A Tolvajok Tengerén - Elfeledettek szigete

49. Fejezet: Hazatérés

Annyira nem látszott, hogy halott, hogy Henry egy pillanatra el is hitte, hogy csak alszik. Leült Anne egykori helyére, a kapitányi székbe és onnan nézett a holttestre, amely mintha megmozdult volna, de a félhomályban bizonyára a szeme káprázott csak. Meggyújtotta az asztalon lévő egyik koponyán a gyertyát, amelytől egy kissé világosabbá vált a helyiség. Hirtelen Larinna lépett be az ajtón. Először csak félénken nézett az ágyra, ahol a kapitány feküdt, majd a székben ülő Henry-re nézett.

-Nem bántunk vele jól. – mondta sírástól fojtogatott hangon.

-Nem hinném, hogy így lenne, - nyugtatta a nő – szerintem semmiben nem szenvedett hiányt, csakis önmagát nem tudta elfogadni.

-Bárcsak tehettem volna bármit is, de nem voltam ott, hogy megvédjem.

-Szerintem neki sem lenne jobb, ha te feküdnél a helyén.

A nő odalépett a holttest mellé és a nyakához tette két ujját. Ekkor már majdnem teljesen hideg volt a teste és természetesen nem volt pulzusa.

-El sem hiszem. – suttogta – Sammy volt már itt?

-Még nem, de féltételezem nem telik el sok idő és itt lesz.

-Ez most nagyon kemény menet lesz.

-Hogy érted ezt?

-A Tanács amint megérkeztünk a legközelebbi kikötőbe, letartóztat majd minket és valószínűleg ugyanaz lesz a sorsunk, mint a többi kalóznak, aki valaha a fejébe vette, hogy megpróbálja elérni a szigetet.

-Nekem már mindegy, nélküle nincs értelme annak, hogy itt legyek.

-Henry, - lépett az asztal elé Larinna – ne mondj ilyet, hiszen nekünk szükségünk van rád.

-Az lehet, de nekem itt már nincs miért dolgoznom. Vagy élnem. Egyedül Madame Oliviában bízok, hogy kitalál valamit.

-A Plunder kikötő nagyon messze van innen, nem biztos, hogy odáig eljutunk, főleg, ha Glitterbeard ott fog várni minket.

-Azt kétlem. – szólalt meg mögöttük Sammy – Ő már sehol sem fog minket várni.

Olyan hangtalanul jött be a helyiségbe, hogy észre sem vették.

-Larinna, na nem lenne nagy kérés kettesben hagynál minket egy rövid időre?

-Igen, persze. – vetett még egy szomorú pillantást Henry-re, majd Anne testére és távozott.

Mikor ketten maradtak csak Sammy és Henry, legalábbis, akik még lélegzetek, Sammy egy megfáradt sóhajjal kezdte monológját.      

-Nem tudom elérjük e a Plunder kikötőt, őszinte leszek veled.

-Akkor legyél az és mondd el, hogy mi ez az egész Glitterbeard-del. Hogy érted, hogy ő már nem fog ránk várni többé?

-Úgy, hogy halott. Akárcsak Anne.

-Igazán? – kérdezte megdöbbenten.

-Igen, nemrég kaptam a hírt, hogy Glitterbeard meghalt, azonban érdekesmódon Ming-Chi kapitány küldte az üzenetet.

-Miért olyan furcsa ez?

-Azért, mert elvileg mi még azóta is körözés alatt vagyunk, nem hiszem, hogy értesítene egy ilyenről, ha el akarna fogni minket.

-Lehet csak csali.

-Én nem hiszem fiam. – mondta – Elég komoly hangvételű levél volt, mondhatom.