Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

44. fejezet

Mia szemszöge

A szórakozóhelyre érve baromi nagy tömeg fogadott minket.
- Nah hát megint túlöltözöttek vagyunk.- nézett körbe Elena, mire Lilyvel felnevettünk. Igaza van.
Charles barátait egyből kiszúrtuk, mivel egy magasabb nagy asztalnál foglaltak helyet. Mikor odaértünk hozzájuk egyből nagy hangzavart csináltunk. Mellém pedig odalépett Marta.
- Hű Mia. Annyira jól nézel ki.- mosolygott rám és egyből szorosan megölelt, amennyire tudott a nagy hasától.
- Köszi. Te is.- viszonoztam a gesztust.
- Ilyen nagy hassal azért elég nehéz jól öltözöttnek kinézni.- nevette el magát.- De nem bánom, mert imádom.- simította kezét a hasára, mire elmosolyodtam.- Tesódék jönnek végül?- kérdezte.
- Szerintem igen.- bólintottam.- Csak jó szokása a késés.- tettem hozzá, mire megint elnevettük magunkat. Csatlakozott hozzánk Elena és Sandra is, így tovább beszélgettünk. A srácok pedig közben le is gurítottak egy kis italt nagy röhögések közepette. Megérkeztek Marcoék is így leültünk enni.
Baromi jól éreztük magunkat és a hangulat is egyre jobb volt, amikor mi lányok úgy döntöttünk, hogy elindulunk táncolni. Csak Marta és Carina nem tartottak velünk, ők inkább beszélgetek.
Hugo és Thomas egyből csatlakozott is hozzánk, de a többi fiút nem annyira vonzotta a táncparkett. Mint, ahogy a barátomat se.
- Vigyázok rájuk.- vigyorgott Hugo Charlesékra, amikor elindultunk táncolni.
- Magadra sem tudsz, nem hogy másokra.- oltotta le egyből a barátom, mi pedig egyből felnevettünk.
- Még, hogy nem.- forgatta a szemét Hugo kissé már ittas állapotban, amikor az emberek közé vetettük magunkat.
- Hány éve is táncolsz?- kérdezte tőlem Sandra.
- Sok. Kiskorom óta. De már egy ideje abbahagytam a versenyzést.- mosolyogtam rá.
- Basszus, amúgy annyira jól csinálsz minden mozdulatot.- mondta döbbenten, mire felnevettem.
- Helló lányok.- vigyorgott ránk egy srác, aki közelebb merészkedett hozzánk, mint ahogy azt kellett volna.
- Tünés.- lépett egyből hozzánk Thomas.
- Mivan haver, mind a tiéd?- vihogott imbolyogva.- Nem lehet rossz életed az tuti.- nézett végig rajtunk, mire elhúztam a számat. Annyira utálom ezt.- Egyet- kettőt adj már nekem is.
- Húzzál már el innen a francba.- emelte meg a hangját Thomas, mire már Hugo is közelebb lépett. Bár már elég sok pia volt benne, egész szépen megállt és kihúzta magát, ezzel is mutatva, hogy ha balhézni akar, akkor ennek a srácnak annyi.
- Jó, nyugi van. Nem harcolunk. Megtarthatjátok mindet.- emelte fel a kezeit megadóan és le is lépett.
- Mik vagyunk mi? Tárgyak?- akadtam ki egyből. Megtarthatjátok? Jézusom.
- Ezek szerint.- forgatta a szemét mellettem Elena.- Jó, nekem ennyi bőven elég volt.- mondta és vissza is ment az asztalunkhoz.
- Fhú.- ingatta a fejét Thomas.- Igyunk valamit.- lépett a pulthoz, mi pedig követtük. Mi lányok különböző koktélokat választottunk, míg a két fiú egy- egy erősebb italt.

Én nagyrészt Lilyvel táncoltam, míg Hugo és Thomas a barátnőjükkel tőlünk nem messze.
Nevetve énekeltük az egyik mostanában legfelkapottabb zene szövegét, amikor éreztem, hogy valaki hátulról megérint, mire egyből megfordúltam és rámeredtem az idegen pasira, aki csak vigyorgott rám.
