Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

29. fejezet

Charles szemszöge

Az asztalnál a tesóimmal, Landoval, Daniellel és Georgeval beszélgettem, amikor leült közénk Austin és Marco a kis Violával a kezében. Az aranyos kicsilány végignézett a férfiakból álló társaságon és végül rajtam akadt meg a szeme. Biztos azért, mert engem már ismer.
- Lányok?- kérdezte Marco felénk nézve.
- Táncolnak.- mondtam a tánctér felé pillantva ahol a barátnőm, Lily, Amy, Carina és a menyasszony táncoltak kis körben. Csak úgy kíváncsiságból körbenéztem az asztalokon, és azt vettem észre, hogy konkrétan mindenki őket nézi. A táncoló férfiak között is páran inkább csak ott álltak és nézték legfőképp a barátnőmet. Nyugalom Charles. Nézni szabad. Nem leszek megint féltékeny. Pedig mennyire nehéz kibírni...
- De miért nincsen rajtuk cipő?- értetlenkedett Austin. Igaz, mindannyian a magassarkújuk nélkül táncoltak. Bár Mia azt mondta, hogy ő amúgy is utálja.
- Nekik így a kényelmes.- forgatta meg a szemét mosolyogva Marco.- Mi az kicsim?- nézett le a kislányára, aki nagyon mocorgott az ölében.
- Nem tetszik neki, hogy ennyi férfi veszi körül szegényt?- kérdezte nevetve Austin.- Igaz, amúgy is csak Charles jön be neki.- mondta mire elmosolyodtam.
- Jah amúgy tényleg.- pillantott rám Marco.- Férfiak közül te meg apa ölében marad csak meg. Austin nem tetszik neki.
- Nem is értem miért.- motyogta Austin, mire mind felnevettünk.
- Na látod nagyanyád nekünk integet.- mondta Marco. Miáék anyukája és anya nagyon nézte a mi társaságunkat miközben mosolyogva beszélgettek.- Odaviszlek hozzájuk.- állt fel kezében a kislánnyal, aki aranyosan integet nekünk. Hát én megzabálom.
- Na anya hátha leakad rólunk egy ideig.- szólalt meg Lorenzo, ahogy nézte, hogy anyáék a kis Violával babáznak.
- Jah.- sóhajtott Arthur is.
- Miért, kéne már neki unoka?- kérdezte vigyorogva Daniel.
- Nagyon.- forgattam a szemem.
- Hát akkor miért nem csinál valamelyikőtök neki?- értetlenkedett, mire mind a hárman rámeredtünk. Lando és Austin pedig csak röhögött. - Mia úgyis elkapta a menyasszonyi csokrot, szóval egész közel vagytok hozzá.- nézett rám vigyorogva.
- Tényleg.- bólogatott Lando.
- Tavaly még hogy elugrott tőle.- ingatta a fejét Austin.- Igaz most is úgy sikerült meggyőznünk, hogy Violának tetszett a csokor és mondtam neki, hogy úgy adhatja csak neki, ha elkapja.- tette hozzá.- Szóval nem maga miatt csinálta. Mint általában mindent.- mondta. Mondjuk igaza van. Miának annyira nagy szíve van. És sokkal jobban törődik a szeretteivel, mint magával. Egyszerűen imádom.- Jahj amúgy ezzel nem elszomorítani akartalak.- pillantott rám, mire nevetve legyintettem.
- De amúgy is hozzád menne.- mondta Daniel, mire a többiek is bólogattak. Tudom lehet, hogy ezt sokan korainak gondolnák, mivel nem vagyunk együtt még egy éve sem, de a szerelmünk annál erősebb. El sem bírom képzelni a napjaimat nélküle. Konkrétan amióta megláttam csak arra vágyok, hogy mindig velem legyen. És szeretném, hogy a feleségem legyen.
- És anya is imádja.- szólt közbe Lorenzo.
- Így van. Jobban szereti, mint minket.- helyeselt Arthur is. Igazuk van. Mindig is szeretett volna egy lány gyermeket, erre szegény kapott három fiút. Na de most itt van neki Mia. Sokszor mondja, hogy olyan, mintha a lánya lenne.
- Szerinted apám nem?- kérdezte szemforgatva Austin.- Amióta ismeri úgy viselkedik, mintha a saját gyereke lenne.- mondta és ekkor jött vissza hozzánk Marco.
- Anyukátok tényleg odavan érte.- pillantott ránk mosolyogva Marco.
- Pont erről beszéltünk. Hogy kéne már neki unoka.- mondta neki Austin.
- Anya is sokat nyaggatott engem.- forgatta a szemét Marco.- És mi nem is terveztünk gyereket. Csak jött.- vonta meg a vállát. Én eközben anyára pillantottam, aki nem messze ragyogó mosollyal az arcán játszott a kis Violával. Kezdem elhinni, hogy nem hiába nyaggat...
- Na de Arthurka mesélj csak, hogy sikerült összejönnötök Lilyvel.- mondta Arthurnak Austin, mire már én is ránéztem az öcsémre.
- Ja, erre én is kíváncsi vagyok.- folytatta Lando.- Lily nem mondott nekem semmi normálisat.- forgatta a szemét. Megértem, hogy kíváncsi, elvégre a hugáról van szó.
