Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

6. fejezet

- Mégis miért vagy már itt megint?- állt fel Charles sóhajtva.- Követsz minket?
- Nem, dehogy. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit kezdtek magatokkal.- nézett rám undorral.
- Akkor miért vagy itt?- kérdezte Charles miközben átkarolt.
- Veled akarok beszélni.- mondta Charlotte Charlesra nézve.- Négyszemközt.
- Amit nekem akarsz mondani, azt nyugodtan hallhatja Mia is.- vágta rá Charles.
- Rendben. Mint tudod apa nem repesett az örömtől, amikor szakítottál velem.- forgatta meg a szemét Charlotte.- És nyilván az ő hírnevének sem tett jót a szakításunk, ezért elég mérges is...- mondta, de Charles egyből közbeszólt.
- Remélem apukád azt is tudja, hogy te többször is megcsaltál engem. - vágta rá Charles.- Mert azért az is szép hírfogás lenne, ha ez kiderülne.- folytatta. Szóval erről nem tud a média. Charles nem mondta el mindenkinek, hogy pontosan miért szakítottak.- Szóval Charlotte figyelj rám mert csak egyszer mondom el szépen. Ha jót akarsz magadnak és a családodnak akkor békénhagysz engem és Miát is. Nem beszélsz neki hülyeségeket, sőt semmit. Értve vagyok? - beszélt hozzá magabiztosan Charles.- És ez nem fenyegetés, hanem inkább csak egy tájékoztatás. Na szia.- mondta és a kezemre kulcsolva a sajátját elhúzott a döbbent arcot vágó Charlottetól.

- Tudod Charlotte apja, Emmanuel Siné a legnagyobb európai szerencsejáték-, hotel- és kaszinótársaság vezetője. - kezdett el mesélni Charles mikor elindultunk a tenger felé sétálni.- Nyílván nagyon híres ember főleg Monacóban, ezért nem tetszett neki, amikor szakítottunk Charlotteval.- mondta.- Bár ő is csak azért kedvelt engem, amiért a lánya. Mert persze a kicsi lányának nem lehet akárki a barátja. És amikor együtt voltunk Charlotteval akkor ezáltal mindkettejüket jobban megismerte a világ. Csak ugye azt hiszi, hogy én vagyok a rossz, nem pedig a lánya, aki megcsalt.- forgatta a szemét unottan. - Tudod elegem van.- ingatta a fejét Charles sóhajtva.- Miért nem lehet nyugtom? Menjünk vissza Svájcba a kis aranyos faluba kérlek. Vagy költözzünk oda, vagy nem tudom, de ez sok.
- Hé, nyugi.- simítottam meg a karját.- Minden rendben lesz.
- Nem hibáztatnálak, ha elhagynál ez a sok szarság miatt ami körülöttem van.- motyogta halkan.
- Jézusom Charles.- léptem elé döbbenten.- Nem érdekel, hogy ki mit ír és ki mit mond veled kapcsolatban. Engem csak te érdekelsz. És nem hagynálak el emiatt.- ingattam a fejem.- Szeretlek és azért amilyen vagy, amit nekem mutatsz, nem pedig azért amit az újságokban vagy a neten látok.
- A legjobb dolog ami történt velem az életemben az te vagy.- mosolygott rám.- De tényleg. Mert amikor új embereket ismerek meg, azok sokszor, akarnak tőlem valamit, te pedig csak velem vagy.
- Én is akarok valamit.- vágtam rá.- Mondjuk a kocsidat. Az olyan szép.- vigyorogtam Charlesra, mire ő felnevetett és magához húva szorosan átölelt.
- Szeretlek te lány.- nyomott egy puszit a hajamba, én pedig a mellkasához nyomva a fejem magambaszívtam a tipikus illatát amit nagyon szeretek.- Fogalmam sincs mi lenne velem nélküled.
- Nyugalom.- vágtam rá nevetve.
- Áh, az sose lesz.- legyintett Charles röhögve. A Hold fénye szépen csillogott a víz felszínén, ahol egyre nagyobb hullámok jelentek meg. A szél pedig egyre erősebben kezdett el fújni, mire megborzongtam.- Fázol?- suttogta Charles a fülembe.
- Egy kicsit.- motyogtam, mire Charles csak szorosabban fogta körém a karjait.
- Szerintem nem sokára vihar lesz.- mondta a barátom, én pedig helyeslően bólintottam.- Menjünk vissza.- mondta Charles és elindultunk az étterem felé.

