Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

38. fejezet

Felkelve boldogan tapasztaltam, hogy Charles még alszik, így óvatosan ki is másztam mellőle és a konyhába indultam. Gyorsan mindent megcsináltam és visszamentem a barátomhoz, aki még ugyanúgy feküdt, ahogy hagytam. Gyönyörű arcán megcsillantak a besütő nap fényei, a takaró nem fedte meztelen hátát, ami szép napbarnított volt. Csak akkor kelt fel, mikor ráfeküdtem.
- Mmm. Életem. Szólj, ha szeretnél csinálni valamit. Én mindig készen állok.- motyogta rekedtes hangján, mire elröhögtem magam és puszit nyomtam a hátára utána pedig az arcára. Még mindig rajta fekve öleltem őt magamhoz, mire Charles helyzetett változtatott. Megfordúlt, én pedig rajta maradtam, de már nem volt a testünk között semmi és így a szemembe nézett.
- Jó reggelt szépségem.- mosolygott rám édesen.
- Boldog szülinapot.- vigyorodtam el és hosszasan megcsókoltam.
- Köszönöm.- nézett a szemembe mosolyogva.- Biztosan boldog lesz, ha velem leszel.
- Mindig.- vágtam rá, mire Charles magához szorított és egyből lecsapott az ajkaimra.
- Szeretlek.- vigyorogtam fel rá, amikor pár pillanatra elszakadt tőlem. Mosolyogva borzoltam össze a haját ő pedig kezeit a csípőmön tartotta.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban.- mosolygott rám. Kezei lecsúsztak a pólómon, így már a fenekemet súrolta.
- Na.- forgattam a szemem, mire Charles elnevette magát. Felpattantam és a kezét megfogva őt is felhúztam.
- Oh ugye enni megyünk?- kérdezte egy ásítás közben.
- Igen.- bólintottam nevetve. A konyháig húztam magam után a még álmos barátomat, aki ahogy meglátta, hogy mit csináltam megtorpant. Ijedten pillantottam fel rá, mert nem értettem, hogy mi a baj.
- Ezt mind most csináltad?- kérdezte még mindig döbbenten, mire csak bólintottam.
- Úristen Mia. Én annyira szeretlek. És annyira aranyos vagy.- nézett rám, mire elvigyorodtam. Felkapott az ölébe és hosszasan megcsókolt.

Miután megettünk mindent felöltöztünk és elindultunk az egyik meglepetés helyszinére.
- Fogalmam sem volt, hogy minek örülnél szülinapodra...- mondtam Charlesnak, amikor kézenfogva sétáltunk az utcán.
- Nekem nem kell semmi tudod jó.- mosolygott rám.- Elég annyi, hogy velem vagy.
- Jó, de azért ez nem így megy.- motyogtam.- Szóval, mivel te szeretsz zongorázni, én pedig énekelni, és múltkor egy gyönyörű dallamot alkottunk együtt, arra gondoltam, hogy felvehetnénk.
- Írtál rá szöveget?- pillantott le rám.
- Írtam.- bólintottam mosolyogva. Az egyik közeli zenestúdióhoz mentünk, ami most csak a miénk. Hálás vagyok Lorenzonak, hogy segített összehozni ezt az egészet, mert nélküle nem igazán tudtam volna ezt megcsinálni.
- Hű.- nézett körbe Charles.- Ez baromi szép.- pillantott a zongorára és leült elé.- Annyira kíváncsi vagyok a szövegre.
- Akkor megmutatom.- léptem a zongora elé, hogy szemben legyek Charlessal, miközben éneklek neki.
A barátom elkezdett játszani a zongorán, mire egyből elmosolyodtam.
Körülbelül egy hete írtam meg a szöveget, amikor éjszaka egyszer csak felkeltem és Charlest néztem, ahogy aranyosan alszik. Ő ihlette az egészet, szóval ez egy szerelmes dal. Ezért is szeretném neki elénekelni.
Mikor elkezdtem a dalt Charles egyből felfigyelt rám. Csak is a szemébe nézve énekeltem miközben ő zongorázott. Próbáltam minden érzelmemet beleadni és ez úgy látom, hogy sikerült is, mivel ahogy véget ért a zene Charles egyből előttem termett és szorosan magáhozölelt.
- Ez csodaszép volt Mia.- motyogta a hajamba, én pedig meghatódva kapaszkodtam belé.- Annyira szeretlek. És nagyon köszönöm.- csókolt meg hosszasan.
- Én is szeretlek. Mindennél jobban.- pusziltam meg az arcát.
- Szerintem még soha nem kaptam ilyen szép ajándékot.- hajolt el egy kicsit tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.- Imádom a hangodat. És ez a szöveg pedig egyszerűen csodálatos.
- Rólunk szól.- mondtam egyből, mert ez így van.- És akkor írtam, amikor te aludtál.- mosolyogtam fel rá.- Szerettem volna valami olyasmit adni, aminek értéke is van.
- Ennek van. Nagyon is.- ölelt magához.- Köszönöm szerelmem.- nyomott egy puszit a homlokomra.

