Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

9. fejezet

- Ma meglátogatjuk Mickket.- fordúlt felém Charles, miközben én éppen a tányérokat szedtem össze az asztalról.- Vagyis ő jön ide.
- Tessék?- kérdeztem döbbenten.
- Tegnap volt a szülinapja. Előtte meg pár nappal neked. Biztos fel akarod köszönteni nem?- mosolygott rám.
- De.- bólogattam szaporán.- És hogyhogy idejön?
- Mondta, hogy volt valami elintéznivalója Olaszban, és amikor menne hazafelé még előtte beugrik hozzánk. Vagyis ma.
- Király.- vigyorodtam el. Mick tényleg olyan, mintha az ikrem lenne. Nagyon szoros kapocs van köztünk, és sajnos nagyon ritkán töltünk együtt minőségi időt. Na de a mai nap végre a miénk. És pluszba, hogy Charles is itt van, minden még királyabb.- Mikor jön?
- Azt nem mondta pontosan.- nyomott egy puszit Charles a hajamba miközben szorosan magáhozhúzott.- Szeretlek.- motyogta a hajamba, mire elmosolyodtam.
- Én is szeretlek Charles.- öleltem át a derekát és mélyen beszívtam az illatát, amit imádok. Kopogtak az ajtón, mire Charles óvatosan eltolt magától és mosolyogva ment ajtót nyitni.
Mickkel sétált vissza nemsokára, mire mosolyogva rohantam oda hozzájuk és öleltem magamhoz az "ikremet".
- Boldog szülinapot.- engedtem el.
- Neked is boldog szülinapot hugi.- mosolygott rám Mick. Charles is csak mosolyogva nézett minket. Nagyon szeretem benne, hogy nem féltékeny Mickre. Ez Christianról nem volt elmondható.... Sose értette meg, hogy szinte testvérek vagyunk és azért viselkedünk így egymással. Na mindegy is, ő szerencsére már csak a múlt.
- Nagyon klassz ez a ház. - pillantott Mick Charles felé. - Jövök majd ide csobbanni.- vigyorodott el.
- Nyugodtan.- nevetett fel Charles.
- Mit fogunk ma csinálni?- kérdeztem a két férfitól.
- Én keveset voltam Monte -Carloban szóval megmutathatnátok milyen.- mondta Mick.
- Örömmel.- bólintott Charles.

- Te aztán tudod, hogy mi kell Miának.- bólogatott elismerően Mick Charles felé, amikor elmeséltem neki, hogy mit csináltunk a szülinapomon.
Charles mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra és Mick mellett kézenfogva sétáltunk tovább Monte- Carlo utcáin.
- Tudjátok, ha rátok nézek olyan vegyes érzéseim vannak.- szólalt meg Mick, mire mindketten kérdőn fordúltunk felé.- Nagyon örülök nektek, hogy így együtt vagytok, mert igazán megérdemlitek, hogy boldogak legyetek.- mosolygott ránk.- De azért néha eszembejut, hogy én marhára magányos vagyok.- nevetett fel a fejét ingatva.
- Majd egyszer te is találsz egy hasonlóan gyönyörű és kedves lányt, mint Mia, aki szeret.- veregette meg Charles a vállát.- Egyébként meg szerintem a szerelem jön magától. Mármint nekem úgy volt.- folytatta.
- Nekem is. Eszem ágában nem volt kapcsolatban lenni valakivel, amikor idejöttem a Forma-1-be. És most mégis itt vagyunk.- mosolyodtam el Charlesra pillantva.
- Ja, de mondjuk én már akkor láttam rajtad, hogy szörnyen szerelmes vagy Charlesba, amikor az első nap találkoztunk.- vigyorgott rám Mick, mire tátott szájjal néztem rá.
- Nem is.- ingattam a fejem.- Azért pár nap nem volt elég neki na.- forgattam meg a szemem. Vagy mégis? Mert mondjuk már amikor legelőször találkoztunk már akkor valami megfogott benne...
- Ne higgy neki.- suttogta Mick Charlesnak, aki csak nevetve figyelt.
- Engem Mia egyből elvarázsolt, bár ezt gondolom nem olyan nehéz elhinni.- szólalt meg Charles miközben szorított egy kicsit az összekulcsolt kezeinken, mire elmosolyodtam.
- Nem, tényleg nem nehéz.- mosolygott ránk Mick.- Egész sokat megszenvedtél érte.- bólogatott, mire kitágult szemekkel pillantottam rá.
- Ő szenvedett?- kérdeztem döbbenten.
- Igen. Tudod nem vagy egy könnyű eset.- vigyorgott rám Mick, mire még döbbentebben néztem rá.
- Jólvan.- bólogattam.
- Csak vicceltem.- mosolygott rám nevetve Mick.- Tudod, hogy szeretlek.
- Persze.- forgattam meg a szemem mosolyogva.
- Te komolyan, hogy bírod mellette?- fordúlt Mick Charles felé sóhajtva.- Szörnyű ez a lány.- ingatta a fejét vigyorogva. Tudom, hogy csak hülyül. Vagyis remélem...
- Én simán bírom.- bólintott Charles.- Egyébként meg én szörnyűbb vagyok, mint ő.- vonta meg a vállát miközben rámmosolygott.- Igazából nélküle nem tudom mit csinálnék.- karolta át a vállam.
- Ti vagytok a tökéletes pár komolyan. Ken meg a Barbie.- vigyorgott ránk Mick.
- Barna hajú Kennek tényleg megfelelő.- bólogattam Charlesra pillatva, mire ő röhögve nézett rám.
- Nem vagyok Ken.- mondta rámnézve.
- Igaz, te sokkal jobb vagy.- mosolyodtam el és lábujjhegyre állva nyomtam egy puszit az arcára.