- Hát igazából csak azt csináltam, amit Mia mondott.- vonta meg a vállát, mire elmosolyodtam.
- Mi is.- vágta rá egyből röhögve Marco és Austin.
- Mindenben muszáj volt rá hallgatni, mert Carinánál nem jött be, amikor csak magamtól próbálkoztam.- mondta Marco.
- Szintén.- értett egyet vele Austin.- Mindig jó tanácsokat ad.
- Az tuti.- mosolyodott el Arthur.
- Na jó, akkor én is fogok vele beszélni, hogy segítsen valahogy rajtam.- szólt közbe Daniel, mire felnevettünk. Hirtelen Mia ült le mellém a helyére, mire mind rápillantottunk.
- Engem beszéltetek ki?- kérdezte a szemöldökét ráncolva, mivel mindenki elhallgatott és egyből ránézett, amint megjött.
- Neem.- hangzott az egyöntettű válasz, mire a barátnőm elmosolyodott. A kezem az övére helyeztem az asztal alatt, mire aranyosan rámpillantott.
- Mia nekem is segítened kell barátnőt szereni.- nézett rá Daniel könyörgően.
- Tessék?- értetlenkedett a barátnőm, mivel szegény nem értette, hogy honnan jött ez a kérdés.
- Arthur éppen mesélte, hogy sikerült összeszednie magát, hogy a barátnője lett Lily és azt mondta, hogy azt csinálta, amit te mondtál neki. Szóval legyszíves nekem is mondj valami okosságot.- magyarázta meg neki Daniel.
- Tényleg?- mosolyogva pillantott a barátnőm Arthurra, mire ő bólintott.- Egyébként nem mondtam semmi különöset. De ez egyszerűbb volt, mert Lily hasonlít rám.- folytatta.- Egyébként azt mondtad, hogy nekem is elmeséled.
- Nem tartottunk még ott.- legyintett Austin.
Miután végül Arthur elmesélte, hogy mi hogyan történt a srácok elkezdtek valamiről beszélni, de én egy kicsit sem figyeltem rájuk, mert csak Miára tudtam koncentrálni.
- Anyukád nagyon elvan Violával.- pillantott arra a baratnőm, ahol az anyukáink ültek.
- Az tuti. Szerintem kiélvezi, hogy babázhat.- mosolyodtam el. - Daniel azt mondta, hogy csináljon valamelyikünk neki unokát.-sóhajtottam, mire visszafordult felém Mia.- Mintha az olyan egyszerű lenne.- forgattam meg a szemem. Mia elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Gyere velem táncolni.- pillantott rám aranyosan, amikor felcsillant a szeme egy jó zene hallatán.
- Itt is égessem le magam mindenki előtt?- kérdeztem, mire felnevetett.
- Nem égeted le magad. És egyébként is én imádom nézni, ahogy táncolsz.- simította meg az arcomat. Jó, mégis hogy lehet így neki ellenállni?
A barátnőm felállt és körbenézett az asztalunkon.
- Na ki jön velünk táncolni?- kérdezte a kezemet fogva, mire a két Mclarenes fiú egyből felpörgött és indulásra készen álltak.-Ti vagytok az én embereim.- nevetett Mia a reakciójukon. Keskeny derekát körbeöleltem a kezemmel miközben kérdezgette a srácokat.- Arthur?- pillantott mosolyogva az öcsémre, aki csak nemlegesen megingatta a fejét.- Ne már. Múltkor is olyan jól táncoltatok Lilyvel.
- Micsoda?- kérdezte egyből Lando feléjük pillantva.
- Hupszi.- motyogta Mia, mire felnevettem. Hát igen, akkor Lando nem volt ott, amikor az öcsém és a húga szép kis produkciót mutatott be nekünk Mia segítségével.
- Jah tényleg. Az brutál volt.- bólogatott Daniel.- Hát tesó, szerintem jobb is, hogy azt nem láttad.- karolta át Landot, aki csak értetlenül hallgatott.
- Na jó menjünk.- állt fel Arthur, mire a barátnőm elvigyorodott.
- Jó, de előtte igyunk már valamit.- mondta Austin, mire Mia csak megforgatta a szemét. - Na. Ránk.- bolintott Austin mikor a kezünkbe került megtöltve a kispohár.
- Ránk.- ismételtük meg mindannyian. A srácokkal gyorsan koccintottunk és lehúztuk az alkoholt.
Végül mindannyian a tánctér felé vettük az irányt, mire többen is felénk pillantgattak.
- Nah jó, ezt hogy csináltad?- kérdezte Elena Miát, hogy az egész fiú bandát sikerült idecsődítenie.
- Igazából fogalmam sincs.- ingatta a fejét mosolyogva a barátnőm.
Imádom nézni, ahogy Mia felhőtlenül boldogan ugrálgat a zenére a többi lánnyal együtt és torka szakadtából énekli a zene szövegét. Mi a srácokkal inkább csak röhögtünk rajtuk, meg persze egymáson. De eszméletlen jó volt a hangulat. Mi elvoltunk magunknak és szerencsére a többi vendég se nézett ránk furán. Egy kicsit sem éreztem úgy, hogy mi most híres autóversenyzők vagyunk. Annyira hétköznapinak tűnt ez az egész, és ezt nagyon jó volt megélni.