- Szia cica.- mutatta meg a foga fehérjét. Szó szerint.- Vagyis sziasztok.- vette észre a mellettem álló Lilyt. Mi pedig vissza se köszöntünk neki.- Nem lenne kedvetek inni valamit? Meghívlak titeket.- lépett közelebb hozzám, mire én egyből hátráltam, csak a szűkös hely miatt nem sokra jutottam. Hát nem hiszem el, hogy ezek a pasik mindig megtalálnak minket.
- Nem, köszi.- ingattam a fejem.
- Pedig milyen jól elszórakoznánk egy-egy ital mellett.- próbálta megfogni a kezem, de én nem engedtem.- Neked pedig biztosan örülne a haverom.- pillantott Lilyre, mire egyre idegesebb lettem.
- Barátunk van.- mondtam akaratosan.
- Kicsilány, az sose hátrány.- kacsintott rám és csak most vettem észre, hogy a tekintete se teljesen tiszta.- Olyan kis szexi vagy. Biztos, jól ellennénk.- vigyorgott és a kezét a derekamra tette, amit egyből leráztam onnan és teljes erőmből pofonvágtam.
- Ne merj hozzám nyúlni.- pillantottam rá mérgesen.- Gyere Lily menjünk innen.- fogtam meg a ledöbbent lány kezét és éppen el akartunk onnan minnél hamarabb menni, de hát ez sem sikerült egyszerűen.
- Szeretem a kis tüzes, harcias lányokat.- húzott vissza magához a srác utánam kapva, ami mondjuk kis termetem és vékony alakom miatt elég egyszerű volt. Már eléggé hajtott bennem az energia és a düh, így hirtelen megfordúltam és egyből behúztam neki egyet. Pont az orrát találtam el. A srác erre már egyből elengedett, és a fájó testrészéhez kapott, kikerekedett szemekkel nézve rám. Most vettem észre, hogy Thomasék is ideértek hozzánk, akik szintén döbbenten néztek.
- Szerintem jobb, ha elhúzunk.- mondta Thomas, mig a srác az orrát fájlalta, mi pedig egyetértve követtük vissza az asztalunkhoz.
- Nem vagy semmi kicsilány.- vigyorgott rám Hugo.- Profi ütés volt.- paskolta meg a vállam.
- Bocs, hogy nem figyeltünk rátok.- nézett rám bűnbánóan Thomas és barátnője, Sandra.
- Megoldottam.- vontam meg a vállam hosszan kifújva a levegőt.
- Azt láttuk.- bólogatott nevetve Hugo.
- De nem csinált veletek semmit ugye?- kérdezte Sandra ijedten.
- Nem.- ingattam a fejem.
- Nem akarok Charlessal harcolni, mert nem vigyáztunk rád.- húzta el a száját Thomas, mire értetlenül néztem rá.
- Nem kell rám vigyázni.- ingattam a fejem.- Eddig még úgy se tudtam hasznosítani, amit Marco tanított. Szóval legalább ezt is kipróbáltuk.- vontam meg a vállam, mire elröhögtük magunkat. Az asztalunkhoz érve mindenki egyből ránk pillantott. Én leültem Charles mellé, aki egyből szorosan magához húzott és nyomott egy puszit a hajamba. És végre teljesen megnyugodtam, mert tudom, hogy itt van velem.
- Valami baj van?- pillantott le rám a barátom, amikor a többiek nagy beszélgetésbe elegyedtek, én pedig csak hallgattam.- Mia.- szólongatott halkan és kezével az állam alá nyúlva emelte fel a fejemet, hogy a szemébe nézzek.- Szívem, mi a gond? Valaki bántott? Vagy történt valami amikor táncoltatok?- kérdezte, mire elhúztam a számat. Beletrafált.
- Igazából igen, de már nem lényeges. Megoldottam.- motyogtam.
- Micsoda?- ült ki a teljes döbbenet az arcára.- Valaki bántott? Vagy erőszakoskodott?- dühödött be egyből.
