Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

14. fejezet

Jött egy gyors kanyar és hirtelen láttuk a nagy porfelhőt és a baromi nagy becsapódást. Döbbenten figyeltem, ahogy a kamera egyből közelebbről mutatja, hogy mi is történik. Charles kocsiját mutatta, ami félig a szalagkorlátba volt becsapódva. Mindenki ledermedve figyelte a történteket belőlem pedig egyszerűen kitört a zokogás. Sírva néztem a kivetítőt és a többiek pedig körülöttem szaladgáltak meg kiabáltak, de én csak is Charlesra összpontosítottam. Vagyis arra, hogy mi lehet vele.
- Charles. Hahó.- kiabáltak neki a rádióba, de nem reagált semmit.
- Charles válaszolj.- motyogtam sírva.- Kérlek.
Piros zászló miatt a versenyzők jöttek a boxutca felé mi pedig néztük, hogy mi törtenik Charlessal. Amikor már azt hittem, hogy ennél nem lehet rosszabb hirtelen megláttam a lángokat.
- Úristen.- kiáltottam folyamatosan zokogva.- Valaki csináljon már valamit.- üvöltöttem reszketve. Annyira meg voltam ijedve és féltem, hogy elveszítem azt, akit a világon a legjobbam szeretek.
Marco hirtelen felpattant mellőlem és két nagyobb pokróc szerűséget megragadva elszaladt ki a garazsból. Nem tudtam most vele foglalkozni, hogy mit is csinál. Csak azt néztem, hogy a barátom mikor száll már ki abból a kocsiból.
- Nyugi.- ölelt át Austin idegesen.
- Charles.- sírtam folyamatosan miközben néztem, hogy a lángok egyre nagyobbak és Charles még mindig nem volt sehol.- Megyek.- álltam fel hiretelen és menni akartam Charleshoz.
- Nem mehetsz. Mia.- húzott magához szorosabban Austin.
- De .......... Charles.- motyogtam teljes sokkban folyamatosan sírva.
- Francba már. Valaki húzza már ki. Hol a fenében vannak a pályabírók?- kiáltotta el magát Austin is mérgesen. A kamera folyamatosam mutatta, hogy mi is történik, amikor hirtelen megláttunk valami mozgást. Charles jött ki a tűzből nagy nehezen, de a ruháján még mindig lángok voltak.
- Úristen.- motyogtam teljesen ledermedve. Hirtelen összeesett ahogy egy kicsit elhagyta az autót és kiterülve feküdt lángoló versenyoverállban, mire mégjobban sírtam.- Charles.- motyogtam folyamatosan. Nem bírtam már oda nézni. Egyszerűen nem ment. Austin szorosabban húzott magához és próbált nyugtatni, miközben tudtam, hogy ő is teljesen szét van esve ettől a szituációtól. Reszkettem, üvöltöttem és sírtam egyszerre. Éreztem, hogy a szívem darabokra törik, ahogy látom eszméletlenül feküdni lángoló overállban a barátom.
- Marco mit csinál?- kiáltott fel hirtelen Austin, mire felpillantottam a kivetítőre. Marco szaladt a földön fekvő barátomhoz aki még mindig a tűz közelében volt és nem mutatott semmi életjelet. A kezében tartott pokrócokat körbefogta Charleson és elhúzta onnan elég messze. Megérkezett a mentő és tűzoltók, pályabírók, mindenki. Marco rájuk üvöltött valamit és hirtelen azt láttuk, hogy a kocsi felrobban mielőtt bárki is elkezdte volna oltani.
Mégnagyobb zokogásban törtem ki, mint eddig és folyamatosan remegtem. Szerencsére a robbanás nem volt olyan nagy és mivel mindenki elég messze volt így senki nem sérült meg. Charleson kívül...
A kamera megint a barátomat mutatta, aki a fűben feküdt, mellette pedig Marco próbálta kelteni.
