Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

48. fejezet

Mia szemszöge

Elképesztően gyorsan teltek a napok és a hónapok, így már beléptünk az esküvőnk hónapjába is.
Most itt vagyunk a spanyolországi futamonhétvégén. Arthur Lilyt édesen átölelve figyeli éppen, hogy mit is mondok neki, bár szerintem fejben teljesen máshol jár...
- Óh kis cukikáim.- vigyorodott el Daniel, ahogy mellénk sétált.- Te szíved választotja merre barangol?- fordúlt felém.
- Ez jó kérdés.- bólogattam.- Én se igazán tudom, hogy hol van.- mondtam ki, és ezzel egyetemben megéreztem, hogy valaki magához ölel, így egyből elmosolyodtam.
- Itt vagyok.- nyomott egy puszit a nyakamba Charles, mire nagy mosollyal az arcomon néztem rá.
- Kezdek irigy lenni.- sóhajtott Daniel, aki szegény egyedül ácsorgott. - Csak vicceltem.- legyintett, ahogy meglátta, hogy szomorú arccal fordúltam felé.- Én teljesen jól el vagyok veletek. Viszont most mennem kell.- mondta és integetve elsétált tőlünk.
- Tényleg jól megvan?- pillantottam fel Charlesra.
- Hát remélem.- bólintott.- Annyira édesen aggódsz mindenki miatt.- mosolygott rám.
- Hát persze, Daniel a barátunk.- vágtam rá miközben mi is elindultunk. Charles adott egy puszit a homlokomra és a kezemet megfogva lépkedtünk a motorhomehoz.
- Meg kéne győznöm Marcot, hogy jöjjön el a ruhapróbámra.- sóhajtottam.
- Hát az nem lesz egyszerű.- nevetett fel Charles.
- Tudom.- bólintottam.
- De én szívesen elmegyek.- vigyorgott rám.
- Te nem jöhetsz. Neked meglepetés lesz.- pillantottam rá.
- Ígyis úgyis gyönyörű leszel ez biztos. Ha így jelennél meg az esküvőnkön, ahogy most vagy, akkor is ugyanezt gondolnám.- mondta a szemembe nézve, mire elmosolyodtam.
- Mégis mit gondolnának rólam az emberek?- nevettem fel.
- Kit érdekel.- vonta meg a vállát Charles.- Én veszlek el, nem ők.- mondta és nyomott egy puszit az arcomra.

Marco most itt van velünk ezen a hétvégén, mivel az új fejlesztéseket ő felügyeli, és nézi meg, hogy beváltak e.
Éppen pár mérnökkel beszélt, amikor odaléptem hozzá.
- Marco.- kezdtem vigyorogva, mire felém pillantott és elköszönt a mérnököktől.
- Na mit szeretnél?- fonta keresztbe kezeit és úgy nézett rám.
- Honnan tudod, hogy szeretnék valamit?- kérdeztem nevetve.
- Ismerlek.- legyintett.
- Na igen, szóval tudod a verseny után megyünk Milánóba menyasszonyiruhát próbálni és eddig csak nők jönnek velem, de én nagyon szeretném, hogy legalább lenne ott egy férfi is, aki fiú szemmel elmondja, hogy melyik ruha a jobb, szóval szeretném, ha velünk jönnél. Kérlek.- mondtam el gyorsan és izgatottan vártam a reakcióját, mivel pontosan tudom, hogy utál várakozni, utálja a vásárlást és ha valaki sokáig próbálgat ruhadarabokat.
- Jó.- bólintott sóhajtva, mire alig hittem a fülemnek.
- Köszönöm szépen.- öleltem magamhoz hirtelen. Annyira örültem, hogy rábólintott az ötletemre, mivel nem voltam ebben annyira biztos.- Féltem, hogy nemet mondasz.- húzódtam el, hogy a szemébe nézzek.
- Figyelj, te vagy az egyetlen testvérem, a hugom, aki most fog férjhez menni. Persze, hogy veled megyek, ha szeretnéd.- mosolygott rám.- Bármennyire is unalmas lesz.- tette hozzá szemforgatva.
- Tényleg nagyon köszi. Annyira örülök.- kezdtem el vigyorogva tapsolni, mint egy idióta, mire a közelünkben lévők kissé furán néztek rám, így inkább abbahagytam.
- Na gyere te bolond. Ne adj okot arra, hogy bármin is elgondolkozzanak.- húzott el a vállamat átkarolva. Charles messziről mosolyogva pillantott ránk, mire én is elvigyorodtam.
- Mennyire szeret téged ez az ember.- szólalt meg Marco, mire felpillantottam rá.
- Én is őt.- bólogattam és Marcora pillantottam, aki mosolyogva nézett rám.
- Tudom hugi. És azt is, hogy ő a legjobb ember számodra.- nyomott egy puszit a fejem búbjára és elengedett, mire egyből Charleshoz bújtam.
- Képzeld igent mondott és nem is kellett vele semmiről alkut kötni.- kezdtem el Charlesnak mesélni.
- Vicces.- morgott magában Marco, mire felnevettünk.
Mivel még ma rengeteg dolgunk volt, így mentünk is vissza a boxba.
Charles és Arthur beültek a kocsijukba és kezdetét vette az időmérő, ami megint jól sikerült. Egyszerűen Charles az időmérő királya.
- Ügyes voltál.- köszöntöttem egy csókkal a vőlegényemet, aki nagy mosollyal az arcán ölelt magához.