A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

27. Fejezet: Kitörő vágyak

A Tanács Glitterbeard-del az élen már három órája tanácskoztak. Az Athena's Fortune roncsai megteltek haraggal és kétségbeesett kapkodással. Glitterbeard minden pillanatban egyre dühösebb és tanácstalanabb lett, ahogyan egyre több javaslatot, érvet és ellenérvet hallott Anne megállításának tervére. Próbált mindenkire fókuszálni és mindenkit meghallgatni, de sikertelenül. A feje szétrepedt majdnem a zajtól és a hangos kiabálástól. Dühtől felindultan csapott az asztalra a kapitány.

-ELÉG LEGYEN! - kiáltott fel - Túl nagy a széthúzás, ha meg akarjuk állítani Anne-t össze kell fognunk! Olyan nehéz ezt felfogni?

Szavait csend követte és sokáig senki nem mert hangos szót emelni, mígnem Glitterbeard felállt a kapitányi székből és köröket kezdett leírni a tanácsteremben a kapitányok körül. Hirtelen megállt egy festmény előtt, ami egy kalóz kapitányt ábrázolt kapitányi pompában. Arca elszántságot tükrözött, állán már látszottak az öregkori ősz szálak első szálai. Crook elégedett vigyorral nézett fel a portréra és közben Glitterbeard mellé sétált. A többi kalóz mind saját gondolataikba merülve ültek néma csendbe burkolózva. Crook minél halkabban szerette volna mondandóját közölni a kapitánnyal, úgy, hogy a többi kalóz ne nagyon hallja. Kezdte érezni kapitányi léte súlyát. Valahol lelke legmélyén mindig is tudta, hogy többre hivatott, mint hogy egy egyszerű kalózkapitány legyen. Most érezte először a legjobban, hogy le akarja győzni Anne-t és talán még Glitterbeard-ot is. A kapitány mellett állt egy darabig, majd halkan a bajsza alatt kezdett suttogva beszélni.

-Glitterbeard, öreg barátom. - kezdte hízelkedő hangon - talán a legjobb döntés az lenne, ha most indulnánk útnak. Anne nem buta kalóz és talán már a sziget felé tart, ha nem indulunk utána hamarosan akkor elkéshetünk. Az pedig tudjuk, hogy akár végzetes is lehet mindannyiunk számára.

-Hogy lehet, hogy téged Crook pont most kezdtek el érdekelni a feladataid, amiket a Tanács és a tenger védelme követel meg. Anne valóban elég okos, viszont nem tudom képes-e eljutni önerőből a szigetre. És hogy őszinte legyek, - fordult a kalóz felé - remélem igazam van.

Crook-nak nem igazán tetszett a kapitány véleménye, ezért, hogy csalódottságát leplezze arcára erőltetett egy inkább gunyoros vigyort, majd visszaténfergett a többiek társaságához.

***

Eközben fent a kocsmában és a sziget különböző pontjain feszült figyelemmel és készüléssel várták az indulást. Mindenki, aki jelen volt tudta, hogy amint vége van a tanácskozásnak, kapitányaik már kézzel fogható tervekkel fogják irányítani az eseményeket. És az lesz az a pont, amikor a Tolvajok Tengerének valóságosan is véget ér az aranykor és beköszönt az ősz, amely talán harcokkal teli télbe vált majd.

***

A Tanács már három teljes kínszenvedéssel és feszültséggel tele órája tanácskozott. A legelborzasztóbb azonban az volt, hogy azóta sem hozott használható ötletet. Egyre idegesebbé váltak, és a hangzavar lassan elviselhetetlenné vált, ahogyan próbálták egymást túlkiabálni.

-ELÉG LEGYEN! - üvöltött a társaságra tele torokból Glitterbeard helyett Crook - Ezzel nem csak, hogy semmire sem megyünk, de még csak egymást sem halljuk. Lassan a saját gondolataim is csak visszhangok. Ha valakinek értelmes feltevése van akkor az tegye az asztalra és közösen beszéljük meg. Érthető?

Gondolatait hosszas csend követte. Az egyetlen nesz, ami megtörte ezt a kínzó hallgatást, a barlangban folyó víz csobogása volt. A szokásos megnyugtató hang most inkább fülsüketitően hangzott. Glitterbeard vörös szakállát sodorva hajolt előre székében és a tőrét beleszúrta az asztal közepén heverő régi térkép egy pontjába.