Catherine a várbörtönbe vezető lépcsőn többször is megbotlott. Lord Radford éberségén és az anyja lélekjelenlétén múlt csak, hogy egyszer sem esett el a hosszúnak tűnő úton. Ahogy a hideg fal mellett elmentek Catherine egész testében didergett. A várbörtönbe vezető kaput két, állig felfegyverzett őr őrizte, akik készségesen félreálltak az bejáratból Lord Radford kérésére. A cellák mellett elsétálva néhány rab a kezét nyújtotta a rácsokon keresztül a királyné felé. Catherine undorodva húzódott a folyosó közepére, hogy ne érhessék el. Hamarosan megérkeztek a folyosó végére, ahol a kalózok voltak fogva tartva. Ahogy közelebb lépett hozzájuk, felálltak a földről és vicsorogva néztek rá. Az egyik még a földre is köpött. Catherine először meg sem tudott szólalni, csak miután Lord Radford biccentett.
-Anglia királynéja vagyok. – mondta.
Próbálta magabiztosnak mutatni magát, de nem sikerült a legjobban. A kalózok nevettek.
-Tudjuk. – felelte az egyikőjük.
-Tiszteletet! A királynéval beszéltek! – csapott a rácsra kardjával Lord Radford.
-Köszönöm Lord uram. – intett neki Catherine – A király nagyon rossz állapotban van a kapitányotok jóvoltából. Így amíg a király lábadozik, addig én vagyok a felelős az országért.
-A kapitány vissza fog térni hozzánk. – mondta az egyik kalóz.
-A kapitányotok már csak a holttesteteket fogja megtalálni. Ugyanis holnap hajnalban kötél végén végzitek. – förmedt rájuk Radford.
-Kérem Radford, nyugalom. – Catherine most a kalózokhoz fordult – Még nem döntöttem a sorsotokról.
Cecily megdöbbenve lépett közelebb lányához.
-Catherine ha most nem végezteted ki őket, akkor csak meg nagyobb bajt okoznak. Tényleg vissza fognak térni ide.
-Nem tehetem. Anne...
-Nem érdekel Anne! Ki kell őket végeztetned! – sziszegte.
Catherine visszafordult a kalózokhoz majd, Lord Radford felé.
-Lord uram.
-Igen felség.
-Tegye amit jónak lát. Én nem piszkolom be a kezemet más emberek vérével! Felhatalmazom, hogy bármit megtehet, amit igazságosnak gondol.
-Igen felség. – hajolt meg.
***
-Catherine! Állj meg ha hozzád szólok!
-Nekem te nem parancsolsz! – kiabálta.
-Meg kell tanulnod, hogy néha az uralkodás halállal is jár. Néhány ember arra születik, hogy meghaljon! Mint például a kalózok.
-Nem!
Cecily meghátrált.
-Szóval ez a hála mindenért.
-Milyen hála? Te semmiért nem érdemelsz hálát.
Cecily meg sem tudott szólalni. Catherine hátatfordított neki és elsietett a folyosón egyenesen a tanács terembe.
***
A Golden Skull szellemhajóként siklott a csendes tengeren. Egy kis sziget rajzolódott ki előttük. Anne a hajóorrban állt és a távcsövén keresztül figyelte, ahogyan egyre közelebb kerültek a szigethez.
-Nem fél? – kérdezte egy női hang Anne mögött.
-Hol voltál egész idő alatt? – kérdezte anélkül, hogy megfordult volna – Hogy tudsz csak így eltűnni?
YOU ARE READING
A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete
AdventureA trilógia első része. Anne Roger, a híres William 'Bill' Roger lánya, a Golden Skull kapitánya. Legénységével a Tolvajok Tengerét járják, fosztogatnak, portyáznak és nem utolsó sorban kalózkodnak. Anne csak apja halála után tudja meg, hogy a férfi...
