Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

25. fejezet

Egyre gyorsabban teltek a hetek és a futamok, így nekünk szinte egy szempillantás alatt el is jött a jól megérdemelt nyári szünet.
- Ki mit fog csinálni a szünetben?- kérdezte körbefordúlva Lando.
Én mosolyogva hallgattam ki hova megy nyaralni miközben Charles mellkasára hajtottam a fejem.
- Go Görögország.- vigyorodott el Daniel.
- Mi Costa Ricara megyünk.- folytatta Pierre.
- Én pedig megházasodok.- nyögte be Austin.
- Ezt több lelkesedéssel kellett volna mondani.- néztem rá szúrós szemmel.
- Igaz. Bocs.- forgatta a szemét Austin.
- Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem a leendő feleségedtől.- mondtam.- Már, ha hozzád megy egyáltalán.- tettem hozzá vigyorogva.
- Naaa.- ingatta a fejét Austin.- A tanumtól többet várnék.
- Mia lesz a tanud?- kérdezte ránk pillantva Lando.
- Ühüm.- bólintottam.- Gondolom más nem nagyon vállalta volna.- tettem hozzá behúzott nyakkal. Austin hirtelen felém dobta a kezében összegyűrt zacskót, a többiek pedig csak nevettek rajtunk.
- Jól van te kis boszi.- vigyorgott rám Austin.- Majd meglátjuk a te esküvődön mi lesz.- folytatta, mire befogtam a számat és csúnyán néztem rá.
- Ott én leszek a vőlegény.- suttogta Charles a fülembe, mire ragyogó mosollyal néztem fel szemeibe. Annyira imádom. És remélem, hogy így lesz.
- Szeretlek.- mondtam halkan a szemébe nézve, mire Charles mosolyogva nyomott egy puszit a számra.
- Na őket elvesztettük.- sóhajtotta Austin.- Te öcskös? Mit fogsz csinálni a nyáron?- kérdezte Arthurt, mire mi is feléjük pillantottunk.- Mert gondolom nem velük leszel.- mutogatott felénk.
- Isten ments.- forgatta a szemét Arthur mosolyogva.- Még megrontják szegény ártatlan lelkemet.- tette hozzá, mire a srácok felröhögtek.
- Szegény ártatlan lelked. Persze.- motyogta Charles, mire nevetve simogattam meg az arcát.

