Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

51. fejezet

Mia szemszöge

- Hiányzik Charles?- lépett mellém mosolyogva Carina, amikor már javában zajlott a buli.
- Nagyon.- sóhajtottam egyet. Amióta meg terhes vagyok, konkrétan nem lehet minket szétválasztani, csak ha nagyon muszáj.
- Figyelj csak. Kapsz egy kis ajándékot.- ölelte át a vállam, míg a többiek is mögénk gyültek.
- Jahj, ugye nem valami sztriptíz?- kérdeztem döbbenten.
- Hát ha úgy vesszük...- vonta meg a vállát nevetve.- De nyugi ezt élvezni fogod.- simította meg a vállam és kissé arrébb állt, én pedig vártam, hogy mit is fogok kapni.

Elindult a zene és megjelent előttem Charles, utána pedig a többi srác. Szinte fel se fogtam, hogy mi történik, amikor elkezdtek táncolni. Döbbenten és egyben vigyorogva figyeltem a történteket, mert egyszerűen imádom, amikor Charles táncol. Annyira aranyos és vicces egyben.
Joris mellém lépve kamerázta az egészet, mire rápillantottam.
- Te hogyhogy nem táncolsz?- kérdeztem mosolyogva.
- Ahh az nem az én műfajom.- legyintett nevetve.
- Charlesé se.- röhögtem fel, amire csak egyetértve bólogatott.
- Próbálkoztak megtanítani őt, de hát csak ennyi sikerült.- nevetett folyamatosan a barátján.
- Nembaj, én így is imádom.- vigyorogtam miközben Charlest néztem.

A srácok ahogy belejöttek a táncba ledobták a felsőjüket, amire mindenkitől nagy ovációt kaptak. Végül mindenki a saját párjához lépett, én pedig vigyorogva szorítottam magamhoz Charlest, aki átkarolt és a nyakamba puszilt.
- Na hogy tetszett a meglepetés?- kérdezte, mire elhajoltam egy kicsit tőle, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Imádtam. És köszönöm.- csókoltam meg hosszasan.- Ahh és olyan jó, hogy itt vagy.- bújtam megint az ölelésébe, így néztem a többiekre.- Hiányoztál.
- Te is nekem szívem.- nyomott egy puszit a homlokomra.

Rengeteget táncoltunk, és szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy nem ittam alkoholt, így egyre nyugodtabban lendültem én is bele a buliba.
- Mia, beszélhetnénk egy kicsit?- pillantott rám Arthur, amire bólogatva követtem őt be a házba egy csendesebb helyre.
- Tudod, múltkor mondtad, hogy találkoztál Christiannal...- mondta, mire elhúztam a számat.
- Igen. Az a találkozás azóta se hagy nyugodni. És, hogy egyre közelebb az esküvő egy kicsit jobban is félek. De Charlesnak nem merem elmondani.- sóhajtottam.
- Én próbáltam megoldani. Csak ennyit tudtam tenni.- nyomott a kezembe két lapot, amit elvettem és beleolvastam. Távolságtartási végzés, ami szerint Christian nem jöhet a közelembe, se Charles közelébe.
- Istenem Arthur. Köszönöm.- öleltem magamhoz a fiút.- Annyira rendes vagy.
- Én csak a legjobbat akarom nektek.- mosolygott rám.- Remélem ezzel legalább egy kicsit segítettem.
- Biztosan.- bólogattam.- Nagyon köszönöm. És, hogy nem felejtetted el, amit mondtam.- néztem a szemébe.
- Ez semmiség Mia. Megértemlitek, hogy végre békén hagyjon titeket az a seggfej.- ölelte át a vállam. Meghallottuk az ajtó nyitódását, így arra fordúltunk, én az egyik fiókba beraktam a papirokat, és a házba belépő Charlesra néztem.
- Mindenhol téged kerestelek szívem.- mosolygott rám édesen.- Mit csináltatok?
- Beszélgettünk.- mondtam és a vőlegényem karjaiba bújtam. Arthur őszinte mosollyal nézett minket. Szerintem igazából ő az, aki az eleje óta csakis velünk van és támogat minket.

..........

És végre elérkeztünk az esküvő napjához.
Elképesztően izgulok, mivel ma kötöm össze az életem a szerelmemmel. És nagyon remélem, hogy nem lesz semmi baj.
Már reggel az esküvő helyszinére mentem megnézni, hogy minden készen van e, és akkor megnyugodtam, hogy a díszítéssel minden a legnagyobb rendben van. Most az egyik öltözőben vagyok, miközben sminkelnek és a hajamat csinálják. A barátnőim, anya és Pascale folyamatosan itt vannak körülöttem, és folyamatosan segítenek nekem, ahogy tudnak.
Végül felvettem a menyasszonyi ruhám, amire anya egyből meghatódott és könny áztatta arccal pillantott rám.
- Édes kincsem. Annyira gyönyörű vagy.- nézett rám és szorosan megölelt, amit viszonoztam. Pascale is teljesen elérzékenyülve vont magához, amin elmosolyodtam.
- Na ki a legszebb menyasszony?- jött be az ajtón Carina kezében a kis édes Violával mögöttük pedig Marco.
- Miaaa.- kiáltott fel a csöpség, mire elnevettem magam. A kicsilány elképesztően aranyosan volt felöltöztetve, és szintén ő is fehérben volt, mint én, mivel ő fogja nekünk hozni a gyűrűt.
- Szia szépségem.- kaptam meg az ölembe Violát.
- Nehogy baja legyen a ruhádnak.- szólt rám Carina.
- Nem lesz.- ingattam a fejem mosolyogva és a vigyorgó picilányra néztem.
- Nagyon szép vagy.- mondta, mire mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára.
- Te is kincsem.- pillantottam rá.