- De ja vu érzésem van. - nevettem fel halkan, hogy ne keltsem fel a többieket. A vihar miatt elment az áram, így ketten ültünk Charlessal egymás mellett a kanapé egyik végében. Elena és Austin a másik végen aludt egymásra dölve. Arthur az egyik fotelben elaludt a filmen amit néztünk. A szülők pedig már régebben elmentek aludni, így csak mi voltunk ébren ketten Charlessal.
- Igen, nekem is.- mondta Charles.- Na menjünk fel.- fogta meg a kezem Charles.- Oh baszki ez fájt.- verte be az asztalba a lábát a sötét miatt, én pedig halkan nevettem rajta.
- Telefonod most sincs meg?- kérdeztem mosolyogva.
- De de. Itt van.- vette elő és bekapcsolva az elemlámpát megvilágította az utunkat.
A szobánkba felérve egyből mindketten kidöltünk az ágyon, mire az reccsent egy jó nagyot ezért felnevettünk.
- Én még nem vagyok álmos.- motyogtam szorosan Charles meztelen melkasához bújva miközben az esőt hallgattam.
- Én pedig ha álmos is lennék nem tudnék aludni.- motyogta miközben dörgött egy nagyot az ég.
- Ahh még mindig utálom a viharokat.- sóhajtottam.- Jó lenne, ha nem csak a folyamatos villámlásokra és dörgésekre figyelnék.- ingattam a fejem.
- Ezen könnyen tudok segíteni azzal, hogy elterelem a figyelmed.- szólalt meg Charles egyre közelebb hajolva hozzám és végül a számra tapasztva a száját megcsókolt. Először csak lágyan, gyengéden utánna pedig egyre vadabban. Charles fölém hajolva elkezdte csókokkal behinteni a fedetlen nyakamat miközben a pólóm alá nyúlva simogatta a bőrömet. Én a hajába túrva húztam még közelebb magamhoz, így szinte minden helyen egymáshoz simultunk. Charles egy jóleső morgást hallatott de egy pillanatra se szakadt el tőlem. A gerincem mentén haladtak végig az ujjai, mire kirázott a hideg. Én pedig a kezeimmel óvatosan megsimítottam az izmos hasát, mire Charles egy kicsit megremegett.
- Ahj baszki.- húzódott el hirtelen tőlem Charles.
- Mi a baj?- pillantottam rá kíváncsian.
- Muszáj leállítanom magamat, mert ha ez most nem valósul meg, akkor nem fogok tudni megállni.- sóhajtotta ahogy visszafeküdt mellém és felém fordúlt.
- Sajnálom.- ingattam a fejem.- Csak ahj ez annyira gáz.- motyogtam miközben a szemébe néztem.
- Dehogy gáz. - kulcsolta össze a kezünket Charles.- Sőt én nagyon is értékelem, hogy nem adod magad oda mindenkinek, mint a mai lányok nagy része. Ez annyira tiszteletre meltó.
- Leginkább a rossz emlékek miatt. - suttogtam halkan. A probléma Christian a volt barátom, aki majdnem megerőszakolt. Miatta nem tudom magam teljesen elengedni.- Bár eddig nem is volt senki olyan az életemben, akiben teljesen megbíznék. De most itt vagy te, csak még nekem ez korai.- hajtottam le a fejem. Ezt olyan rossz kimondani. Szeretem Charlest és bízok benne, mert tudom, hogy ő is szeret, csak még annyira bennem vannak a történtek, hogy kell egy kis idő míg teljesen elfelejtem és akkor csak is Charlesra fogok koncentrálni.
- Hé, semmi baj.- tette az állam alá a kezét, így felemelve a fejem muszáj voltam a szemébe nézni. - Tudom, hogy neked ez nem könnyű. Nem akarom elsietni a dolgokat. Majd akkor leszünk együtt, ha azt mindketten teljesen akarjuk.- mondta komolyan miközben kezét az arcomra simította.- Én megértem, ha még nem állsz készen rá. Addig várok, ameddig csak kell.- folytatta, én pedig meghatódva hallgattam.
- Szeretlek Charles.- bújtam hozzá közel. Álmodni sem mertem volna, hogy találok valaha egy ilyen megértő és türelmes srácot, aki engem szeret és nem csak a testem kell neki.
- Én is szeretlek.- nyomot egy puszit a hajamba miközben átkarolt. - Igazából van más izgalmas módja is annak, hogy csináljunk valamit.- suttogta a fülembe Charles.
- És pedig?- pillantottam fel rá vigyorogva.
- Majd megmutatom.- kacsintott rám, és egy csókot nyomott a számra.
Pár percig csak hallgattuk a vihart, amiről meg is felejtkeztem az előbb, végül pedig elaludtunk.