A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

20. Fejezet: A Kalóz Tanács

Az eső mégjobban rákezdte baljós táncát, amely végül mennydörgéssel és villámokkal egészült ki. Anne feszül csendben állt kint az esőben és arra a napra gondolt mikor elindult hosszú útjára. Akkor is így szakadt a nyomorult eső és vihar volt, de akkor valahogy lelkesebben állt az elkövetkező útnak, pedig már akkor is tisztában volt vele, hogy nem lesz egyszerű, viszont azt nem gondolta volna, hogy ennyi zavaró és hátráltató körülménnyel kell szembenéznie. Ahogyan a ruháját eláztatta a hideg eső és már nem volt raja száraz ruha, fázni kezdett. Közeledik az ősz, a nyár elmúlt. Ezzel együtt pedig az alkalom, hogy egy hónapon belül teljesítsék a kitűzött céljukat. A vihar nem bizonyul hosszúnak, a távolban már világosodik az égalja. Anne szívverése lassan lecsillapodik és mély levegőt véve elindul a sziget kocsmája, a Snake Pit felé. Teri szorgosan tölti újra az üres korsókat rummal, ételt hord és más teendőit végzi a tavernában, majd mikor meglátja az érkező kapitányt elhúzza a száját és gorombán odaszól.

-Már azt hittem sosem talál ide kapitány. - mondta gúnyosan, mire néhány kalóz egy másik hajó legénységéből nevetve itták tovább a rumot és kockáztak vagy kártyáztak.

-Amint látod itt vagyok, - vetette oda - hol vannak a többiek?

Teri elhúzta a száját és gunyoros vigyort vágva mondta.

-Már lementek. - felelte.

Anne forgatta a szemét és a hátát a falnak támasztó feketébe öltözött fiatal kalózhoz lépett, aki miután szemügyre vette bólintott.

-Ahoy kapitány! - üdvözölte először tisztelettel a szigeten.

-Ahoy - viszonozta az üdvözlést Anne.

Sammy és a többiek is a kocsmában tanyáztak már ekkor és miént észrevették, hogy a kapitány is megérkezett felsorakoztak mögé, Sammy-vel és Billy-vel az élen. A férfi viszont kinyújtott kezével állította meg a csapatot.

-Csak a kapitány! - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Anne sóhajtott és hátatfordítva neki szembefordult a legénységével. Szemeiben elszántság volt ugyan, de a szívében mélyen félelmet érzett.

-Várjatok meg itt! - mondta és követni kezdte a férfit, aki a kocsmában sötét helyre nyíló ajtóhoz vezette.

Az ajtón belépve nem fogadta más csak egy olajlámpás és egy végtelennek tűnő lépcsősor, amit kőbe vájva építettek ki még valamikor Ramsey előtt. Már lelépett volna az első lépcsőfokra, mikor megtorpant és visszahúzta a lábát. A mellette álló férfi arcára zavartság ült ki.

-Tud valamit erről? - kérdezte Anne.
A férfi még értetlenebb arcot vágott és hevesen rázta a fejét.

-Természetesen nem kapitány. - jelentette ki magabiztosan.

Anne biccentett és elindult a kőlépcsőn a mélybe.

***

Minden egyes lépéssel nagyobbat dobbant a szíve és szaporábbat. Minden egyes lépése akkora visszhangot vert a falakon, mintha nem is egyedül lenne, hanem egy egész hadsereg követné őt. A kövek már évszázadok óta a taverna alatt vannak és mióta az eszét tudja azóta itt tarották mindig a Kalóz Tanács üléseit. A sziklákba vájt lépcsőket és falakat ellepte néhány helyen a moha és más növények, gombák. Néhány helyen repedések keletkeztek, amelyekből víz szivárgott, vagy egy-egy virágos növény bújt elő. A lépcső a végéhez közeledett és mikor az utolsó lépcsőfokot is meglépte egy hatalmas barlangban találta magát, amelyet ellepett a tengervíz. A mennyezetről zöld növények lógtak lefelé és világító virágot bontottak, amelyek fényforrásként szolgáltak. Ezek úgy látszott jobban el is látják a feladatot, mert a barlangban nappali fényesség uralkodott. A barlang közepén a vízben egy szikla látszott, tetején pedig a híres egykor elveszettnek hitt hajó roncsai az Athena's Fortune. A hajó roncsait a Kalóz Tanács vette szolgálatába és a Tanács üléseinek adott otthont. Az egykor fényűző és hatalmas, csodálatos hajó, amely szelte a Tolvajok Tengerének hullámai, most itt van roncsokban és átvette fedélzetén az irányítást a természet és annak szolgálatában álló növényei. Egyes legendák szerint maga Athena, a kalózistennő volt a kapitánya, amelyről a nevét is kapta. Ezért is a hajót a kalózhajók vezérének és lagnagyobbikának tartják a kalózok a tengeren és sokuk úgy véli, ha eljön mindennek a vége Athena istennő vezetésével a hajó újra régi pompájában küzd, majd a Tolvajok Tengeréért. Éppen ezért senki sem juthat le ide a roncshoz, csak a Kalóz Tanács tagjai, viszont minden kalóz jár itt élete során egyszer, a Kalóz Eskü letételekor, de soha többé nem térhet vissza. Hirtelen egy kicsi ugyanakkor tömzsi kalóz lépett Anne elé, sunyi, ravasz mosollyal. A kezeit egymáshoz dörzsölve próbált a kapitány tengerkék szemébe nézni a saját kancsal szemivel, ami miatt még butábbnak tűnt, annál is mint amilyen valójában volt. Közelebb lépett hozzá és gúnnyal telve hajolt meg előtte.