Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

37. fejezet

Mia szemszöge

Szóval az egyik legnagyobb olasz árvaházba mentünk először, ahol nagyon kedvesen fogadtak minket. És látszott a nevelők arcán is, hogy nagyon örülnek nekünk.
Sok nagyon kis picurka gyerek is volt. Annyira szomorú nézni, hogy nagyon sok embernek nem kell a gyereke. Pedig a gyerekek csodák.
Charlest és Arthur boldogan vették körbe a kisebb és nagyobb gyerekek is. Itt Olaszországban mindenki ismeri és szereti őket.
- Szia.- állt meg mellettem egy gyönyörű aranyhajú kislány és ragyogó kék szemekkel pillantott rám.
- Szia.- guggoltam le hozzá mosolyogva.
- Játszol velem?- mutatta meg a kezében kissé rongyos állagú plüssmackóját.- Ő az egyetlen játékom. És nagyon szeretem. Mindig vele játszok és ő soha nem hagy el.- mondta, mire a szívem összefacsarodott. Annyira meghatódtam a kislány szavaitól, de nem szerettem volna előtte sírni, így a könnyeimet visszafolytva húztam magamhoz a zsákot, amit magunkkal hoztunk. Tele játékkal.
- Mit szólnál hozzá, ha kapnál egy másik új plüssállatot vagy valami játékot?- néztem rá és elé nyújtottam a zsákot.
- Azta.- kerekítette ki a szemét, ahogy meglátta a sok játékot.
- Válaszz belőle nyugodtam.- mosolyodtam el.
- Tényleg?- pillantott fel rám, mire csak bólintottam. A kislány egyből megfogott egy közepes méretű plüssállatott és magához szorította. Nagy mosoly terült szét az arcán, ami megmelengedte a szívemet. Jó másoknak örömet szerezni.
- Köszönöm.- ölelt magához hirtelen, amit egyből viszonoztam. Kis testét átkaroltam pár pillanatig és a válla fölött megláttam Charlest, aki minket nézett mosolyogva.
- Hogy hívnak?- kérdeztem a pici lányt, aki időközben itt maradt velem és leült mellém.
- Alessia.- pillantott fel rám.
- Nagyon szép neved van.- mosolyogtam rá, mire a kislány arca is felragyogott.- Én Mia vagyok.
- Az is szép. És te is szép vagy.- mondta, mire felnevettem.- Ha nagy leszek én is ilyen akarok lenni.- bólogatott, mikor idejött hozzánk az egyik nevelő.
- Alessia édesem minden rendben van ugye?- nézett a kislányra, aki csak szaporán bólogatott.- Menj azért szépen oda a nővérhez, hogy megvizsgáljon.
- De én beszélgettem.- pillantott rám szomorúan.
- Én itt megvárlak. Utána még beszélgetünk.- simogattam meg a hátát mosolyogva, mire a kislány gyorsan bólogatott és elszaladt.
- Nagyon aranyos.- néztem a nőre, aki csak elmosolyodott.- Viszont beteg?
- Cukorbeteg.- bólintott.- Két éve van itt nálunk, mivel az édesanyja lemondott róla az apja pedig börtönben van. Pedig annyira csoda és nagyon ügyes kislány.- mondta, mire szomorúan pillantottam a pici lány felé.- Nem sok barátja van. Érdekes, hogy hozzád idejött. Általában visszhúzódó.- folytatta. Annyira megsajnáltam szegény kislányt. Milyen nehéz sorsa van már most pedig még csak 5 éves.
- Pedig nagyon édes.- mosolyodtam el.
- Az bizony.- bólogatott.- Köszönjük, hogy eljöttetek. Nagyon boldoggá teszitek a gyerekeket.- mosolygott rám hálásan.
Charles mellénk lépett és egyből átkarolt, amikor visszatért hozzánk Alessia is.
- Szia.- pillantott Charlesra cuki nagy szemeivel kissé megilletődve.
- Szia.- mosolygott rá Charles.
- Te vagy Mia barátja?- kérdezte aranyosan.
- Én bizony.- vigyorgott rám Charles.
- Szépek vagytok.- mosolygott ránk Alessia. Egyem meg de édes.

Rengeteg játék és beszélgetés után elhagytuk az árvaházat és a szállodába mentünk, mivel hamarosan indul a gépünk Japánba.
Gyorsan összeszedtük a cuccaink és el is hagytuk a szállodát.
- Add csak nyugodtan.- vette ki a kezemből egyből Charles a bőröndömet, mire elmosolyodva megköszöntem. Imádom, hogy mindig ennyire figyelmes.
A repülőn Charlessal elfoglaltunk két egymás melletti helyet, míg Arthur és Austin velünk szemben ültek.
- Álmos vagy?- pillantott rám mosolyogva Charles, mire csak bólintottam.- Aludj nyugodtan.- nyomott egy puszit a hajamba én pedig a vállára hajtottam a fejem és el is szundítottam.
Arra keltem fel, hogy Charles kezével simogassa az arcom miközben Arthur és Austin magyaráznak neki valamit, de ő nem figyel rájuk.
- Miért nem figyelsz arra, amit neked mondanak?- motyogtam halkan még becsukott szemmel, mire Charles halkan felnevetett.
- Mert te sokkal érdekesebb vagy.- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ha alszok, akkor is?- nyitottam ki a szemem és mosolyogva néztem rá.
- Akkor is.- csókolt meg amit egyből viszonoztam.
- Értem én, hogy szörnyen szerelmesek vagytok, de ezt előttünk kell csinálni?- forgatta a szemét Austin.
- Szerintem aranyosak.- pillantott ránk Arthur, mire rámosolyogtam.
- Azért mondod ezt, mert már te is ezt csinálod.- motyogta Austin.- Szép példából tanultál.