Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

5. fejezet

Az étteremben leültünk két asztalhoz, mivel csak így fértünk el. A szülők és a gyerekek külön külön. Mellettem Charles felvette az asztalra helyezett étlapot és azt kezdte el nézni, a többiek pedig követték a példáját.
- Jó estét.- jött oda hozzánk nem sokára egy fiatal pincér srác.- Esetleg választottak már valamit?- kérdezte körbefordúlva.
- Igen.- vágta rá Austin.- Kérék egy snidlinges juhtúróval és füstölt sajttal töltött jércemellet rizzsel, egy tengeri gyümölcsei salátát, akkor még lesz egy ráksaláta is....- sorolta Austin, mire a pincér csak kikerekedett szemmel gyorsan jegyzetelt.
- Ennyi lesz?- kérdezte a pincér megrökönyödve, mikor végre Austin befejezte az ételek sorolását.
- Igen, nekem ennyi.- bólintott Austin, mi pedig már nem bírtuk magunkban tartani a nevetést.
- Értem.- nyelt egy nagyot a pincér.- Önöknek?- pillantott végig rajtunk vigyorogva. Mi is leadtuk a rendelésünket és azután a pincér elment, de nemsokára visszajött a kért italokkal.
- A hölgynek egy narancslé.- tette le elém a pohár innivalót, amit rendeltem.
- Köszönöm.- bólintottam, a pincér pedig csak rámmosolygott.
- Nekem nem szimpi.- méregette a távozó pincért Charles, mire érdeklődve fordúltam felé.
- Miért?- kérdeztem.
- Charles csak féltékeny.- legyintett a szemben velem ülő Arthur.
- Miért?- ismételtem meg megint.
- Mert mondjuk itt csorgatja rád a nyálát ahelyett, hogy szépen végezné a munkáját és menne a többi vendéghez is.- morogta mellettem a barátom. Értetlenül néztem rá, mivel én semmi olyan dolgott nem vettem észre, amiért féltékenykednie kéne.
- Ahh csak túlreagálja.- legyintett Lorenzo rámnézve.- Ne is foglalkozz vele. Szimplán hülye.- mondta mire az asztal alatt megfogtam Charles kezét amit a csombján pihentetett és rákulcsoltam az ujjaimat. Charles rámnézett, mire rámosolyogtam és a füléhez hajoltam.
- Nincs okod féltékenynek lenni. Még csak nem is helyes. - suttogtam a fülébe.- Egyébként meg minden lányra rámosolyog. Ugyanezt csinálta Elenával is.- mondtam úgy, hogy csak ő hallja és végül nyomtam egy óvatos puszit a fülcimpája mögé. Charles mosolyogva nézett rám és most ő hajolt a fülemhez.
- El sem tudod hinni, hogy egy ilyen kis suttogással és egy ártatlan puszival mennyire is fel tudod kelteni a fantáziámat.- suttogta.- Most leginkább itt mindenki előtt folyamatosan csókolnálak.- mondta, mire elnevettem magam.- Komolyan mondom.
Egyből kirázott a hideg ahogy a kezét a fedetlen combomra simította, ahová már nem ért a ruhám.
- Charles.- ingattam a fejem nevetve.- Bárki megláthat.- mondtam halkan.
- Nem igazán érdekel.- vonta meg a vállát. Mosolyogva néztem rá, de ahogy körülpillantottam egyből lefagyott a vigyor az arcomról, mivel kiszúrtam valakit az emberek között. Charlotte arcát láttam meg, ahogy gondolom a családjával ült le egy asztalhoz nem messze tőlünk. Lefagyva bámultam, ahogy folyamatosan vigyorog mindenkire a szép ezüst színű ruhájában.
- Mi az?- kérdezte felém fordúlva a barátom, aki még mindig a combomon pihentette a tenyerét.
- Semmi.- ingattam a fejem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Okés.- bólintott Charles mosolyogva és visszafordúlt Lorenzóhoz, aki neki magyarázott valamiről. Hirtelen meghallottam a telefonom pittyegését, ami azt jelezte, hogy üzenetet kaptam. A kezembe véve feloldottam a zárat és megnéztem az üzenetet, amit a velem szemben ülő Arthur küldött, és ez állt benne:

Ne is foglalkozz vele. Nem árthat nektek.- írta, mire felpillantottam rá a telefonomból. Gondolom látta, hogy kiket néztem az előbb. Arthur biztatóan mosolygott rám, mire én is megnyugodtam egy kicsit.

Mi itt mindannyian veled vagyunk. Ha kell, én fogom megtépni.- írta még hozzá, mire elmosolyodtam.

