Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

27. fejezet

Mia szemszöge

- Tessék.- nyomott a kezembe egy bukósisakot Charles, mikor már Lucaval együtt beléptünk a gokartpályájára.- Segítsek?- kérdezte aranyosan.
- Megoldom.- mosolyogtam rá és a fejembe húztam a bukósisakot. Lucanak is adott egy kisebb sisakot, és óvatosan a fejére húzta, amit a kisfiú vigyorogva fogadott.
- Na melyikkel szeretnél menni?- guggolt le Luca mellé, és közben az egymás mellett álló gokartok felé nézett.
- Azzal.- mutatott egy 5- ös számú gokartra Luca.
- Szuper. És te kicsim?- kérdezte tőlem. Végignéztem a gokartokon. Mind piros, fekete és fehér színű volt. Nyilván a 16-os Charlesé, szóval azt meghagyom neki.
- Legyen a 9-es.- mondtam végül.
- Király. Szerintem mehetünk is.- bólintott Charles.
Lucat beleültette a választott kocsijába, én is elfoglaltam a sajátomat és már csak Charlesra vártunk.
Nagyon régen ültem gokartban. Kiskoromban Michael sokat vitt minket gokartozni Mickkel. Mindig annyira élveztük. Igazából ő szeretette meg velem a száguldást, a versenyautókat és ezt a sportot. Imádtam vele lenni és hallgatni, hogy lelkesen beszél a kocsikról, a versenyekről és minden ehhez hasonló dologról.
- Minden oké?- lépett elém Charles kezében a sisakjával, mire felpillantottam rá és a gondolataim egyből tovaszálltak.
- Persze.- bólintottam.
- Csak, mert már szóltam kétszer és nem figyeltél rám.- nézett a szemembe aggódóan.
- Nincsen semmi baj, csak gondolkoztam.- mosolyogtam rá, bár ezt a bukósisak miatt nem igen láthatta.
- Okés.- mosolygott rám és nyomott egy puszit a sisakomra. Felvette ő is a sajátját és beült a mellettem lévő gokartjába.

Megtettünk rengeteg kört a pályán és úgy láttam, hogy Luca hihetetlenül élvezte az egészet. És nagyon is jól vezetett.
- Ez nagyon klasz volt.- ugrálgatott folyamatosan Luca, amikor kiszálltunk a gokartból. Nevetve figyeltem és örültem, hogy ilyen boldog.- Köszönöm Charles.- szaladt oda hozzá és a nyakába ugrott. Charles mosolyogva ölelte magához a kissrácot miközben rám pillantott.
Még soha életemben nem akartam ennyire gyereket. Imádom nézni, ahogy Charles foglalkozik velük és babusgatja őket. És annyira szeretném, ha nekünk is lenne közös babánk és Charles így törődne vele.
- Ügyes voltál szépségem.- húzott magához mosolyogva Charles miközben Luca kezét fogta.- Nem láttalak még versenyezni. Pedig nagyon jól megy.
- A legjobbtól tanultam elhiheted.- pillantottam fel rá.- Michaellel nagyon sokat gokartoztunk.- motyogtam halkabban. Charles nem kérdezett többett, hanem csak magáhozhúzott és nyomott egy puszit az arcomra. Annyira szeretem, hogy sosem kérdezősködik, hanem hagyja, hogy én beszéljek neki magamtól arról amiről akarok.
- Na nagyfiú szeretnél egy fagyit enni?- kérdezte Charles Lucat, akinek az édesség hallatán egyből felcsillant a szeme.
- Naná.- bólogatott vadul Luca.
- Nem messze van egy nagyon szuper fagyizó. Tavaly voltunk ott emlékszel?- kérdezte már tőlem, mire elmosolyodva bólogattam. Akkor még nem voltunk együtt, de már akkor is imádtam őt.
A sorban állva Luca folyamatosan ecsetelte Charlesnak, hogy milyen jó volt a gokartozás és, hogy szeretne még menni máskor is.
- Elnézést, csinálhatunk esetleg egy képet is?- kérdezte tőlünk a fagyiárus, miután megkaptuk a fagyinkat.
- Persze.- mosolygott rá Charles.
- Köszönöm. Ezt biztosan ki fogom rakni.- mondta a fagyis.- Egyébként annyira szép család lennétek így.- nézett végig rajtunk.
- Köszönjük.- mosolygott rá Charles és a kezünket megfogva el is léptünk onnan.
Elkezdtünk sétálni egy park felé, ami mellett volt egy játszótér.
- Elmehetek csúszdázni?- pillantott ránk Luca.
- Persze, de vigyázz magadra.- mosolyogtam rá. El is szaladt mi pedig Charlessal leültünk egy padhoz.
- Mit szólsz ahhoz, amit a fagyiárus mondott?- kérdezte felém fordúlva Charles.
- Azt, hogy kirakja a képeteket? Örülök neki.- bólintottam mosolyogva, direkt húzva az agyát.
- Nem arra értettem.- nevetett fel.- Hanem, hogy szép család lennénk.- mondta a kezemet megfogva.
- Jaaa.- bólogattam.- Annak is örülök.- vigyorodtam el.
- Nagyon szeretlek.- nézett mélyen a szemembe Charles.
- Én is szeretlek.- mosolyogtam rá.- És imádnám, ha egyszer tényleg lenne egy ilyen családunk.- mondtam, mire Charles magáhozhúzva hosszasan megcsókolt.
- Én is.- suttogta az ajkaimra két csók között, mire elmosolyodtam.
- Hahó.- hallottuk meg Luca hangját, mire egyből felé fordúltunk.- Ne előttem.- mondta, mire mindketten felnevettünk.- És jöhetne velem valaki libikókázni.
- Na menjél nyugodtan. Téged amúgy is jobban szeret.- vigyorogtam Charlesra, aki csak a szemét forgatva nyomott egy puszit az arcomra és Lucaval együtt a libikókához ment.

