Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

34. fejezet

Mia szemszöge

Megérkeztünk Olaszországba. A repülőről leszállva rengeteg rajongó fogadott minket, vagyis inkább Charlest és Arthurt. A srácok nagy mosollyal az arcukon mentek autógrammokat osztogatni a Tifosinak. Mi pedig Austinnal mosolyogva néztük őket.
- Téged is szeretnek.- bökött meg Austin és a rajongók felé mutatott, akik felénk közeledtek.
- Vagy téged.- pillantottam rá nevetve.
- Kétlem.- ingatta a fejét. Végül én is mosolyogva beálltam a rajongókhoz pár képre, beszélgettem velük pár szót és folytattuk az utunkat.
Charles ahogy mellém lépett egyből elvette a kezemből a bőröndöt, amit mosolyogva megköszöntem. Annyira figyelmes és aranyos. Berakták a cuccainkat a kocsiba és be is ültünk, így indultunk a szállodához.
- Készüljetek fel, mert szerintem ott is tömeg lesz.- nézett fel Austin a telefonjából.
- Én imádom a rajongókat.- mosolyodott el Charles, miközben a kezemet fogta.- Főleg az olaszokat.- pillantott rám mosolyogva.
- Én nem vagyok a rajongód.- vigyorogtam rá, mire Arthur és Austin felnevetett, Charlesnak pedig tátva maradt a szája.
- Mi az, hogy nem?- kérdezte kikerekedett szemekkel.- De, az vagy.- vágta rá, mire én is elnevettem magam.
- Attól még szeretlek.- simítottam kezem az arcára.
- Igen?- kérdezte felhúzott szemöldökkel, és láttam, hogy a szája sarkában neki is egy kis mosoly bújkál.
- Igen. Jobban, mint a rajongóid.- mosolyodtam el a szemébe nézve és odahajolva hozzá hosszasan megcsókoltam.
- Nem igaz, hogy ezek sose tudnak leszakadni egymás szájáról.- motyogta Austin, mire mindketten elnevettük magunkat csókolózás közben. Charlestól elhajoltam, mire ő átkarolt és így néztünk a közönségünkre, vagyis Arthurra és Austinra. Arthur mosolyogva pillantott ránk, míg Austin csak fáradtan.
- Na lépjünk.- szólalt meg, amikor megérkeztünk a hotelhez.