Köszi.- tátogtam neki artikulálva, hogy megértse, hogy mit akarok mondani. Arthur csak mosolyogva bólintott és folytatta az evést.
Én is a tányéromhoz hajoltam és elkezdtem enni. Miután befejeztem a mosdóba készültem menni.
- A mosdóba mész?- kérdezte tőlem Elena, mire csak bólintottam.- Várj, akkor megyek én is.
Együtt felálltunk az asztaltól és a mellékhelyiség keresésére indultunk.
Miután elvégeztem a dolgomat a tükör előtt megállva kezet mostam.
- Oh helló.- lépett be hirtelen az ajtón Charlotte, mire majdnem szívinfarktust kaptam. Persze, hogy muszáj összefutnunk...
- Szia.- néztem rá. Igen, megint tökéletesen néz ki.- Az első kettő szabad.- mondtam neki.
- Okés kösz, de még ráérek.- dölt neki a mosdókagylónak.- Nem is tudtam, hogy itt vagytok ti is.- kezdett bele a beszélgetésbe, amire én nagyon nem vágytam. Istenem muszáj ezt?
- Tegnap jöttünk.- válaszoltam.
- Értem.- bólintott.- Tudod egész régen találkoztunk.- szólalt meg megint miközben elkezdte az amúgy is tökéletesen kinéző haját igazgatni.
- Na készen vagyok, mehetünk.- lépett mellém Elena. Hála Istennek.
- Szia Elena.- vigyorgott rá Charlotte.
- Szia.- húzta el a száját a lány.
Miközben Elena kezetmosott én a ruhámat megigazítottam, hogy ne álljon fel.
- Chh.- hallottam Charlotte hangját, mire felé fordúltam.
- Valami probléma van?- kérdeztem még egész nyugodtan.
- Nem, dehogy.- legyintet kacagva.
- Jó, akkor mi megyünk.- mondta Elena és kiindultunk a mosdóból, de nem értünk ki, mert meghallottuk Charlotte hangját.
- A szajha.- mondta halkan, de úgy, hogy mindketten tökéletesen hallottuk.
- Mit mondtál?- lépett hirtelen vissza elé Elena.- Ha mégegyszer ilyet mersz rá mondani, akkor egyesével kitépem a tökéletesen egyenes hajadat.- mondta Charlottenak bosszúsan, de ő nem is figyelt rá, hanem helyette engem nézett.
- Tudod, te egyáltalán nem érdemled meg Charlest. Komolyan nem értem, hogy mit lát benned. Még csak nem is vagy szebb, mint én. - mondta nekem a szemembe nézve.- Elvetted őt tőlem és ezt soha nem fogom megbocsátani.- folytatta, én pedig leblokkolva hallgattam.
- Már bocs, de ebben semmi igazság nincs.- szólt közbe Elena.
- Te ebbe ne szólj bele.- legyintett felé Charlotte miközben közelebb jött hozzám.- Én Miával akarok beszélgetni és elmondani neki egy - két dolgot. A tavalyi szezon elején is találkoztam még Charlessal, amikor már ismert téged. És próbáltam visszahódítani, ami majdnem sikerült is, ha nem lettél volna az útban.- mondta. Micsoda? Ez biztos nem igaz.- Egész sokáig voltunk együtt és csak úgy mondom, hogy azt nem fogja egyik percről a másikra elfelejteni. Szeretett, sőt meg lehet most is...- folytatta.
- Fejezd be.- szólt neki kimérten Elena.- Ennyi hülyeséget hogy tudsz összeszedni komolyan?- kérdezte tehetetlenül.- Gyere, menjünk.- fogta meg a kezem és kihúzott a mosdóból.
- Vissza fogom őt szerezni.- kiáltotta még utánnunk Charlotte, amitől felállt a szőr a hátamon.
- Ne is foglalkozz vele.- simogatta meg a karomat Elena, mire halványan rámosolyogtam. Már, hogy ne foglalkozzak vele, amikor ilyeneket mondott?
Odaérve az asztalunkhoz leültem a helyemre Charles mellé. Miközben a többiek beszélgettek nekem csak is az járt a fejemben amiket Charlotte mondott. Elena is mondta, hogy ezek hülyeségek, és szerintem sincs nagyon valóságalapja. Charles nem ilyen.
- Kimegyek egy kicsit a levegőre, mert fáj a fejem.- fordúltam Charles felé.
- Menjek veled?- kérdezte aggódva, amin elmosolyodtam.
- Nem kell.- ingattam a fejem.
- Tuti?- kérdezte, mire csak bólintottam és odahajolva hozzá adtam egy puszit az arcára.
Miután kiértem leültem egy félre eső padhoz, ahol szerencsére nem volt senki. Tényleg jól esett ez a friss levegő. Legalább kitisztítja a fejem.
- Leülhetek?- állt meg mellettem nem sokára Arthur.
- Persze.- bólintottam.
- Valami rosszat mondott Charlotte?- kérdezte pár perc hallgatás után, mire döbbenten fordúltam felé.