- Na gyertek. Indulunk.- szóltam nekik mikor már elkezdett sötétedni. Pedig igazából még néztem volna egy ideig, ahogy önfeledten nevetve és beszélgetve játszanak együtt.
- Olyan vagy, mint anya.- forgatta a szemét Luca, mire csak értetlenül néztem rá.
- Menjünk anyuci.- vigyorgott rám Charles az édes mosolyával miközben ujjait rákulcsolta az enyémekre a másik kezével pedig Lucat fogta és elindultunk haza.
Mikor hazaértünk Luca egyből a szüleihez szaladt elújságolni, hogy milyen volt a gokartozás. Én Charles kezét fogva mosolyogva mentem utána és hallgattam, hogy milyen lelkesen beszél.
- Szóval jó volt?- kérdezte tőle mosolyogva Charles.
- Nagyooon.- bólogatott szaporán nagy mosollyal az arcán.
- És Mia nem ment neki a falnak?- vigyorgott rám Marco.
- Nem, dehogy. Nagyon profi.- nyomott egy puszit a homlokomra Charles.- Igazából nem tudtam eldönteni, hogy melyikük élvezte jobban.- mondta, mire mindenki felnevetett. Igaza van. Én is imádtam az egész napot körülbelül annyira, mint Luca.

- Gyere.- húztam magam után Charlest, mikor már mindenki elment aludni.
- Hova megyünk?- kérdezte tőlem.
- Ki.- mosolyogtam rá.- Hullócsillagot nézni.
A kertben megcéloztuk az egyik napozóágyat. Charles kényelembe helyezte magát, elé pedig ( vagyis szinte rá) én feküdtem. Így a kényelmes.
Felnéztem a csodaszép csillagos égre és eszembejutott, amikor sátorozni voltunk, akkor is hasonló helyzetben néztük a csillagokat.
- Tavaly tényleg azt kívántad, hogy bárcsak én is annyira szeretnélek, mint te engem?- kérdeztem megtörve a csendet.
- Igen.- mondta Charles.- Annyira egyértelmű volt, hogy mit akartam a legjobban.- simogatta a ujjaival a karomat, ami annyira jól esett.
- Pedig kívanhattad volna azt is, hogy vilagbajnok legyél.- pillantottam hátra rá.
- De én téged akartalak.- nézett mélyen a szemembe.- És most is csak téged akarlak.
- Annyira szeretlek.- mosolyodtam el miközben helyzetet változtattam, hogy szemben legyek Charlessal.
- Én is téged.- hajolt felém és hosszasan megcsókolt. Kezeit a csípőmre helyezte és elkezdte simogatni a bőrömet a felsőm alatt. Én közelebb húzódtam hozzá és a hajába túrtam csókolózás közben.
- Miért érzem azt, hogy ebből a csillagnézésből nem lesz semmi?- motyogtam, Charles pedig felnevetett.
- Nem is tudom.- csókolt bele a nyakamba. - De igazából lehet, hogy ezt nem a szüleid kertjében kéne csinálnunk.- hajolt el egy kicsit tőlem.
- Igaz.- nevettem fel és egy csók után vissza is ültem az eredeti poziciómba.