- Arthur. - legyeztem meg a kezem az arca előt, mire végre rám figyelt.- Már szóltam legalább háromszor.
- Bocsi.- húzta el a száját.
- Lilyn gondolkozol ugye?- ültem le mellé mosolyogva.
- Igen.- sóhajtott.- Nem tudom mi lesz velünk a szünetben. Most jól el vagyunk mint két barát, de tudod jól, hogy én többet érzek iránta. Ő nem biztos, hogy így van vele. És lehet, hogy most a nyaralása alatt megismer valakit, akit megszeret, és akkor annyi az álmaimnak.- mondta elkeseredetten.- És igazából félek is a kapcsolattól.
Annyira sajnálom szegényt. A szezon eleje óta küzd az érzelmeivel és nem mert lépni a múlt miatt. Tudom jól, hogy ő és Lily teljesen összeillenek, csak mindig kerülgetik egymást és nem képesek bevallani egymásnak az érzéseiket.
- Arthur. Figyelj rám.- tettem kezem a vállára, mire végre rám pillantott.- Tudom, hogy szereted Lilyt. Ezt le se tudnád tagadni. Teljesen megértem, hogy félsz egy új kapcsolattól a tavaly történtek miatt, de el kell engedned a múltat, hogy legyen jövőd. Tovább kell lépned. Én is így tettem és jól döntöttem. Neked is ezt kell csinálnod.- mosolyogtam rá.- Lily imád téged. Ő nagyon rendes lány és soha, de soha nem bántana meg. Nem megoldás, hogy barátok vagytok, de mindketten többet éreztek a másik iránt. Lépj valamit.- bíztattam.- Én csak próbálok tanácsot adni, mert nem jó látni, hogy szenvedsz. És szinte ugyanezt éltük át mi is Charlessal, szóval segíteni szeretnék.
- Kösz Mia.- mosolyodott el a szemembe nézve.- Elmehetnél pszichológusnak is.- mondta, mire felnevettem.- De komolyan. Tényleg köszi, hogy mindig segítesz nekem.
- Ez alap.- vontam meg a vállam mosolyogva, miközben egy üzenetem érkezett Charlestól, aki azt írta, hogy vár rám a szálloda előtt.
- Én is ilyen kapcsolatot akarok.- szólalt meg mellettem Arthur, mire felé kaptam a fejem.- Imádom, ahogy viselkedtek Charlessal. Annyira aranyosan, szeretetteljesen. - mosolygott rám.- És nagyon örülök, hogy boldogak vagytok.
- Te is az leszel Lilyvel.- vágtam rá.
- Jó lenne.- sóhajtotta.- Na ne várasd meg a szerelmes bátyámat. Menjél nyugodtan, én el vagyok.
- Rendben, de ne felejtsd el amit mondtam.- álltam fel.- Es ha valami segítség kéne vagy tanács, akkor hozzám bármikor jöhetsz. Igaz lehet, hogy nem vagyok annyira tapasztalt, de Lily hasonlít rám, így van sejtésem róla minek örülhetne.- néztem Arthurra.
- Már, ha így felajánlottad.- állt fel és mellém állva kezdtünk el sétálni.- Igazad van. Lépnem kell. De fogalmam sincs, hogy és miként. Szóval légyszives drága sógornőm csak rád számíthatok, hogy adj valami jó tanácsot.- nézett rám könyörgően.
- Sógornő?- pillantottam rá elmosolyodva.
- Bizony. Úgy is az leszel.- bólogatott.- Amúgy is a családunk része vagy. Így foglak hívni.- mondta, mire meghatódva hallgattam.
- Úgy szeretlek titeket.- motyogtam miközben kiléptünk az ajtón és megpillantottuk Charlest aki rám várt.
- Mi is téged.- mosolygott rám Arthur. Charles ahogy megpillantott elvigyorodva vont karjai köze és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jahj bocsi.- pillantottam Arthurra.- Szóval Lilyre visszatérve pedig nem kell túlgondolnod a dolgokat. Menjetek el sétálni vagy vidd el valahová, ahol csak ketten vagytok. Az sokkal aranyosabb és bensőségesebb mint ha sok ember között lennétek. Nyiltan beszélj neki az érzéseidről és biztos vagyok benne, hogy akkor ő is fog és akkor minden meg van oldva.- mondtam Charles ölelésében Arthurnak a dolgokat.
- Köszi Mia.- mosolyodott el egy kicsit megnyugodva Arthur.- Megyek is és kitervelek valamit.
- Sok sikert.- bólintottam bíztatóan miközben elsétált tőlünk.
- Szépségem.- nyomott csókokat Charles a nyakamra, mire megfordúltam ölelő kezei között.
- Igen?- kérdeztem mosolyogva felnézve a szemeibe.
- Mindennél jobban imádlak.- csapott le ajkaimra, mire belemosolyogtam a csókunkba.- És el kell mondanom azt is, hogy egy földre szállt angyal vagy.
- Azért, mert tippeket adtam Arthurnak?- ingattam a fejem nevetve.- Attól még nem vagyok angyal.
- De. Nagyon is az vagy. És nagyon köszönöm, hogy segítesz neki. - nyomott egy puszit végül az arcomra és az ujjaimra kulcsolva a sajátjait kezdtünk el sétálni.
- Persze, hogy segítek neki.- mondtam miközben körbenéztem.- Csak remélem meg is fogadja a tanácsomat.
- Úgy lesz. Rád hallgat.- nyomott egy puszit a hajamba.- Szóval holnap után már hivatalosan is szünet van. Mit is fogunk csinálni?- kérdezte lepillantva rám.
- Amit csak szeretnél.- vágtam rá, mire Charles elvigyorodott.
- Okés, ezt megjegyeztem.- bólogatott valamit nagyon tervelve, mire felnevettem.
- Jó nem úgy értettem.- szabadkoztam, de már feleslegesen.
- Dehogynem. Tisztán hallottam, hogy azt mondtad azt fogunk csinálni amit én akarok. Én pedig csakis azt akarom, hogy ketten legyünk otthon a házunkban lehetőleg minél kevesebb ruhában...- mondta vigyorogva, mire megcsaptam a karját.
- Istenem, de bolond vagy.- nevettem folyamatosan.
- Na ne bánts. Én ezt szeretném.- tette fel a kezeit vedekeződen és mosolyogva nézett a szemembe.
- Szörnyű vagy.- ingattam a fejem és sétáltam tovább ott hagyva őt.
- Nem vagyok az, csak szeretlek.- kapott fel a karjaival, mire a hirtelen jött repüléstől felsikítottam. Charles a levegőben tartott és szorosan magához húzva puszilta meg az arcomat, mire elvigyorodtam.

Végre megérkeztünk az otthonunkba.
- Otthon, édes otthon.- lépett be mögöttem Charles a házunk ajtaján. Leraktuk a cuccainkat, de semmi erőnk nem volt kipakolni. Így este is még egész meleg volt, így egy gyors kis vacsora után kiültünk a kertbe. A csillagos égbolt visszatükröződött az előttünk lévő medence tetején ami nagyon szép volt. Charles a karomat simogatta miközben a mellkasára hajtottam a fejem.
- Ez most így olyan jó.- szólalt meg halkan.
- Igen. Minden olyan nyugodt. És ez ritka.- mondtam bólogatva, mire Charles felnevetett.
- Igaz.- értett egyet velem.- Az ilyen pillanatokat imádom. Amikor csak ketten vagyunk és nem kell sietni sehova, nincs semmi fontos dolgunk csak magunk vagyunk.- nyomott egy puszit a hajamba, mire elmosolyodtam.
- Igen, én is.- bólintottam.
- Tudod azon gondolkoztam, hogy mi lenne, ha lelépnénk innen jó messzire?- kérdezte Charles, mire érdeklődve néztem fel a szemeibe.
- Hova? És mégis mikor?
- Hát tudom, hogy négy nap múlva van Luca szülinapja és megígértük neki, hogy vele leszünk, szóval addigra vissza kéne érnünk.- gondolkozott én pedig elmosolyodtam ahogy meghallottam, hogy nem felejtette el a kis unokaöcsém szülinapját, aki a legnagyobb rajongója.- Utána viszont ott van Austin esküvője...- folytatta.- Na jó, kitaláltam.- vigyorodott el pár pillanat múlva.- Mi lenne, ha elmennénk hajókázni mondjuk holnap?
- Az csodálatos lenne.- mosolyogtam rá és odahajolva hozzá megcsókoltam.