Ezután a mentősök Marco segítségével besegítették a mentőautóba, ami szirénával elindult a kórház felé. A tűzoltók pedig elkezdték oltani a tűzet. Austint elengedve léptem ki a boxból, ahol egyből Arthurt láttam meg.
- Basszus.- motyogta könnyes szemmel rám nézve, mire egyből magamhozöleltem. És ma már sokadjára elsírtam magam.
- Megyek Charleshoz.- toltam el magamtól Arthurt.
- Én is akarok.- vágta rá egyből.
- Tudod, hogy nem lehet.- motyogtam szipogva.
- Szarok rá.- mondta idegesen.- A bátyám egy baromi nagy baleset után most mászott ki a tűzből.- hadarta mérgesen.- Tudni akarom, hogy mi van vele.- folytatta, mire odalépett hozzánk Austin.
- Menj. Én itt maradok és próbálom lenyugtatni.- mondta nekem, mire a könnyeimet nyelve bólintottam és hirtelen elszaladtam.
Szerencsére mindenki tekintettel volt rám és senki nem állta az utamat, így akkor értem oda, amikor megállt a mentő és kihúzták belőle az ágyon fekvő Charlest. Ahogy megláttam egyből lefagytam. Kormos arccal feküdt a szemét becsukva, a ruhája aminek az eredeti színe piros, az most fekete lett.
- Istenem.- motyogtam és össze is estem volna ott ahol vagyok, ha Marco nem lépett volna oda hozzám és szorosan tartott volna. Neki is egy kicsit kormos volt az arca, de nem annyira, mint Charlesnak. A testvérem karjaiban szorosan tartottam magam, miközben ő folyamatosan próbált nyugtatni.
- Minden rendben lesz hugi.- simogatta a hajam, miközben a mentősök után léptünk be.
- Már hogy lenne?- kérdeztem sírva.- Nincs is eszméleténél.
- Mert nagyon sok füstöt szívott be. Elájult miután nagy nehezen kiszabadult a tűzből.- mondta nekem halkan miközben leültetett a helyiség előtt levő székek egyikére.
- Be akarok menni.- mondtam akaratosan.
- Nem lehet.- húzott vissza Marco.- Ha megvizsgálták utánna bemehetsz. Akkor már biztosan fent lesz.- ölelte át a vállam.
- Nem hiszem el, hogy ez történt.- ingattam a fejem sírva.- Igazából nem is láttam, hogy történt a baleset.
- Azt nem mutatták. Már csak a következményeket.- motyogta halkan.
- Köszönöm, hogy segítettél neki.- néztem fel rá.
- Ez alap.- mosolyodott el halványan.- Én is teljesen ledöbbentem, hogy mégis mi történt, csak akkor kaptam észbe, amikor ordítottál, hogy valaki csináljon már valamit. Láttam, hogy mennyire kivagy, én pedig ösztönösen cselekedtem. Tudtam, hogy fel fog robbanni a kocsi, ezért szaladtam ahogy csak tudtam, hogy segítsek neki, ha már más nem.- mondta el, hogy mit is csinált.- Szerencsére nem a kocsiban ájult el és ki tudott magától is mászni.
- Egyébként te jól vagy?- kérdeztem a tesóm kormos arcára nézve. Utcai ruhában szaladgált a tűz körül és biztos vagyok benne, hogy ő is sok füstött lélegezhetett be.
- Semmi bajom.- mosolygott rám.
- Ahj, annyira szörnyű volt.- hajtottam fejem a vállára.- És még mindig az, mert nem tudom, hogy mi van vele.
- Figyelj.- emelte meg a fejem, hogy a szemébe nézzek.- Charles nagyon erős gyerek. Nem adja magát könnyen. Mindent megtett azért is, hogy valahogy kiszabaduljon a lángoló autóból. Szerencsére egész hamar sikerült is neki, így reméljük nem lesznek nagy sérülései. Hamar fel fog kellni biztosan. A legfontosabb pedig az, hogy....- motyogta halkan.- még életben van.- fejezte be a mondatot elcsukló hanggal.