Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

22. fejezet

Charles szemszöge

A nap élesen sütött a szemebe, mikor felkeltem. Pár pillanatba azért eltelt, mire felfogtam, hogy hol is vagyok. A házunk kanapéján természetellenes pózban feküdtem. A kezem rettenetesen fáj, mivel végig azon aludtam, a fejem pedig folyamatosan zúgott a tegnapi éjszaka miatt. Tegnap éjszaka. Mégis mi a szart csináltam? Annyi rémlik, hogy ünnepeltünk, táncoltam Miaval, de utánna hívott Austin inni, ezért nagy nehezen otthagytam a barátnőmet és elmentem vele. Innen pedig van egy nagy képszakadás. Végül beugrik a képbe Mia, aki sírva, teljesen összetört tekintettel néz rám utánna pedig Christian és az, hogy verekszünk. Christian? Mégis mi a francot keresett ott Christian?
- Na látom felkeltél.- hallottam egy hangot magam mellől, így hirtelen odafordúltam, de ez nem volt egy okos gondolat, mivel a fejembe a fordítás közben fájdalmasan hasított bele valami.
- Baszki.- fogtam az arcom, mivel forgott körülöttem a világ. Miután nagy nehezen minden kitisztult előttem, elvettem a kezem a fejemről, és akkor vettem észre, hogy a bütykeim be vannak kötve.- Mi a szar.- motyogtam rekedtesen.
- Nem emlékszel?- állt elém Austin.
- Nem nagyon. De mi van Christiannal? Miért verekedtünk? Egyáltalan hogy került oda? Bántotta Miát? Hol van Mia? - kérdezgettem egyre idegesebben. Annyi sok kérdés van bennem. - Mondj már valami Austin.
- Ahj.- sóhajtotta az edzőm.- Először is Mia kint van a tesóiddal. - mondta, mire egyből felpattantam. A hirtelen mozdulat következtében megszédültem, és Austin fogott meg.- Ne menj ki hozzájuk.
- Mi? Miért?- értetlenkedtem.- Látni akarom.
- Ő téged nem nagyon.- motyogta halkan Austin, mire kikerekedett szemekkel néztem rá.
- Micsoda?- sápadtam le teljesen.
- Haragszik rád.- mondta Austin, mire élettelenül rogytam vissza a kanapéra. A szívem mintha összefacsarodott volna ezek hallatán.
- Mit csináltam?- kérdeztem halkan pár perc múlva.
- Semmire nem emlékszel?- kérdezte sóhajtva Austin, miközben leült mellém.
- Csak pár dologra.- motyogtam.- Az megvan, hogy táncoltunk Miaval.
- Utánna pedig jöttél velem inni. Lehúztunk egy sört és te azután meghülyültél. De úgy szó szerint. Valami átkattant a fejedben. Megjelent Christian elkezdtetek veszekedni mondta, hogy játszatok tequila ivóst.
- Jézusom.- hallgattam döbbenten.
- Csak úgy húztad le a tequilakat mintha víz lenne. El akartunk rángatni, meg mondtam is, hogy hagyd abba, de nem hallgattál ránk. Végül pedig megjelent Mia.
- Baszki.- húztam el a számat.
- Nem volt valami boldog gondolhatod. Miután te nyertél ő elszaladt te pedig mentél utánna. Kint is történtek dolgok.
- Az már megvan.- szóltam közbe.- Én ezt nem értem. Egy sör nem üthet ki ennyire. És nem szoktam így viselkedni. Nem lehet, hogy valaki bedrogozott?
- Tessék?- pillantott rám Austin.- Azt gondolod?
- Hát lehet.- mondtam teljesen komolyan.
- Mégis mi a francot műveltél tegnap te hülyegyerek?- kiáltott rám Lorenzo, amikor belépett a nappaliba.- Basszus Charles. - nézett rám és egy kicsit lejjebb vett a hangerejéből, ahogy megpillantotta az elkeseredett képemet.- Ezt elbasztad.
- Szerinted, nem tudom?- csattantam fel idegesen.- De a tegnapi valaki nem én voltam. Ez tuti. Be fogom bizonyítani.- álltam fel nagy nehezen.
- Miről beszélsz?- kérdezte Lorenzo felém fordúlva.
- Szerinte valaki bedrogozta őt.- mondta Austin neki.
- Tessék?- hallottam a testvérem döbbent hangját magam mögött.- Hallod ki ne menj Miához.- szólt utánnam, de nyilván nem hallgattam rá. Látni akarom a barátnőmet minden áron. Az üvegajtót elhúzva kiléptem a kertbe, ahol a barátnőmet megláttam Arthur és Nina társaságában. Mia háttal ült nekem így nem láthatott, de az öcsém és Lorenzo barátnője egyből rámnéztek és sietősen fel is álltak. Mia gondolom nem értette, hogy mit művelnek, így hátra fordúlt és meglátott engem. Ahogy rám nézett, egyből megálltam. Áthatoló tekintete az arcomat fürkészte, és most nem csillogott olyan szépen a szeme, mint általában, amikor rám néz, most inkább könnyes volt. Szeméből sugárzott a ridegség és a keménység, ami megrémített. Ezt nagyon elbasztam...
Időközben Arthur és Nina bement a házba, de én még mindig mozdulatlanul álltam egy helyben a barátnőmtől körülbelül 4 lépésre. Végül sóhajtva erőt vettem magamon és közelebb menve hozzá leültem mellé tartva egy kis távolságot. Annyira meg akarom ölelni, a karjaimba zárni és csókokkal hinteni be az egész testét, de sajnos ezt most nem tehetem.
- Nem tudom, hogy mit is mondjak.- motyogtam halkan. Úgy érzem, hogy egy sajnálom nagyon kevés lenne most...
- Nem kell semmit. Sok mindent láttam.- válaszolta Mia, mire ránéztem. Komor arccal nézett előre, mire belesajsult a szívem.
- De az nem a valóság.- mondtam sóhajtva.- Én nem ilyen vagyok.
- Oh nem?- pillantott rám mérgesen.- Basszus Charles. Mit is csináltál tegnap? Ittál. Veszekedtél. Verekedtél. Mindegyikből jó sokat. És ezek még csak azok amikről tudok. - mondta folyamatosan, én pedig egy nagyot nyelve hallgattam. Sajnos igaza van.- Egyszer sem gondoltál rám mikor ezeket művelted?- kérdezte végül könnyes szemmel.
- Dehogynem.- vágtam rá.
- Nem úgy tűnt.- törölte meg a szemét szipogva. Annyira szörnyű érzés tudni, hogy miattam sír. Nem ezt érdemli.
- Szerintem bedrogoztak.- mondtam pár perc csönd után.
- Tessék?- kérdezte Mia döbbenten rámpillantva.- Majd ha bebizonyítod, akkor esetleg folytathatjuk ezt a beszélgetést.- mondta végül és mellőlem felállva elment.
- Annyira sajnálom.- suttogtam halkan a fejemet a kezeimre hajtva. Mindennél jobban szeretem ezt a lányt, de lehet, hogy nem vagyok elég jó neki. Sokkal jobbat érdemel nálam.