A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

48. Fejezet: Összedőlt tenger

Csend. Ez a dolog egyszerre emészt fel testet és lelket. Amikor olyan dolog történik egy ember életében, ami örökre megváltoztatja, nem tudja magát kifejezni eléggé. Erre a csend a megoldás. Amint látja meghalni azt a személyt, aki a számára a legfontosabb egy világ omlik össze benne és a temetési menet csupa fájdalom és szenvedés. Még mindig csend. Nem csak az Elfeledettek Szigete az, ahol most a jelenség jelen van. Sokkal inkább egyfajta egész világra kiterjedő csend ez. Lesújtó érzelmek kavarognak most mindenkiben és Henry képtelen arra, hogy Anne testét végre elengedje. Zokogva térdepel a halott mellett és közben nevét kiáltozza. Nem csak Anne halott, Henry egy része vele együtt halt meg, míg Graymarrow lefejezett teste szintén csendben pihen a sziklán. Jack mellette még mindig a levágott fejet bámulja. Anne kalózai térdre estek, amint kapitányuk utolsó lélegzetvételét vette, Graymarrow egykori emberei pedig csendben letették a fegyvereiket. Egyedül Henry zokogása törte meg a felemésztő csendet. Sammy a férfi mellé lépett és letérdelt mellé. Végig simított Anne haján és kifehéredett, hideg arcán. Mintha csak aludna, nehezére esett feldolgozni, hogy ez az ember többé nem fog felkelni és nem fog beszélni. Míg pár órával ezelőtt még élt és virult és a hazaút gyötrelmein kalandoztak gondolatai, pár hónappal ezelőtt pedig az elhatározás, amelyre akkor igent mondott és mégis érezte, hogy nem kellene ezt tenni és meg kellene állítania, hát végül bebizonyosodott, hogy valóban így kellett volna tennie. Megbukott, mint kalóz és mint kormánysomester. Billy is mellé térdelt és könnyeit morzsolta el a szemében. Jack bátorságot vett magához és ő is odament. Lassan térdre ereszkedett és megérintette Anne vállát. Az ingjén keresztül is érezte, hogy a teste hideg.

-Sajnálom. – suttogta, mégis olyan volt mintha üvöltve szólna – Nem tudtam megvédeni őt.

Henry felemelte a fejét és piros, feldagadt szemeivel nézett az ellenséges tábor kalózára. Nem tudta mit gondoljon róla, de a szemében tisztaságot látott. Mégsem tudott megbocsátani neki.

-A kapitányod megölte az enyémet. – sziszegte neki – Ő nem csak egy kapitány volt, ő a szerelmem volt egyben, a lelki társam, a vezetőm!

Jack néma volt. Henry szemeiben nem látott mást csak dühöt, könyörtelen dühöt és szomorúságot, amit eddig még sosem látott testközelből.

-Segíteni szerettem volna, de akkor már késő volt.

-Takarodj a szemem elől és az összes csatlós kezén legyen bilincs, mindenki fogoly.

-Ezt csak kapitányi parancsra tehetem meg Henry. – mondta Sammy.

-Ha nem tűnt volna fel, akkor elmondom, hogy a kapitányunk éppen most halt meg. – kiabálta Henry a férfi arcába.

Sammy tehetetlen volt ezügyben, azonban Anne azt szerette volna, ha ő nem lesz vagy meghiúsul a terv ő kövesse a kormány mögött. Intett a kalózoknak, akik felálltak és köteleket, valamint bilincseket tettek az ellenséges Graymarrow legénységének csuklóira. Jack is tartotta mindkét kezét, Eli Slate kardját a földre tette.

-Neki nem kell! – mondta Henry.

Jack meglepetten nézett a férfire, aki az előbbi pillanatban még ölni tudott volna a szemével, ha tehette volna, most pedig arra kérte az egyik emberét, hogy ne bilincselje meg őt. Ezek szerint hisz neki. Anne testéből, már nem bugyogott fel több vér. Mellkasa nem emelkedett és süllyedt többé, szíve pedig mozdulatlan volt. Henry legnagyobb rémálma vált valóra.

***

Az ég elsötétült, a Nap egy láthatatlan erő hatására eltűnt az égről és sűrű felhők mögé bújt. A tenger megháborodva hullámzott és a hajókat, amelyek még a vízen voltak lökdösték a hullámok. Glitterbeard súlyos sebet szerzett az ütközetben társától, Anne-től, és a Lelkek Rendjének gyógyítói érkeztek meg hozzájuk, azonban kérdéses volt, hogy tudnak e rajta segíteni. A kilencvenkilenc hajóból csupán harminckettő maradt meg, az elsüllyedt hajók közül pedig egy volt a Tanács közüli hajó, Crook hajója. A férfi ugyan megmenekült a tengerből a legénységével együtt, de a hajójuk a tenger martalékává lett. Ming-Chi és Cutler az égre néztek.