A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

15. Fejezet: Briggsy legendája

A hajnali szél csípős érintésitől Anne egész testében megborzongott. Már a napját sem tudja, mikor állt utoljára a kormány mögött. Sammy sebei tovább rosszabbodtak, így Anne úgy döntött, hogy hagyja még pihenni öreg matrózát. A férfi ugyan tiltakozott ellene, de miután sajogni kezdett a seb a bordái között inkább beletörődött a parancs végrehajtásába. Egész éjjel a kapitány volt a kormánynál és alaposan kifáradt az egész éjjeli állástól és ébrenléttől. Nem sokkal napkelte után egy ember tartott egyenesen felé. Mikor közelebb ért hozzá, akkor vette észre, hogy Lizzy az. Szemei alatt sötét karikák húzódtak, és a sírástól pirosra dagadtak. Felsétált a lépcsőn a kormányhoz, ahol Anne is állt, de sokáig csak csendben nézte a szikla mögül előbújó sziget sziluettjét és dideregve érezte bőrén a hideg reggeli szellőt.

-Korán kelt ma Lizzy. – jegyezte meg Anne.

-Öntől biztosan nem korábban kapitány, - mondta felé fordulva – tekintve, hogy le sem feküdt aludni.

-Egy kapitánynak sok áldozatot kell hozni a legénységéért és a hajóért, egyik ilyen dolog az alvás. Nem is tudom, mikor voltam már utoljára a kormánynál éjjel.
Lizzy nem felelt.

-Milyen ez a sziget?

-Szép, az egyik legszebb, de mindenki nagyon rendes és kedvesek az emberek is.

-Kevesek? Kalózokról beszél.

-Nem mindenki olyan, mint Graymarrow, sőt, a legtöbben mások.

-Mint például?

-Lizzy, nagyon sajnálom, ami önnel történt tényleg, de mint mondtam az egyetlen dolog, amit a tisztessége érdekében tehetek az az, hogy elviszem ebbe a kikötőbe.

-És az apám? Ő mit gondol majd? – törtek benne fel újra a könnyek – Sosem láthatom viszont és ő sem engem! Maga szerint ez tisztesség? Vagy a kalózoknál mást jelent ez a szó?

-Talán nem kellene azonnal harapnia, akkor több esélye lesz munkát találni és elkezdheti élni a saját életét. Munkát keres, családot alapít és él, mint hal a vízben. Ezt akarja nem?

-Nem! Nem akarok kalóz lenni!

-Ettől nem válik kalózzá, de mielőtt kikötünk el kell mondjam, hogy nekünk is vannak szabályaink! Nem különbözik sok mindenben a mi világunk az ön által ismerttől. De észrevehető a változás. Először is, dolgozni fog! Ha tetszik, ha nem. Aztán jöhet a szórakozás. Ha a szigeten nem tetszik, akkor csatlakozhat valamelyik hajó legénységéhez, de akkor kalóz lesz és le kell tennie a Kalóz Esküt is! Onnantól kezdve, azt kell csinálnia, amit a kapitánya mond! De szerintem erre magától is rájött.

-És miért nem maradhatok itt ezen a hajón?

-Több okból is, elsősorban, mert túl sokat nyivákol és rinyál! Nem szeretem, ha valaki ellenszegül. Láthatta.

-Nem fogok nyafogni, csak hadd maradjak, akkor talán van esélyem visszajutni St. Adelaide-re.

-Nem Lizzy. Semmi esetre sem!

-Miért ilyen undok?

-Nem undok vagyok, csak határozott. Csak hátráltatna a munkámban és akkor nem jutnék egykönnyen egyről a kettőre.

Lizzy ezután nem maradt a kapitány mellett, inkább a hajó alsóbb szintjére sietett. Mikor a lépcsőhöz ért, ami lefelé vezette a hajótestbe, nekiütközött Henry-nek. Anne csak a kormány mögül látta, hogy mi történik, azt is csak úgy, hogy a nyakát nyújtogatta. Henry a szőke vállát fogva vezette le a lépcsőn, de mielőtt eltűntek volna a hajótestben, a férfi egy mérges pillantást vetett a kapitányra. Anne-ben meghűlt a vér, amint látta, Henry-t elvezetni Lizzy-t. Úgy érezte, mintha a szíve lassan egy hervadó rózsává változott volna.