Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

28. fejezet

A szobámba belépve egyből megláttam a csodaszép kék ruhám, amit Austinék esküvőjére veszek fel. Amire már valószínüleg a megbeszélt időpont helyett egy picikét késve fogunk érkezni. Austin engem hamarabb vár a helyszínre, mivel még egy pár papírt alá kell írnom tanuként, egyeztetni adatokat és satöbbi. Ezért is kezdek el készülni most.
Elenaval választottuk ezt a királykék ruhát, ami nekem nagyon tetszik. Elena szerint olyan vagyok benne, mint egy csillogó gyémánt. Na majd meglátjuk.
A hajam két kis tincsben hátra lett fonva a többi pedig csak laza hullámokban hullik a válamra. A sminkemmel nem sokat bajlódtam most sem, így pár perc alatt kész is lettem az arcommal. A magassarkúmat is felvettem és már teljesen készen voltam. Úgy utálom ezt a cipőt, de sajnos nem vehetek fel ehhez a szép ruhához egy sportcipőt, mert valószínüleg kivágnának...
A szobámból kilépve a lepcsőn lementem a már rám váró Charleshoz.
- Készen vagyok. Mehetünk.- mondtam az utolsó lépcsőfokokról lelépve, mire a barátom felém pillantott. Szépen lassan végignézett rajtam kissé tátott szájjal, mire majdnem felnevettem. Én pedig ezt kihasználva őt néztem meg. Istenem annyira jól áll neki az öltöny, hogy az már bűn. A haját kicsit belőtte, ingjének teteje pedig nem volt begombolva, így kissé kilátszódott a mellkasa, ami mégjobban dobott a látványon.
- Annyira gyönyörű vagy.- húzott magához szorosan és végre a szemembe nézett.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki.- nyomtam egy puszit az arcára.
- De komolyan hű.- nézett megint vegig rajtam teljesen döbbenten, mire felnevettem és az állát megfogva felfelé irányítottam az arcát és megcsókoltam. Hosszasan elmerültünk egymásban, de hallottuk, hogy jön valaki, így gyorsan megszakítottuk a csókot.
- Oh édeseim.- nézett végig rajtunk anya, ahogy közelebb lépett hozzánk.- Annyira szépek vagytok.- érzékenyült el egyből.- Várjatok, nekem kell egy fotó rólatok.- kereste a telefonját.
- Már így is késésben vagyunk.- sóhajtottam.
- Csak egy pillanat.- motyogta anya és meg is találta a keresett tárgyat. Charles a derekamat megfogva magáhozhúzott és mindketten szélesen elmosolyodtunk míg elkészült a fotó.
- Na majd ezt is kirakhatod a hűtőre.- mondtam anyának és nyomtam egy puszit az arcára.- Ott találkozunk.- intettem neki és ki is léptünk a házból.

Az esküvő helyszínére érve Austin már gondolom csak ránk várt az ajtó előtt kisebb társaságban.
Charles gyorsan ki is pattant a kocsiból és egyből mellettem termett, hogy kinyissa nekem az ajtót, amit mosolyogva fogadtam. Megfogta a kezem és együtt léptünk a férfiakból álló társaság felé.
- Na végre, hogy megjöttetek.- szólalt meg Austin, mire mindenki felénk nézett. Úgy éreztem magam, mint valami kifutón. A srácok szeme rám tapadt ami egy kicsit se tetszett, de főleg Charlesnak nem volt ez kedvére.- Bocs sracok, nekünk meg egy pár dolgott el kell intézni.- mondta Austin és velünk együtt bement az épületbe.
- Kik voltak ezek?- kérdezte egyből Charles.
- Elena rokonai.- legyintett Austin.
- Nekem nem tetszettek.- motyogta Charles, mire felpillantottam rá. Csodaszép arcán látszódott, hogy eléggé mérges és nagyon is féltékeny, ezért nyomtam egy puszit a szájára így is magamra vonva a figyelmét.
- Jahj, igen megnézték Miat. De drága kishugom elég szép, szóval ez ellen nem igen tudsz mit tenni.- karolt át Austin, mire rámosolyogtam.- Maximum kinyomjuk mindegyiknek a szemét, de ezt nem igen kéne.
- Pedig milyen jó ötlet.- motyogta Charles.
- Na.- hördültem fel egyből.- Ne már. Csak néztek.- sóhajtottam, amikor beléptünk az ajtón és szemünk elé tárult egy csapat lány, akik konkrétan nyálcsorgatva néztek a barátomra.- Jó, ez meg nekem nem tetszik.- mordultam fel, mire Austin és Charles is felnevetett.
- Engem ők nem érdekelnek. Amúgy is te vagy a legszebb.- suttogta Charles a fülembe és meg is erősítette szavait egy puszival.
- Ha mindketten kiéltétek féltékenykedéseiteket és szerelmeiteket, akkor haladhatnánk végre?- kérdezte szemforgatva Austin.
- Persze.- mosolyogtunk rá mindketten angyalian.
Hamar megvoltunk a papírokkal, így már csak a vendékeket vártuk. Austin úgy tűnt, hogy nem izgul, de én tudom, hogy ez csak a látszat. Elvégre mégis csak most köti össze az életét a szerelmével.
Hirtelen megláttam, hogy belépett az ajtón Arthur nem mással, mint Lilyvel. Egymás kezét fogva jöttek közelebb hozzánk, amit tátott szájjal figyeltem.
- Úristen. Végre.- pattantam eléjük és magamhoz öleltem mindkettőjüket.
- Kösz Mia.- engedett el vigyorogva Arthur.
- Mindent hallani akarok.- kapkodtam közöttük a tekintetemet, mire mindketten felnevettek.
- Jó, majd elmeséljük.- mosolygott rám Arthur.
- Annyira szépek vagytok együtt.- mondtam meghatódva. Nagyon örülök nekik.
- Igaza van.- állt mellém Austin és Charles.
- És én is hallani akarom a sztorit.- mondta Austin, mire mind furán pillantottunk rá.- Mivan? Én nem lehetek kíváncsi?- kérdezte értetlenül, mire mind kiröhögtük.
Az ajtóban nem sokára megjelent Pascale és Lorenzo, akik ahogy megláttak minket egyből felénk vették az irányt.
- Oh édesem de szép vagy.- ölelt meg szorosan Charles anyukája.
- Ja, khm mi is jól nézünk ki.- szólalt meg Austin, mire mind felnevettünk.
- Persze aranyom.- ölelte magához Austint is.- El se hiszem, hogy az egyik kisfiam megnősül.- motyogta Pascale. Annyira aranyos, hogy Austint is a fiának tekinti. Bár ezzel anya is így van.