- Ne Charles. Ne legyél ideges. Minden oké.- tettem kezem az övére.
- Nem oké.- ingatta a fejét.- Mondd el kérlek.- könyörgött, mire egy nagyot sóhajtottam.
- Jó, de légyszíves ne akadj ki.- kezdtem bele.- Lilyvel ketten táncoltunk és odajött hozzánk egy elég részeg srác, és azt akarta, hogy igyunk vele. Nyilván nem akartunk, de tovább erősködött és közelebb is jött, mire én felpofoztam. Na utána próbáltunk elmenni, de visszahúzott magához, mire már nagyon ideges voltam es orrbavágtam.- fejeztem be a sztorit, mire Charles arcán több érzelmet is láttam egyszerre.
Düh, aggódás és a döbbenet sok fajtája.
- Hogy mivan?- ingatta a fejét, mint aki nem fogta fel, hogy mit mondtam.- Kétszer is megütötted a srácot?
- Igen.- húztam el a számat. Basszus amúgy erre nem igazán vagyok a legbüszkébb most így belegondolva. Én mondtam mindig Charlesnak, hogy utálom a verekedést, és nem csak így lehet megoldani egy problémát.
- Ahjj szívem.- húzott ölelésbe.- Megmutatod nekem az a hülyegyereket?
- Nem.- néztem fel szemeibe.- Már megoldottam. Nem akarom, hogy bajba keveredj.
- De basszus. Hozzád mert nyúlni.- morogta idegesen, mire kezem az arcára simítottam.
- Felejtsük el.- kértem halkan.
- Komolyan megpofoztad?- pillantott rám döbbenten és mintha egy kis büszkeséget is hallottam volna a hangjában. - És orrbavágtad?
- Igen.- bólintottam.- De csak, mert így sikerült megszabadulni tőle.
- Ezzel a kezeddel?- fogta meg a kezem, amin a csodaszép gyűrűm is volt.
- Dehogy. Még véletlenül kárt tett volna a gyűrűben. Akkor ki is nyírom.- forgattam a szemem, mire Charles felnevetett.
- Szeretlek kicsim.- nyomott egy puszit a homlokomra, mire elmosolyodtam.- De mostmár csak velem táncolsz.
- Okés.- vágtam rá egyből. Csakis vele szeretnék lenni.
- Arthurral mi van?- pillantottam nevetve Charles öccsére, aki szerintem már a világáról nem tudott.
- Hát elég ha annyit mondok, hogy Austinnal volt.- vágta rá röhögve Charles.
- Mindent értek.- bólogattam.- Austin elrontotta.- ingattam a fejem. A két srác önkívületi állapotban nevetett folyamatosan mindenen és az tuti, hogy már nem voltak szomjasok.
Bármiről beszéltünk vihogtak, de felállni már nem volt erejük. Szegény Lily pedig csak bámult a barátjára, mivel nem tudott vele mit kezdeni.
- Én múltkor azt álmodtam, hogy ezek ketten egy ágyban vannak és valamit nagyon is csinálnak.- mutatott felénk Austin, mire mi Charlessal döbbenten összenéztünk.- Túl sokat vagyok velük. És nem akarom, hogy ilyen erotikus rémálmaim legyenek velük.- mondta el a problémáját, mire mindeni felröhögött.
- Édes Istenem.- fogta a fejét Elena kínjában.- Csak egyszer bírnád befogni...- motyogta.
- Én meg nem tudom, hogy álmodtam vagy nem. De Mia terhes volt.- mondta ki Arthur, mire kidülledt szemekkel pillantottam rá. És ezzel a kijelentéssel egyetemben pedig mindenki rám nézett.- Basszus nem. Ezt nem álmodtam. - bólogatott Arthur, én pedig hirtelen azt se tudtam, hogy mit mondjak, annyira ledermedtem.- Te kajak terhes vagy?- pillantott rám.
- Mivan?- hallottam meg magam mellett Charles hangját.- Csak hülyeségeket beszél ugye?- fordított maga felé. Jézusom. Hogy lennék már terhes?