Pascale egy szülinapi ebédre hívta meg a fiait, így most oda tartunk éppen.
- Kincsem. Boldog szülinapot.- ölelte egyből magához Charlest az anyukája, ahogy beléptünk az ajtón.
- Kösz anya. De azért ne fojts meg.- nevetett fel Charles, mivel Pascale el is engedte és engem is megölelt. Ahogy bentébb léptünk Charles rokonai egyből felköszöntötték őt, én pedig Lorenzóhoz léptem, aki a barátnőjével együtt a kanapén ült.
- Hali Mia.- mosolygott rám.- Na tetszett Charlesnak a dal ugye?- kérdezte egyből.
- Szerintem igen.- mosolyodtam el.
- Mondtam én.- bólogatott.
- Köszi a segítséget.- pillantottam rá hálásan.
- Semmiség.- legyintett.- Akkor még el kell, hogy egy kicsit raboljam őket?
- Igen. Már majdnem minden készen van. A helyen már csak díszíteni kell.- mondtam. Charlesnak és Arthurnak rendezünk egy szülinapi bulit is, ahol a barátaikkal együtt is ünnepelhetnek.
- Meglesz.- bólintott Lorenzo.
- Helló drága sógornőm.- karolt át Arthur hirtelen, mire elnevettem magam. Már kezdem megszokni ezt a megszólítást.
- Szia.- pillantottam rá mosolyogva.- Lily?- érdeklődtem a barátnője felől.
- Anya elrabolta tőlem.- sóhajtott és leült közénk.
Charles a nagybátyjával beszélgetett, miközben én elmentem Pascalenak segíteni, aki Lilyvel és Charles unokatestvérével és neki a kislányával beszélgetett. Jade a kezében tartotta a kis Chloét, akivel tavaly karácsonykor találkoztam először.
- Szia Mia.- mosolygott rám a nő. A kislány pedig aranyosan pillantott rám és felém kapálózott a kis kezeivel.- Chloéka is örül, hogy lát.- adta át a kezembe a csöpséget és leült beszélgetni, míg én elvoltam a kisgyerekkel.
- Hát szia baba.- mosolyogtam a kislányra. - Hogy megnőttél.- mondtam neki. Hirtelen megéreztem, hogy valaki hátulról átölel, mire hátra pillantottam és megláttam Charlest, aki a babára pillantott.
- Hellóka kiskirálylány.- nézett édesen a kislányra, akinek Charles láttán felcsillantak a szemei.- Nagyon jó kezekben vagy. Mia szereti a gyerekeket.- mondta neki én pedig mosolyogva hallgattam.- Én meg őt szeretem.- nyomott egy puszit az arcomra. Chloé kényelmesen érezte magát a kezeim között, míg mi beszélgettünk.
- Édeseim. Ti annyira jó szülők lennétek.- lépett mellénk Charles nagybátyja, amikor meglátta, hogy Chloéval játszunk.
- Remélem egyszer tényleg azok leszünk.- mondta Charles komolyan, mire mosolyogva pillantottam rá. Én is remélem.
Az ünnepi ebéd után segítettem Pascalenak elpakolni a konyhában.
- Mondta Charles, hogy írtál neki egy dalt.- pillantott rám Pascale.
- Igen. Még régebben együtt kitaláltunk zongorán egy szép dallamot, így én arra írtam egy szöveget. - magyaráztam el.
- Nagyon örült neki. - mosolygott rám.
- Szívesen megmutatom, ha érdekel.- pillantottam rá, mire Charles anyukája egyből lelkesedett az ötletért. A telefonomon elindítottam a videót, és meghallgattuk a dalt.