- Na gyere.- nyújtotta a kezét felém Charles már a jachton állva. A segítségével óvatosan beléptem mellé és egyből a szélére mentem. Charles beindította a motort és elindultunk a csodálatos tengeren. A barátomra néztem érdeklődve, aki koncentrálva és a tengert nézve vezette a hajót. A felsőjét lehajintotta, így csupasz felsőtestét bámulhattam miközben egy napszemüveg csücsült az orrán. Elképesztően nézett ki. Bár ő mindig...
- Mi ennyire érdekes?- fordúlt felém nagy mosollyal az arcán, mire felálltam és szorosan mellé léptem. Charles az egyik kezét a derekam köré fonta, míg a másikkal a kormánnyal irányított.
- Rajtad minden is érdekes.- mondtam mosolyogva a szép tájat nézve. Már egészen messze voltunk a parttól, így körülöttünk szinte csak a nagy kékség volt.
- Tudom.- bólogatott Charles szaporán, mire a vigyorgó arcára néztem.
- Azért el ne szállj magadtól.- forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Én? Soha.- vigyorgott rám miközben leállította a hajót.- Van kedved úszni?- kérdezte felém fordúlva, mire csak bólintottam. Gyorsan lekaptam magamról a felsőmet és lehúztam a nadrágomat, így már csak a bikinim fedte a testemet.
- Annyira gyönyörű vagy.- fonta körém kezeit Charles, mire elmosolyodtam.- És örülök, hogy ezt sem takarod.- tette az ujját a bikinialsóm felett lévő hegemre.- Mert felesleges. Ezzel együtt is te vagy a legcsodálatosabb nő a földön.- mondta a szemembe nézve.
- Rajöttem, hogy nincs értelme takarni.- vontam meg a vállam.- Mert aki szeret az ezzel és a múltammal együtt szeret.- mondtam. És ezt már komolyan így gondolom. Charles annyiszor bátorított és mondogatta, hogy szép vagyok, hogy már egyszerűen kérdés nélkül elhiszem neki. És igazából nem is érdekel senki más, csakis az amit ő mond.
- Örülök, hogy így gondolod.- simította meg az arcomat a barátom.- És én mindig is szeretni foglak. - csókolt meg hosszasan. - Egyébként eléggé bántja a lelkemet, hogy jobb hasad van, mint nekem.- simogatta a hasamat Charles, mire felnevettem.
- Szerintem nem jobb.- mosolyogtam fel rá.- Na de akkor úszunk, vagy nem?- kérdeztem.
- Mehetünk, bár én sokkal szívesebben néznélek téged egész nap.- sóhajtotta, én pedig nyomtam egy puszit az arcára és utána beleugrottam a vízbe. Felbukva a vízből hátrasimítottam a hajam és Charlesra pillantottam, aki csak bámult utánam. Szerintem az ugrásom óta nem is pislogott.
- Na mi lesz?- kérdeztem tőle nevetve.- Ha nem jösz, akkor szerintem egyedül elúszok arra felé.- mutattam tőlünk egy kicsit messzebb lévő jacht felé.
- Isten ments.- motyogta és egyből beugrott mellém. Miután ő is felemelkedett a víz felszinére egyből szorosan magához vont.- Kellesz nekem.- nyomott egy puszit a homlokomra.

Miután kellően kiáztattuk magunkat felmásztunk a jachtra és kifeküdtünk a szélére. Lehunytam a szemem miközben tűzött minket a nap. Charles körülbelül 10 percig bírt nyugton maradni, mivel utána kezei felderítőútra indultak a testemen, ami miatt még melegebbnek éreztem az alapból is forró időjárást. A lábamtól felfelé végigsimított a combomon utána a hasamon, a melleim között és mégül a nyakamnál állt meg, ahol viszont már szájával kicsi csókokat hagyott maga után.
- Édesem. Azt ugye tudod, hogy még innen is simán csinálhat rólunk bárki fotót?- pillantottam rá mosolyogva.- És nem szeretném ilyen helyzetben az újságban viszontlátni magunkat.
- Értettem.- nézett a szemembe teljesen feltüzelve.- Még jó, hogy van a jachtnak benti része is, ahová senki nem láthat be.- kacsintott rám és hirtelen az ölébe kapott, mire felnevettem.
Lecipelt a benti részre és lefektetett a kanapéra, mire a nyakánál megfogva húztam magamhoz egy csókra. Vagy többre...