Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

32. fejezet

Két napja jöttünk haza a nyaralásból. És nem sokára folytatódik a szezon. Nehéz elhinni, hogy a pihenőnk ilyen hamar eltelt, de vissza kellesz térni a munkába, hogy folytassuk a harcot a világbajnokság megnyeréséért. Charles szorosan vont magához az ágyban fekve, mire elmosolyodtam és nyomtam egy puszit az orrára.
- Jó reggelt kicsim.- motyogta álmosan a barátom a reggeli mély hangján.
- Jó reggelt.- mosolyogtam rá, mire kinyitotta a szemét és egy csókot nyomott az ajkaimra.- Megyünk akkor futni?- simítottam meg az arcát, mire mint egy kiscica belesimította arcát a tenyerembe.
- Menni kéne.- ásított egyet.- De nem akarok.
- Austin rám fogja kenni, hogy eltunyultál.- forgattam meg a szemem.- Szóval gyere szépen.- nyomtam egy puszit az arcára és az ágyból kimászva a fürdőszobába léptem kicsit felfrissíteni magam. Átöltöztem az egyik futós ruhámba és Charlesra vártam.
Miután ő is készen lett elindultunk körbefutni Monacot.
Még így korán reggel lévén elég kellemes volt az idő és még kevesen is voltak az utcákon.
Megtettünk egy pár kilómétert és utána hazafelé vettük az irányt.
- Huhh.- fujta ki hosszan a levegőt Charles miközben lehuppant a kanapéra.
- Csak nem elfáradtál?- kérdeztem tőle mosolyogva miközben megálltam előtte.
- Nem, dehogy.- ingatta a fejét és közelebb húzva magához átölelte a derekamat és a fejét a hasamhoz nyomta.
- Szuper, akkor mehetünk edzeni.- vágtam rá vigyorogva, mire felpillantott rám.
- Édesem. Kezdesz olyan lenni, mint Austin.- sóhajtott fel.- De igazad van. Menjünk.- állt fel.
- Most én leszek az edződ.- mosolyogtam fel rá.
- Nem is tudom, hogy ez most jó vagy nem.- motyogta Charles, mire felnevettem és nyomtam egy puszit az arcára.
Mivel a házunk alagsorában kialakítottunk egy kisebb edzőhelyiséget, így nem kell mindig edzőterembe menni.
Charles egyből ledobta a pólóját a padra, ahogy leértünk.
- Na itt kezdődnek a gondok.- motyogtam, ahogy megállt velem szemben csupasz felsőtesttel.
- Szerintem is.- bólintott Charles nevetve. Végül nagy nehezen rávettük magunkat az edzésre és zene mellett egész szépen haladtunk.
- Amúgy Arthurral mindig hallgattok zenét?- pillantott rám egy kis pihenő közben Charles.
- Általában. Én imádom és szoktam is énekelni ő meg szerintem nem merne szólni, ha nem tetszene neki.- mosolyodtam el.
- Igaz.- nevetett fel a barátom.- Egyébként örülök, hogy mostmár ott van neki Lily. Legalább nincs egyedül.- mondta, mire egyetertően bólogattam.
- Sokat beszélgettünk Arthurral edzések közben a szerelemről és annyira látszott rajta, hogy neki is kéne valaki aki őszintén szereti. Mármint egy társ.- pillantottam Charlesra.- Mindig azt mondogatta, hogy olyan kapcsolatot akar, mint a miénk.- folytattam, mire Charles elmosolyodott.
- És lett is.- bólintott, én pedig a vallára hajtottam a fejem.
- Én már megmondtam szilveszterkor, hogy aranyosak együtt.- motyogtam.- És össze is jöttek.
- A te segítségeddel.- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Amúgy is összejöttek volna.- pillantottam fel rá.- Csak lehet kicsit később. Valamiért a Leclerc fiúknál ez nem megy olyan egyszerűen.- tettem hozzá vigyorogva, mire a barátom felnevetett és csókot nyomott az ajkaimra.
- De megéri harcolni.- simította kezét az arcomra és megint megcsókolt.

Edzés után reggeliztünk és gyorsan elmosogattam a tányérokat.
- Édesem.- karolt át Charles hátulról, mire felé fordúltam.
- Igen?- mosolyodtam el ránézve.
- Áthívnám a srácokat ma estére.- pillantott rám.
- Oké.- bólintottam.- És mit főzzek? Mit szeretnétek enni?- kérdeztem gondolkozva, mire Charles csak elvigyorodott.- Mi az?- értetlenkedtem Charles pedig felnevetett.
- Imádlak.- nyomott egy puszit a homlokomra, de én még mindig értetlenül figyeltem.- A legtöbb lány ilyenkor csak annyit kérdezne, hogy melyik étterembe megyünk majd enni vagy, hogy mit rendeljen. De te meg azt kérdezted, hogy mit főzzél.- mosolygott rám.
- Miért nem jó, ha főzök? Mert akkor tényleg rendelhetünk...- motyogtam, de Charles egyből el is csitított ajkaival.
- Életem. Imádlak és azt is, ha főzöl. Bármit is akarsz csinálni az tuti, hogy finom lesz. Csak azért hoztam fel azt, hogy a lányok többsége mit csinálna, mert ebből is látszik, hogy különleges vagy. És ezt nagyon szeretem benned.- nézett mélyen a szemembe Charles, mire elmosolyodtam.
- Szóval akkor mit együnk?- kérdeztem vigyorogva, mire Charles felnevetett és magához húzva hosszasan megcsókolt.
- Szeretlek.- nyomott egy puszit a homlokomra is.