Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

21. fejezet

A futam napján reggel szokásunkhoz híven elmentünk futni, azután Charles és Arthur adott pár interjút.
A Ferrari motorhomejaba érve kerestem a kisebb Leclerc fiút, mivel kezdődik az edzésünk, amikor meghallottam Austinnal beszélgetni, így nem léptem be a szobába, hanem megálltam az ajtó előtt.
- Basszus. Nem fogod elhinni kiket láttam.- mondta Arthur Austinnak.- Még mindig nem bírom feldolgozni.
- Na mondjad már. Ha ennyire sokkban vagy, tuti érdekes.- kérte Austin. Mégis kiket láthatott?
- Ehhez le kell ülnöm.- motyogta Arthur, mire a szemöldököm ráncoltam. - Na szóval. Sétáltam tök nyugodtan a paddockban, erre messziről kiszúrtam egy ismerős embert. Baszki az Charlotte volt.- mondta, mire elkerekedett a szemem. Ez nem igaz.- És ha ez nem lenne elég, Christiannal együtt.
- Hogy mivan?- akadt ki teljesen Austin. Én teljesen ledöbbenve ültem le a nyitott ajtó mellé. Micsoda? Ezt tuti jól hallottam?- Biztosan jól láttad?
- Sajnos. Bár ne láttam volna. Ezt a két embert utálom a legjobban, bárhonnan felismerem őket.- sóhajtotta Arthur.
- Ezt nem bírom felfogni te gyerek.- motyogta Austin.
- Fogták egymás kezét.- tette még hozzá Arthur.- De Mianak és Charlesnak ezt nem kéne megtudnia.- mondta halkan. Már késő...
- Hát nyilván. Baszki ezek mit akarnak elérni amúgy? Azt hiszik, hogy majd feltékennyé tudják így tenni Charlesékat? Nagyon benézték.- akadt ki Austin.
Mégis mi a franc történik? Az exem, Christian, aki az első barátom volt, megcsalt és meg akart erőszakolni többször is, összeállt Charles volt barátnőjével, aki szintén megcsalta Charlest és csak a pénz és hírnév miatt volt vele. Csak egyetlen egy kérdésem van. Mégis miért?
- Khm. Te mióta vagy itt?- szólalt meg melettem valaki, mire a gondolkodásomból kizökkentve hirtelen ránéztem az illetőre, aki nem más volt, mint Austin mellette pedig Arthur állt.
- Egy ideje.- motyogtam.
- Hallottad ugye?- kérdezte halkan Arthur, mire csak bólintottam.- Basszus.
- Charlesnak tényleg nem kéne elmondani. Még elterelné a futamról a figyelmét.- pillantottam fel rájuk érzelemmentes tekintettel.
- Igaz.- értett egyet Austin miközben leült mellém.- És jól vagy?- érdeklődött aranyosan.
- Csináljanak amit akarnak, csak minket hagyjanak ki belőle.- pillantottam felváltva a két fiúra.
- Ja, ezt én is nagyon remélem.- vágta rá Arthur. Igen, ezt szépen elterveztük, csak nem rajtunk múlik, mint ez később kiderült...

- Sok sikert kisfiam.- ölelte meg Pascale éppen Charlest a futam előtt.
- Köszi.- mosolyodott el a barátom és az anyukáját elengedve rám nézett. Miután Charles anyukája elment, a barátom mosolyogva vont karjaiba engem is pár perc erejéig, vagyis míg Austin nem jött neki szólni, hogy mennie kell.
- Ügyes leszel.- nyomtam egy gyors csókot a szájára, de a barátom teljesen ráérősen elmélyítette, így egészen sokáig nem eresztettük egymást.
- Jólvan gyerekek ez elég lesz.- köhintett egyet az edzője, mire nehezen, de elhúzódtam a barátomtól.
- Muszáj mindig megzavarni a bensőséges pillanatainkat?- kérdezte Charles Austinra pillantva miközben átkarolt.
- Sajnos igen, mert mindig akkor kezdtek el nyáladzani, amikor szalad az idő és már a kocsidban kellene ülnöd.- ingatta a fejét mérgesen, de tudom, hogy nem haragszik ránk, hiszen ő is ezt csinálná a helyünkben.
- Jól van na. Én csak szeretem a barátnőmet. Baj?- vigyorodott el Charles, mire nagy mosollyal az arcomon pillantottam fel rá.
- Dehogy baj. Sőt, ajánlom is, hogy szeresd.- forgatta a szemét Austin.- Na de haladjunk.- sóhajtotta. Charles végül Austin szavainak eleget téve elment a kocsijához én pedig helyet foglaltam a boxban a csapat mellett.

Nagyon sokan mondták a szezon előtt, hogy a monacói futam nehéz lesz ezekkel az új kocsikkal, és ez úgy látszik, hogy be is igazolódik.
A srácoknak nagyon nehéz dolguk volt, de így is behozták a futamot, amit kellően meg fogunk hamarosan ünnepelni.
A verseny során nem szűnt ki a tudat a fejemből, hogy Charlotte és Christian valahol éppen itt vannak. Túl közel. Lehet, hogy kicsit paranoiás vagyok, de nem alaptalanul. Ha valahol egy helyen vagyunk mi és Charlotte vagy Christian, abból általából nem sül ki semmi jó...