sem igaz.

-De még mennyire, hogy igaz. Mos pedig akár el is hordhatod magad! És ez nem kérés volt! – mondta mikor látta, hogy a férfi nem tágít.

-Csak a helyzetünkről akartam érdeklődni.

-Majd megtudod, ha itt az ideje.

Ekkor valami nagy erővel elúszott alattuk. A hullám, amit magával hozott teljes erejéből magával sodorta a hajót és megremegett alattuk. Anne fáradtsága egyszeriben tovaszállt és villámgyorsan szökkent talpra. Henry óvatosan közelített a korláthoz, mintha az bármelyik pillanatban eltűnhetne és ő a mélybe zuhanhatna.

-Mi volt ez? – kérdezte rémülten.

-Csontvázak? – rohant oda hozzájuk Sammy.

-Nem, - jelentette ki magabiztosan Anne – ez valami teljesen más. Ha szerencsénk van akkor elmegy és békénhagy minket.

-Mi az, hogy békénhagy minket? Mi a fene volt ez Anne? – kiabálta Henry.

-Fogd be a szád! Semmi olyan, amitől tartanod kellene, csak értelmes kalózokat eszik.

A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigeteDove le storie prendono vita. Scoprilo ora