-Kicsim. Nincs kedved sétálni?-lépett be a fürdőszobába hozzám Charles.
- Dehogynem.- mosolyogtam rá miközben gyorsan elpakoltam a cuccaimat.- Többiek?- kérdeztem megállva melette, mire egyből nyomott egy puszit a hajamba.
- Csak mi megyünk.- mosolygott rám.
- Jah, okés. Mehetünk.- bólintottam. A szállodábol kilépve kézenfogva indultunk neki a kis sétánknak. Két lány jött velünk szembe, akik ahogy meglátták Charlest, konkrétan lefagytak. Utána erőt gyűjtöttek és odajöttek hozzánk. Eleggé meg voltak szeppenve, de Charles csak mosolyogva beszélgetett velük és nagyon aranyos volt, így gyorsan feloldódtak.
- Csinálok rólatok képet.- ajánlottam fel egyből, mire a lányok beálltak Charles két oldalára és belemosolyogtak a kamerába.
- Köszi szépen.- pillantott rám a fekete hajú lány.- Csinálhatunk veled is?- kérdezte.
- Persze.- mosolyogtam rájuk és én is ugyanúgy beálltam hozzájuk, mint Charles.
- Tényleg köszönjük.- köszönték meg mégegyszer.- Annyira aranyosak vagytok.- mosolyodtak el. Charles átkarolt és magához húzott, és így néztünk a lányokra. Beszélgettünk velük még egy pár percet és utána elköszönve mentek tovább, mert nem akartak zavarni.
- Imádnak téged az olaszok. Mindenki a rajongód.- pillantottam fel Charlesra mikor tovább indultunk.
- Majdnem mindenki.- nézett rám felhúzott szemöldökkel kissé durcis arcot vágva, mire felnevettem.- Ez nem vicces. Az összes olasz lány közül sikerült azt az egyet barátnőmnek választanom aki még csak nem is a rajongóm.- motyogta.
- Jahj Charles, ne durcázz be kérlek.- álltam meg vele szemben.- Tudod, hogy imádlak. Persze, hogy a rajongód vagyok. Szurkolok neked mindig amióta csak ismerlek. Baromi nagy tehetség vagy ezt mindenki tudja, de ez mellett még csodálatos személyiséged is van. Baromi nagy szíved van és annyira alázatos, kedves srác vagy, hogy nálad soha jobbat nem kívánhatnék.- mondtam folyamatosan a szemébe nézve.
- Tudtam én amúgy, csak ezt hallani akartam.- vigyorodott el.
- Szörnyű vagy.- sóhajtottam és tovább indultam a fejem ingatva, mire Charles rögtön utánam kapott és szorosan magáhozhúzva megcsókolt.
- Tudod, hogy imádlak.- suttogtam halkan a homlokomat az övének döntve.- Amióta megismertelek. A bemutatkozásunk első napján megfogtál.
- Szóval azóta imádsz?- vigyorodott el.
- Szeretlek.- javítottam ki.
- Áh értem. Az imádat később jött.- bólogatott, mire felnevettem és egy hosszú csókot nyomtam az ajkaira.
- Így van.- húzódtam el tőle mosolyogva.
Elsétáltunk a Milánói dómhoz, ami az egyik kedvenc helyem a városban. Annyira szép így este is.
- Mit csinálsz?- pillantottam hátra Charlesra, aki a telefonját a magasba emelte és szerintem fotót készített.
- Lefotóztam, ami nekem tetszik és szerintem szép.- mosolyodott el.
- A dómot? Mert az szerintem is szép.- bólogattam egyetértve.
- Téged fotóztalak le.- ölelt magához hirtelen és nyomott egy puszit az arcomra, mire elmosolyodtam. Megcsördült a telefonja, így tőlem egy kicsit elhúzódva vette ki azt a zsebéből.
- Szia Austin.- szólt bele a készülékbe.- Nem ott vagyunk. Aham.- bólogatott.- Nem tudom, megkérdezem tőle.- pillantott le rám. - Austin azt kérdezi, hogy van e kedved elnézni az egyik közös helyetekre itt a városban. Valami karaokés bár vagy mi.- ráncolta össze a szemöldökét, de én egyből megértettem, hogy mire gondolt Austin.
- Mehetünk.- bólogattam egyből ezt Charles pedig tolmácsolta az edzőjének. Szeretem azt a helyet. Nagyon sokat jártunk oda régebben.
Mivel nem voltunk messze a bártól, így mi egyből arra vettük az irányt.
- Kik jönnek?- kérdeztem Charlestól.
- A szokásos csapat. Austin, azt mondta hozza Elenat, akkor Arthur és Lily. Lando, Daniel, Pierre és még meggyőzte Mickket szerintem. Neki üvöltözött szerintem miközben beszéltünk.- mondta, mire nevetve bólintottam.
Megérkeztünk a helyre, ahol szerencsére nem voltak sokan, pedig azért ide elég sok ember szokott járni.
Leültünk az egyik félreeső beülős asztalhoz, és vártuk a többieket, akik pár perc múlva meg is érkeztek.
- Na már éhen halok.- köszöntött Austin és egyből kezébe vette az étlapot.- Ti ugye valami salátát esztek?- nézett Arthurra és Charlesra.
- Nem vagyunk nyulak.- vágta rá Arthur, mire felnevettünk.
- Jó, nem az én bajom.- vonta meg a vállát Austin.- Na nekem a szokásos pizza.
- Nekem is.- bólogattam. A pincérnek mindenki leadta a rendelését, addig pedig elindultak a karaokik is.
- Ti is énekeltetek már itt?- pillantott ránk Lando.
- Ühüm.- bólintott Austin.- Egyszer énekeltem Miával. Nyilván nem miattam tapsoltak meg minket.- tette hozzá.- De amúgy ha Marcoval énekelt vagy Amyvel azoknak mindig nagy sikere volt.
- Hallani akarjuk.- szólt közbe Daniel.
- Nem.- ingattam a fejem nevetve.- Egyedül amúgy se nagyon szeretek énekelni ennyi ember előtt.
- Akkor énekelsz Austinnal megint.- vágta rá Daniel.
- Azt ti nem akarjátok. Meg mások se.- vihogott saját magán Austin.- Inkább együnk.- mondta, amikor lerakták elénk a rendelt ételeinket.
- Nem hiszem el.- döbbent le teljesen Daniel, amikor végignézte, hogy egyedül megettem egy egész pizzát.
- Mindig sokat eszik.- mondta Austin, aki egyáltalan nem volt meglepődve.
- De akkor, hogy néz ki így?- értetlenkedett tovább, mire felnevettem.
- Genetika.- vonta meg a vállát Austin. Mosolyogva pillantottam Charlesra, aki szintén már befejezte az evést, így magáhozölelt és nyomott egy puszit a hajamba.
- Na ki jön velem énekelni?- pillantottam végig a társaságon, mire Austin és Mick egyből nemlegesen rázták a fejüket. - Elena légyszi. Benned bízok.- pillantottam rá könyörgően.
- Jó, menjünk.- sóhajtott, mire elvigyorodtam.
- Lily jösz velünk?- pillantottam a lányra.
- Hát nem is tudom.- húzta el a száját.- Nem hiszem, hogy jó a hangom.
- Dehogynem.- vágtam rá és megfogva a kezét húztam magunk után, mire a srácok megtapsoltak.
Az egyik legpopulárisabb számot választottuk, amit mindenki ismer, így tudnak velünk együtt énekelni. Mivel még nyár van, és szinte mindenki ismeri és szereti a One Direction-t, igy tőlük választottuk a What Makes You Beautiful-t.
A lányokkal végigtomboltuk a számot, és velünk együtt a többi ember is a helyszínen. Láttam, hogy a csapatunk is állva tapsolva bíztatnak minket, Austin pedig az egészet felvette videóra. Mikor vége lett a zenének nevetve öleltük meg egymást és hajoltunk meg a közönségünknek. Lemenve a színpadról egyből a srácokhoz mentünk, akiket már egy pár ember észre is vett, így beálltak fotózkodni. Vigyorogva tapsoltak meg minket, amikor megérkeztünk hozzájuk. Visszaültem Charles mellé a helyemre, aki magáhozhúzva nyomott egy puszit az arcomra.
- Csodálatos voltál. És baromi szép hagod van.- suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam.
- Ez brutál volt.- vigyorgott ránk Daniel.- Esküszöm ezzel pénzt lehetne keresni. Ha nem jönne be az F1 lehet megpróbalom.- mondta, mire hangosan felröhögtünk.