Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

8. fejezet

Ma reggel a madarak csicsergésére keltem, amire nagyon régen volt példa. Kinyitva a szemem észrevettem, hogy a mellettem lévő hely üres, szóval már Charles biztos fent van. Felállva egy kicsit összeszedtem magam és a barátom keresésére indultam. Lemenve a lépcsőn a konyha felé vettem az irányt, ahol meg is láttam Charlest a tűzhely előtt, ahogy éppen valamit csinál. Lábujjhegyen osontam mögé és körülfontam a kezeim a hasa körül, miközben egy puszit nyomtam a fedetlen hátára.
- Oh jahj. Már fent vagy?- fordúlt meg Charles.- Ez meglepetés lett volna.- pillantott rám szomorúan.
- Ez? Micsoda is, amit éppen odaégetsz?- néztem a serpenyőbe, amiben valami fekete dolog volt ami füstölt is és a szaga se volt valami fényes.
- Ahj basszus.- kapott oda egyből Charles, mire nevetve vettem ki a kezéből azt a valamit és kihajintottam a kukába.- Oh Istenem. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?- ingatta a fejét sóhajtva Charles.
- Semmi baj.- mosolyogtam rá.
- Ahj. De, mert meg akartalak lepni szülinapod alkalmából, hogy csinálok valami finomat és felviszem neked az ágyba. Ebből semmi nem jött össze.- mondta elkeseredetten.
Mosolyogva ugrottam a karjaiba, mire ő csak meglepett fejet vágott. Elképesztően aranyos barátom van. Nem akartak nekem még soha hasonlót csinálni, igaz nem jött neki össze, de legalább megpróbálta. Én ezt is értékelem.
- Szeretlek Charles.- szorítottam magamhoz. Éreztem, hogy a karjai otthont nyújtó biztonságot adnak számomra.
- De odaégettem a kaját.- motyogta szomorúan Charles, mire felpillantottam rá.
- Nem számít. Ez annyira aranyos, hogy reggelit akartál csinálni nekem.- néztem mélyen a szemébe.- Egyébként a szándék is fontos.
- Ja, csak a szándékkal nem lakunk jól.- forgatta meg a szemét, mire felnevettem és odahajolva hozzá megcsókoltam.
- Boldog szülinapot szépségem.- mondta Charles és megint megcsókolt, mire én belemosolyogtam a csókunkba.- Sajnálom, hogy elcsesztem.- engedett el sóhajtva.
- Nem lényeges.- legyintettem miközben a konyhapultnak dőltem.- A szülinapomon csak azt akarom, hogy velem legyél. Más nem számít.
- Csak veled leszek.- nyomott egy puszit a számra.- Remélem a többi meglepetés jobban fog sikerülni.- mosolygott rám.
- Milyen meglepetés?- kérdeztem vigyorogva.
- Mivel az a neve, hogy meglepetés, ezért nem mondom el.- nevetett fel Charles. A kezeit közvetlenül a testem mellé rakta a pultra, miközben közelebb lépet hozzám.- De remélem örülni fogsz nekik.
- Tuti.- néztem fel rá mosolyogva. Charles kezét az arcomra tette és elkezdte lágyan simogatni a bőrömet, ami nagyon jól esett. Mosolyogva néztem a szemeibe, amik most is olyan pajkosan csillogtak, mint általában, amikor rám néz.
- Gyönyörű vagy.- pillantott a szemeimbe.- Minden porcikád gyönyörű.- simította végig a hüvelykujját az ajkaimon.- Nagyon szeretlek.- csókolt meg lágyan, érzékien, én pedig tarkójánál fogva szorosabban húztam magamhoz.

- Szóval mit vegyek fel?- pillantottam kérdőn a barátomra. Nem tudom, hogy hova megyünk, mert nem árulta el.
- Szerencsére már nincsen olyan hideg és süt a nap is, szóval elég egy vékony kabát.- mosolygott rám. - Lent várlak. De szért siess.- nyomott egy puszit az arcomra és kiment a szobából.
Kivettem a szekrényből egy fekete farmernadrágot és egy fehér pólót. Miután ezeket felvettem kiengedtem a hajam és lemenve Charleshoz felvettem a fekete bőrkabátomat és a fehér cipőmet is, így már készen álltam Charles előtt. Színes egyéniség...
Charles kocsijába beültünk és elindultunk valamerre. Még soha nem jártam itt, szóval nem igazán tudom, hogy hol vagyunk, pedig figyeltem. Körülbelül fél óra kocsikázás után megérkeztünk.
- Itt vagyunk.- pattant ki Charles a kocsiból és az ajtómhoz lépve kinyitotta nekem az ajtót.
- Na, most eltakarom a szemed.- tette tenyerét a szemem elé.
- Miért?- kérdeztem furán.
- Mert meglepetés.- suttogta a fülembe miközben óvatosan vezetett - Sétálunk egy kicsit és ott vagyunk.- mondta.- Na készen vagy?- kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Teljesen.- vágtam rá, mire Charles elvette a szemem elől a kezét, így megláttam az ajándékomat.
Egy füves rétszerűséghez értünk, aminek a közepén állt egy nagy hőlégballon, mire tátott szájjal néztem a barátomra.
- Komolyan hőlégballonozni fogunk?- kérdeztem döbbenten.
- Igen.- pillantott rám Charles ijedten.- Nem tetszik?
- Dehogynem.- ugrottam az ölébe.- Úgy szeretlek.- öleltem magamhoz, miközben a boldogságtól pár könnycseppet is elhullajtottam. Charles leengedett én pedig letöröltem az arcomról a könnycseppeket.
- Na megyünk?- mosolygott rám miközben felém nyújtotta a kezét.
- Megyünk.- bólintottam és belecsúsztattam a saját kezemet az övébe. A nagy hőlégballonhoz érve bemásztam a kosárba utánnam pedig egyből Charles.
- Tudod te ezt iranyítani?- kérdeztem vigyorogva Charlest.
- Persze.- bólintott meggyőzően.- Kész vagy?- pillantott rám.
- Veled bármire.- vágtam rá, mire Charles meghúzott valamilyen kart és hirtelen a tűz hatására felemelkedtünk.
- Egyébként honnan tudod, hogy kell vezetni ezt?- kérdeztem érdeklődve, miközben folyamatosan azt néztem, hogy emelkedünk magasabbra.
- Megtanultam. Már egy hónapja erre készülök.- mosolygott rám, mire én megint ledöbbentem.
- Egy hónapja készültél a szülinapi ajándékomra?
- Hát igen. Valami különlegeset akartam.- ölelt magához.
- Hihetetlen vagy.- ingattam a fejem mosolyogva miközben a hátam a mellkasának támasztottam.- Ez annyira szép.- néztem a körülöttünk lévő tájat. Láttam messziről a tengert és egész Monacót.
- Valóban az.- mondta Charles.
- Köszönöm ezt az egészet.- fordúltam felé.- Nem is kaphattam volna ennél szebb ajándékot.
- Örülök, hogy tetszik. De lesz még.- csókolt meg mosolyogva.
- Még? Micsoda? Charles ez sok.- ingattam a fejem.
- Dehogy. Te megérdemled.- mosolygott rám.