- Nem vagyok terhes.- ingattam a fejem, mikor végre felfogtam, hogy Arthur miről beszél.
- Láttam a szobátokban Párizsban a terhességi tesztet.- kötötte az ebet a karóhoz. Ami igaz is lehet, mivel tényleg volt ott egy teszt.
- Az nem az enyém.- nyögtem ki halkan és egy pillanatra az éppen kisbabát váró barátnőmre néztem. Utána pedig Charlesra, aki szintén tudja, hogy miről van szó, így már kissé nyugodtabban elmosolyodott.
Kijelentésem után még mindig mindenki engem nézett egyre döbbentebben, de megszólalt mellettem Elena magára vonva a figyelmet.
- Az enyém volt. Én vagyok terhes.- mondta ki, mire megint megfagyott a levegő közöttünk.
- Hogy tessék?- józanodott ki pár pillanatra egyből Austin, ahogy a feleségére nézett.- Neked ez úgysem kell. Köszi.- vett el az éppen mellettünk elmenő pincér tálcájáról egy üveg erős italt. Lecsavarta, és egy jó nagyot lehúzott belőle, amit többen kikerekedett szemekkel figyeltünk.- Szóval gyerekem lesz?- pillantott Elenára, aki szegény nagyon meg volt rémülve, mivel szerintem nem éppen így akarta Austin tudtára adni ezt.
- Igen.- bólintott a lány.
- Basszus nem hiszem el. Bácsi leszek.- vigyorodott el Austin, mire egyből nagy röhögésben törtünk ki. Elena is megkönnyebbült, amikor Austin szorosan magához húzta és mondott neki valamit.
- Hát ilyen jó szilveszteri partyn még sosem voltam.- vihogott Hugo, és többen is egyetértettek vele.
- Még, hogy terhes.- ingattam a fejem.
- Még, hogy bácsi.- motyogta Marco is. Hát igen, mi ezeket akadtunk fennt.

Hamar telt az idő és elérkezett éjfél, koccintottunk és kimentünk megnézni a csodaszép tüzijátékot.
Charles mögém állt és közbeölelt, én pedig mosolyogva döntöttem a fejem a mellkasának.
- Szeretlek Mia.- suttogta a fülembe, mire megfordúlva kezeim nyaka köré kulcsolva odahajolva hozzá hosszasan megcsókoltam.
- Én is szeretlek.- mosolyogtam rá, mikor elengedtem.
- És csak, hogy tudd. Én tényleg örültem volna ha babát vársz.- mondta, mire döbbenten néztem rá.- Lehet, hogy legelőször nem úgy reagáltam, de tudnod kell, hogy tényleg örültem volna neki.- simította kezét az arcomra.
- De most itt lesz az esküvőnk. És neked még a karrieredre kell koncentrálnod...- motyogtam.
- Igen, így van.- szólt közbe Charles.- De én nagyon szeretnék veled családot. Ez a legnagyobb álmom.- mondta teljesen komolyan a szemeimbe nézve, mire nagyon meghatódtam. Olyan őszinteség, szeretet és törődés hallatszott a hangjából, nekem pedig egy - két könnycsepp elkezdett lefolyni az arcomon.
- Annyira nagyon szeretlek.- húztam magamhoz és szorosan öleltem miközben a fejem a mellkasába fúrtam.
- Én is téged szívem.- nyomott egy lágy puszit a hajamba, mire elmosolyodtam. Képtelenség szavakkal kifejezni, hogy milyen nagy szeretetet érzek iránta.

............

Másnap reggel anyáék átmentek Austin apukájához, hogy nyugodtan hagyjanak minket aludni. Én keltem fel legelsőnek, úgy 11 óra körül, így úgy gondoltam, hogy csinalok már valami kaját, mivel tudom, hogy mindenki egyből éhes lesz, amikor felkelnek.
Pont mikor készen lettem mindennel, akkor pillantottam meg a kissé kómás, szemét törölgető barátomat a konyhába belépni.
