Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

26. fejezet

- Jó reggelt szépségem.- fonta körém kezeit Charles miközben belepuszilt a nyakamba.
- Jó reggelt.- fordúltam felé egy csókra.
- Mikor indulunk?- motyogta a nyakamba temetve a fejét. Ma indulunk Milánóba és ott leszünk egész héten, mivel közeleg Austin esküvője és nekik is segíteni kell. Meg hát én vagyok a tanuja.
- 2 óra múlva.- nyomtam egy puszit az arcára és a tányérokat az asztalra tettem.- Biztos vagyok benne, hogy Luca neked fog a legjobban örülni.- mosolyogtam rá miközben elkezdtünk enni.
- Annyira aranyos kiskölyök.- bólintott Charles.- Arra gondoltam, hogy ha a szülei is megengedik akkor eljöhetne velünk gokartozni a pályámra. Biztos élvezné.
- Teljesen oda lenne érte.- mosolyodtam el. Istenem Charles lehetne ennél is édesebb?

Milánóba leszállva a házunk felé vettük az irányt, ahol megünnepeljük Luca szülinapját.
- Mehetünk?- pillantottam fel Charlesra, aki csak bólintott és összekulcsolta az ujjainkat. A kapun belépve meghallottuk a férfiak nevetését, a halk zenét és a kis Luca visítását, amikor meglátta, hogy megjöttünk. Egyből felénk szaladt nagy mosollyal az arcán és Charles ölébe vetette magát.
- Na szép.- ingattam a fejem mosolyogva. Charles felkapta a kis Lucat és így ölelte magához. Annyira édesek így ketten.
- Ez van hugi.- állt hirtelen mellém Marco.- Mindenki jobban szereti Charlest, mint téged.- karolta át a vállam vigyorogva.- De sebaj. Attól még te is itt maradhatsz.
- Te hülye.- csaptam meg a mellkasát szemforgatva, mire elröhögte magát és nyomott egy puszit a hajamba. Miután nagy nehezen kiszabadítottam magam tőle Lucahoz léptem, aki még mindig Charles ölében volt.
- Szia Mia.- vigyorgott rám a kis aranyos pofikájával.
- Boldog szülinapot te nagyfiú.- nyomtam egy nagy puszit az arcára.
- Ahh tudod, hogy nem szeretem a puszit.- törölgette kis kezével az arcát, mire felnevettem.
- De én szeretem.- mosolyogtam rá.
- Majd megmutatom neked, hogy mit kaptam anyáéktól.- pillantott Luca végül Charlesra.- Nagyon király kocsik. És van egy pálya is hozzá.
- Szuper. Majd kipróbáljuk.- mosolygott rá Charles és letette az öléből. A kis Luca beszaladt a házba mi pedig a többiek felé vettük az irányt köszönni.
Apáék egyből Charlest maguknál tartották volna, de én szépen elhúztam be a házba anyáékhoz. A konyhánkban Carina a kis Violával a kezében mosolyogva köszönt nekünk.
- Oh édesem.- mosolyogtam Violara aki cuki nagy szemeivel pillantott ránk.
- Nézd csak kik vannak itt kicsim.- mondta neki Carina.- Mia és Charles.
- Mija és Chars.- mondta ki a nevünket rettentő aranyosan, mire elnevettük magunkat. Viola nagy mosollyal az arcán nézett Charlesra és felé kapálózott a kis kezeivel. Egyértelmű, hogy neki is egyből Charles tetszik meg.
- Úgy látom, hogy neki is bejösz.- nevetett fel Carina.- Szeretnéd ölbe venni?- pillantott Charlesra.
- Szabad?- kérdezett vissza a barátom.
- Persze.- mosolyodott el Carina és Charles kezébe adta Violat. A barátom elképesztő óvatosan fogta meg a kislányt, aki nagy szemekkel nézett rá.
- Na látom az össze Binotto lányt sikerült elbűvölnöd.- lépett mellénk hirtelen Austin, mire mi nevetve néztünk rá. Végül is igaza van. - Jó igazából csak ezért jöttem. Babázzatok tovább nyugodtan.- vett el két sört az asztalról és már kint is volt.
Mosolyogva fordúltam vissza a kis csöpség felé, aki egyre hosszabbakat pislogott.
- Szeretnétek elaltatni?- kérdezte felváltva ránk nézve Carina, mire nekem egyből felcsillant a szemem.
- Igen.- vágtam rá mielőtt Charles bármit is mondhatott volna.
- Jó.- küldött felém egy mosolyt Carina.- Marco szobájában van a cuccunk.- mondta mire mi elindultunk a szobák felé, ahol anya jött velünk szembe.
- Oh édeseim. Mikor jöttetek?- pillantott ránk nagy mosollyal az arcán anya miután megpuszilt minket.
- Pár perce. De most elaltatjuk Violat.- válaszoltam neki már a kislányt fogva a kezemben, amit nemrég Charles adott át.
- Rendben.- mosolygott ránk anya.- Úgyis bele kell tanulnotok.- mondta miután már elindultunk fel a szobák felé. Charles vigyorogva pillantott rám anya szavai után, én pedig inkább megjegyzés nélkül hagytam...
A kis Violat leraktam az ágyra, mellé pedig egyből Charles le is feküdt.
- Téged is altassalak el?- simítottam meg az arcát mosolyogva mikor leültem melléjük.
- Légyszíves.- kapta el a kezem Charles és nyomott egy puszit a tenyerembe. Viola aranyosan pillantott rám, mire elkezdtem halkan énekelni neki, hátha attól elalszik. Én kiskoromban mindig énekszóra vagy valami mesélés közben tudtam elaludni. Hátha nála is bejön.
- Imádom a hangodat.- motyogta halkan Charles lecsukott szemekkel, mire elmosolyodtam. A kis Viola még nagy mosollyal az arcán nézett rám, így belekezdtem egy másik dalba is. És egy harmadikba, így tovább...
Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy nem csak Viola, hanem Charles is elaludt. A kicsi lány a barátomhoz bújva aludt békésen. Charles gyönyörűszép arca most teljesen nyugodt volt miközben pihent. Charlesnak is a szezon első fele után most jól jön a pihenés, így minden adandó alkalommal ki is használja ezt, mint például most.
Mosolyogva néztem őket egy darabig, de utána mindkettőnek nyomtam egy-egy óvatos puszit az arcára, betakargattam őket és kimentem a szobából.