- Ez gyönyörű.- nézett rám meghatottan Pascale, amikor véget ért a szám. A kicsorduló könnyeit letörölte és teljes testével felém fordúlt.- Tudod, azért érzékenyültem el ennyire, mert a mi kapcsolatunkra emlékeztet az, ami kettőtök között van. Mindig is annyira szerettem volna, hogy a fiaim is éljék át azt az igaz szerelmet, ami nekem is megadatott. És most, hogy látom, hogy Charles mennyire boldog veled annyira örülök. Teljes szívéből szeret téged és ez azért nem hétköznapi.
- Én is nagyon szeretem őt.- mondtam komolyan.
- Tudom kincsem. És ezért vagyok boldog, amikor titeket együtt látlak.- ölelt magához meghatottan. Annyira imádom Charles anyukáját. Nagyon kedves nő, akinek a fiai a mindenei.- Mondta Lorenzo, hogy ma még meglepetés bulit rendeztek Charlesnak és Arthurnak.
- Igen.- bólintottam. - Kibéreltem egy helyet és most majd gyorsan feldíszítjük, míg ő lefoglalja a szülinaposokat. Már az ételek készen vannak és tortát is sütöttem nekik. Gondoltam örülnének, ha a barátaikkal is ünnepelnének egyet, ezért mindenki meg van hívva, akik a barátaik. Mert azért szerintem ez jobb, mintha elmennénk egy szórakozóhelyre és rengeteg ember lenne ott, akiket nem is biztos, hogy ismernek.
- Annyira ismered a fiamat.- mosolygott rám Pascale.- Tényleg nincs oda a nagy hamis tömegért. Inkább a közeli ismerőseivel ünnepel és ezt te nagyon jól tudod. Köszönöm, hogy ennyit törődsz vele és mindig azt nézed, hogy neki mi a jó. Azért mondom ezt most el, mert a volt barátnőire ez nem mondható el. Mindig csak kihasználták és nem is foglalkoztak vele, csakis a pénzével és a rivaldafénnyel, de te más vagy. A legjobb értelemben. És annyira örülök, hogy talált magának egy ilyen lányt, mint te. Szeretlek Mia.- ölelt meg szorosan én pedig meghatottam emészgettem szavait.- És, hogy Arthurral is mindig foglalkozol és neki is azt nézed, hogy mi a legjobb. Annyira aranyos vagy.- pityergett, mire én is bekönnyeztem. Régen hallottam ennyi szép szót.
- Nekem ez természetes. Nagyon szeretem Charlest. És Arthur is olyan nekem, mintha a testvérem lenne.- motyogtam.
- Itt mi folyik?- hallottuk meg hirtelen Charles hangját, mire elengedtük egymást és felé pillantottunk.- Miért sírtatok? Baj van?- kérdezte aggódva.
- Nem dehogy.- legyintett Pascale.- Csak meghatódtam.- mondta, miközben Charles közelebb lépett hozzám és letörölte az arcomról a könnyeimet.
- Meghatódtál?- nézett az anyukájára miközben engem átkolt, és én szorosan bújtam hozzá.
- Igen. Mia megmutatta a dalt.- mosolygott rám Pascale.
- Ja már értem. Elképesztően gyönyörű lett.- pillantott le rám Charles a legédesebb mosollyal az arcán.
- Az biztos.- bólogatott Pascale.
- És te miért sírtál életem?- kérdezte tőlem, mire szerencsére Pascale közbeszólt.
- Azért, mert elmondtam neki, hogy annyira jó rátok nézni, hogy mennyire szeretitek egymást és, hogy örülök, hogy te is megtapasztaltad az igaz szerelmet.- nézett Pascale a fiára.
Charles nagy mosollyal az arcán nézett le rám és szorosan magáhozölelt.
- Annyira szereltek te lány.- sóhajtott egy nagyot, és nyomott egy puszit a hajamba, én pedig a mellkasának nyomtam a fejem boldogan.- Gyere te is ide anya.- ölelte őt is magához.- Ti vagytok a legfontosabb nők az életemben. Nagyon szeretlek titeket.- mondta Charles.

Boldog 25. szülinapot Charles!❤