- Jó reggelt.- mosolyogtam rá.- Vagyis már jó napot.- tettem hozzá, mivel ezt a napszakot már nem reggelnek hívjuk.
- Ahh szerelmem.- ölelt magához egyből, mit valami plüssmackót.- Arra keltem fel, hogy ölelnének magamhoz, de nem vagy mellettem.
- Igen, én már hamarabb felkeltem és csináltam kaját.- pillantottam fel a szemébe.
- Egy angyal vagy.- nyomott csókot a számra. Charles leült a székre és engem is az ölébe húzott.- Imádom a hajadat birizgálni.- motyogta, mire elmosolyodtam. A konyhában hirtelen feltűnt Elena és Austin, aki szerintem meg nem igazán aludta ki a tegnapi napot.
- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk, amit Elena egyből viszonzott.
- Úgy fáj a fejem basszus.- könyökölt az asztalra Austin.
- Hat nem csodálom.- nézett rá Charles én pedig felpattantam és előkerestem egy fajdalomcsillapítót, amit egy pohar víz kíséretében Austin elé raktam.
- Kösz Mia.- pillantott fel rám mosolyogva.
- Szerintem nekem is kell olyan cucc.- lépett be a konyhába Arthur Lilyvel, mire halkan elnevettem magam és neki is adtam egy gyógyszert.- Köszi szépen.- pillantott rám és bevette a bogyót.- Soha többet nem iszok.- nézett végig rajtunk.
- Én is mondtam ezt már egy párszor.- motyogta Austin.
- De én tényleg nem.- sóhajtott Arthur.- Bocs, hogy így kellett elmondanod, hogy terhes vagy.- nézett szajhúzva Elenára.
- Semmi baj.- mosolygott a lány Arthurra.- Amúgy se tudtam volna, hogy mondjam el.
- Szörnyen szégyellem magam.- mondta halkan Arthur. Ahj szegényt annyira sajnáltam. Ő nem akart rosszat, csak éppen szerintem nem volt annak tudatában, hogy mit beszél.- És Mia tőled is bocsánatot akarok kérni.- fordúlt felém.- Sajnálom, hogy azt mondtam, hogy terhes vagy. Ne haragudj.
- Nem haragszom.- mosolyogtam rá.- Sőt, ha egyszer lesz gyerekünk biztosan te leszel a keresztapja.- tettem hozzá.
- Komoly?- pillantott ránk döbbenten.
- Ki más lenne?- öleltem át a vállát vigyorogva.
- Köszi.- nézett rám hálásan mosolyogva. Én pedig szintén mosollyal az arcomon ültem vissza Charles mellé, aki egyből magához húzott.
- Úgy szeretlek.- motyogta a hajamba.
- Hát tegnap sokminden történt.- sóhajtotta Austin.- Kiderült, hogy gyerekem lesz és jól leittuk magunkat.- pillantott Arthurra.
- Én meg verekedtem.- motyogtam, mire mindannyian döbbenten fordúltak felém.
- Jól hallottam?- kérdezte Austin, mire bólintottam.- Büszke vagyok rád.- vigyorodott el a többiek pedig felnevettek. Miután elmeséltem, hogy mi történt mindenki velem értett egyet és azt mondták, hogy jól csináltam.- Most még büszkébb vagyok.- vágta rá Austin.- És remélem legalább eltört az orra.- forgatta a szemét.
- Életembe egyszer vágtam valakit orrba az is Marco volt.- motyogtam.- De nem direkt.
- Az nagyon nagy volt. Majdnem eltörte az orrát.- vihogott Austin, amihez a többiek is társultak.
- Az volt az első és utolsó boxedzésünk közösen. Többet nem vállat.- mondtam szemforgatva, mire mindenki nevetett.
- Hát én imádlak te lány.- tette fejét Charles nevetve a nyakhajlatomba.- Már lassan félnem kellesz tőled.
- Dehogy. Téged nem bántanálak.- simítottam kezem az arcára, mire kaptam tőle egy puszit, amit mosolyogva fogadtam.