- Mi? Honnan tudod, hogy beszéltünk?- kérdeztem.
- Láttam, amikor bement utánnatok a mosdóba.- mondta.- Tuti valami rosszat mondott, mert akkor nem ülnél itt kint egyedül bánatos arccal. Na halljam, miért kell megtépni.- pillantott rám, mire elmosolyodtam.- Na hajrá.
- Azt mondta, hogy nem érdemlem meg Charlest, és, hogy nem tudja mit lát bennem. Le is szajházot. Azt is mondta, hogy a tavalyi év elején próbálta visszahódítani Charles, csak miattam nem sikerült neki. És még azt, hogy sokáig voltak együtt és ezt Charles biztos nem fogja elfelejteni, és lehet, hogy még szereti.- hadartam el gyorsan.
- Mivan?- nézett rám értetlenül Arthur.- Ez nem normális. Ebből semmi nem igaz. Ugye nem hitted el neki?- pillantott rám.
- Nem.- ingattam a fejem. - Csak rosszúl esett.- vontam meg a vállam.
- Oh Istenem, hogy mennyire utálom azt a csajt.- sóhajtotta Arthur.- Nem találkoztak tavaly év elején. Miután szakítottak Charles nem is akarta látni soha többé.- ingatta a fejét.- Amikor Charles futamokon volt és Charlotte nem ment vele, akkor ő egész jól elvolt más férfiakkal. Többször is megcsalta. Mindig is csak a látszatt miatt voltak együtt vagy raktak fel közös képeket. Charlotte csak kihasználta, így akart népszerű lenni. Annyira rossz volt végignézni, hogy a bátyám nem boldog, hiaba mosolyog, az egyáltalán nem volt őszinte. - mondta szomorúan Arthur.- És ezért bírlak téged. Veled tényleg önmaga tud lenni és látszik rajta, hogy imád téged és te is őt.- nézett rám.- Szóval ha bárki is az utatokba áll, akkor azt kinyiffantom.- mondta, mire felnevettem és magamhoz öleltem.
- Köszi Arthur.- engedtem el mosolyogva.
- Ez az igazság, nem az amit az a liba talált ki. És, hogy Charles szereti? Istenem ez a legröhejesebb az egészben. Sose szerette őt.- mondta én pedig hallottam, hogy valaki felénk jön, így odafordúltam és megláttam Charlest.
- Mit csináltok?- ült le közvetlen mellém miközben felváltva nézett ránk.
- Beszélgettünk.- válaszolta Arthur.
- Fáj még a fejed?- pillantott rám a barátom.
- Egy kicsit.- vontam meg a vállam, mire a barátom hozzám hajolva adott egy puszit a homlokomra.
- Hallom találkoztatok Charlotteval és mondott neked nem szép dolgokat.- szólalt meg Charles pár perc után.
- Elena elmondta?- pillantottam a szemébe, mire csak Charles bólintott.
- Éppen erről beszéltünk amúgy.- szólt közbe Arthur.- Na de én hagylak is inkább titeket.- állt fel és intve egyet elment.
- Már sokszor elmondtam, de most is el fogom, hogy Charlotte engem nem érdekel. Amióta megláttalak rajtad kívül egyetlen egy lány sem érdekel. Szeretlek, és nem akarom, hogy bármilyen félreértés miatt veszekedjünk. Bármit is hordott össze Charlotte az tuti nem igaz. Ő nagyon ért hozzá, hogy felkavarja az állóvizet. Ebben profi. Mint mondjuk annál a képnél a sátorozásnál.- mondta. Igaz, az is az ő műve volt. Miatta vesztünk össze Charlessal.- Szóval ha bármit is akarsz kérdezni, amit nem értesz akkor én elmondom az igazságot.
- Nem akarok semmit sem kérdezni. - ingattam a fejem.- Én hiszek neked. Nagyon sokszor bizonyítottad, hogy tényleg fontos vagyok neked, szóval semmi okom nincs kételkedni a szavaidban.- néztem mélyen a szemébe.
- Szeretlek Mia.- mosolygott rám Charles.- Mindenkinél jobban szeretlek.
- Én is szeretlek. Nagyon.- hajoltam oda hozzá és megcsókoltam.
- Oh ez de aranyos.- hallottuk meg nem messze tőlünk egy nem kívánatos személy irónikus hangját mire elengedtük egymást és a hang irányába fordúltunk ahol Charlotteval találtuk szembe magunkat...

Sziasztok.🖐
Meghoztam a következő részt.
Azt szeretném leszögezni, hogy nem Charlotte ellen irányul ez az egész, hanem csak egyszerűen valakinek kell lennie a rossznak is, mint minden történetben.😅🙃 És amiket írtam, azokat én találtam ki, fogalmam sincs, hogy van e valami valóság alapja.

Remélem, hogy tetszett nektek ez a fejezet is.❤