Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

40. fejezet

Charles szemszöge

Mivel még erre az éjszakára bent tartják Miát, így én is itt maradtam vele. Egy tapottat sem akartam mellőle elmozdulni.
- Sajnálom, hogy a világbajnoki címed ünneplésének az lett a vége, hogy itt ülünk a kórházban.- szólalt meg Mia halkan, mikor már csak megint ketten voltunk, mivel a többiek elmentek.
- Hé. Semmi baj, ezzel ne is foglalkozz. Az a lényeg, hogy jól vagy.- nyomtam egy puszit a homlokára.
- Idejösz mellém?- pillantott fel rám és arréb húzódott az ágyon.
- Ha szeretnéd.- mosolyodtam el és figyelve arra, hogy ne okozzak neki fájdalmat mellé feküdtem.- Így jó? Nem fáj a fejed?- néztem le rá.
- Így jó.- motyogta és karjával átölelt. Én is jobban magamhoz húztam és puszit adtam a hajába.
- Emlékszel arra, hogy mi történt?- kérdeztem óvatosan pár perc múlva.
- Sajnos.- sóhajtotta, mire érdeklődve pillantottam le rá.- De ígérd meg, hogy nem fogsz senkit kinyírni.- nézett a szemembe.
- Mi?- értetlenkedtem.- Ilyet nem ígérhetek. Főleg, ha valaki bántott.- ingattam a fejem.- Ki volt az?- kérdeztem egyre mérgesebben.- Kérlek Mia. Tudnom kell róla.
- Simone...- mondta ki halkan én pedig egyből felpattantam.- De hé.- nyúlt utánam a barátnőm.- Kérlek ne csinálj semmit.- pillantott rám kétségbeesetten.
- De ez nem így megy. Nem bánthat téged.- sóhajtottam dühösen.
- Kérlek Charles. Hagyd őt. És maradj itt velem. Nem akarok egyedül itt lenni.- nézett a szemembe könnyezve, mire egyből megenyhültem és egy nagy levegővétel után visszaültem Mia mellé.
- Pedig most legszívesebben kitekerném a nyakát, amiért ezt művelte veled.- fortyogtam tovább miközben Mia szorosan hozzámbújt.
- Maradj itt velem légyszi.- motyogta halkan álmos hangon miközben arcát a mellkasomra nyomta.
- Veled maradok.- mosolyodtam el halványan és nyomtam egy puszit a barátnőm homlokára.- Mindig.- tettem hozzá suttogva.

.............

Miát már egy hete kiengedték a kórházból, de azóta itthon pihen, mivel nem engedem neki, hogy bármi erőltető dolgot csináljon.
- Szörnyen unatkozom.- pillantott fel a vállamról nyöszörögve Mia.
- És mégis mit szeretnél csinálni?- mosolyodtam el.
- Bámit, csak ne feküdjek folyton. Már jól vagyok. Semmi bajom.- ült fel, hogy velem szemben legyen.- Menjünk el valahová légyszí.- pillantott rám aranyosan.
- Jó. Menjük, ha szeretnél.- egyeztem bele.
- Végre.- vigyorodott el a barátnőm és magához húzva megcsókolt. Felemeltem mellőlem és az ölembe ültettem, így még közelebb kerültem hozzá. - Biztos, hogy nem maradunk inkább itthon?- kérdeztem két csók között, mire Mia felnevetett.
- Biztos.- mondta és megint egymásnak estünk. Csípőjén tartottam a kezem miközben ő jólesően a hajamba túrt.- Vagyis. Szerintem ráérünk. Nem kell sietnünk sehova.- motyogta, mire én nevettem el magam és egyből egyet értettem minden szavával.

- Meg ne fázz nekem.- pillantottam a barátnőmre, aki éppen egy nagy sálat tekert a nyaka köré.
- Inkább megfulladni fogok.- motyogta, mire felnevettem és nyomtam egy puszit a hajába.
Az ajtón kilépve mindketten egy kicsit megborzongtunk a hideg levegőtől, ami már így november végére elég megszokott.
Mia kezére kulcsolva a sajátomat indultunk neki a kis sétánknak, mivel szerelmem már annyira ki szeretett volna mozdulni.
- Korcsolyázunk?- vetettem fel az ötletett a barátnőmre pillantva, amikor megláttam, hogy egy műjégpályán egy pár ember korcsolyázgat.
- Úúú igen.- pillantott fel rám csillogó szemekkel Mia, mire elmosolyodtam.- Remélem jobban fog menni, mint Svájcban.- tette hozzá, mire felnevettem.
Felvettük a kölcsönzött korcsolyákat és egymás kezét fogva léptünk a jégre.

- Ez most olyan jó.- mosolygott rám Mia csupa boldogsággal az arcán, miután végeztünk a korcsolyázással és elindultunk sétálva a kikötő felé.- Köszi, hogy kijöttünk végre.- pillantott fel rám. Imádok neki örömet szerezni. A mosolyáért és a jó kedvéért bármit megtennék. Mert ő tényleg megérdemli. Annyira imádom ezt a lányt.
Magamhoz húztam és nyomtam egy puszit a hideg arcára.
- Örülök, ha boldog vagy.- mondtam és szorosan átöleltem.
- Veled mindig.- mosolygott rám. Szavai hallatán elvigyorodtam és hosszasan megcsókoltam.
Hazaérve Mia nem bírt a fenekén maradni, és valamit elkezdett sütni míg én leültem a zongora elé és elkezdtem játszani egy új dallamot. A zongorázás mindig annyira kikapcsol és annyira élvezem, hogy ilyenkor teljesen megnyugszom és ötletelhetek.
- Ez megint nagyon szép.- állt meg mellettem Mia. Mosolyogva néztem rá és arrébb ültem, hogy ő is jöjjön ide mellém. Megint eljátszottam előröl és Mia is becsatlakozott. Így sokkal jobban szólt.
- Mennyivel jobb minden veled.- mondtam felé fordúlva, amikor befejeztük.
A barátnőm egy puszit adott az arcomra és a fejét a vállamra hajtotta.
- Az előbb beszéltem Lilyvel, és kérdezte, hogy van e kedvem találkozni vele. Mondtam, hogy igen, így kb egy óra múlva beülünk a közeli kávézóba. Régen találkoztunk ketten.- mondta Mia.
- Rendben.- nyomtam egy puszit a hajába. Én amúgy is valamit meg akartam beszélni anyával, amiről Mia nem tudhat, így legalább jól jött ki.