Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

12. fejezet

Most érkeztünk meg Imolaba. Az előző két versenyen is jól szerepeltek a pilótáink, így nagyon pozitívan áll a csapat a mostani otthoni versenyünkhöz is.
- Na édes otthon.- vigyorodott el Austin, amikor kiléptünk a repülőről.- Érzem a tipikus olasz illatot.- motyogta a levegőbe szagolva.
- Ez bolond.- ingatta a fejét röhögve Charles. Én is elég furán néztem Austint, aki teljesen el volt foglalva az olasz levegővel, így nem is látta, hogy ki állt a reptéren előttünk.
- Haloooo.- legyeztem meg a kezem Austin előtt.- Fordúlj már előre.- mondtam neki, mire végre előre nézett és meglátta a leendő feleségét, aki nem messze tőlünk vigyorogva pillantott ránk.
Austin elmosolyodva vette felé az irányt, mire Elena a nyakába ugorva ölelte meg őt szorosan.
- Olyan aranyosak.- mosolyogtam őket nézve.
- Aha.- bólintott Arthur kevésbé örülve. A lába már egész szépen begyógyult, de még a rögzítőt rajta hagyjuk. Lilyvel pedig a kapcsolata nem is tudom, hogy milyen. Egyszer boldog és mosolyog mert valami jól alakul, egyszer pedig szomorú vagy mérges, mert valamit elrontott.
- Na menjünk.- mondta Charles a kezemet megfogva és elindultunk a kocsi felé.
Megérkezve a szállodához bepakoltuk a dolgainkat a szobába és elindultunk a versenypálya felé.
A szállodából kilépve hatalmas tömeg fogadta a pilótákat, így Charles és Arthur is odament képet és aláírást osztogatni. Én szerencsétlenül egyedül álltam meg szélen, hogy ne zavarjam őket. Austin és Elena pedig jól el voltak együtt. Mosolyogva néztem, ahogy a rajongók örülnek, hogy képeket csinálhatnak a kedvenceikkel, amikor meghallottam, hogy valaki a nevemen szólít, ezért jobbra fordúltam.
- Sziasztok.- pillantottam mosolyogva az előttem álló két kisgyerekre.
- Csinálhatunk veled is egy képet?- kérdezte a kisfiú, mire bólintottam, és leguggoltam hozzájuk. Miután a képet megcsináltuk gyorsan elköszönve el is mentek, de addigra már több ember is észrevett engem, így hozzám is jöttek egész sokan képet kérni, amin nagyon meglepődtem. Hirtelen Charles lépett mellém.
- Megrohamoztak a rajongóid.- suttogtam a fülébe.
- Látom.- nevetett, és a derekamat átfogva mosolygott a rajongókra.
Mivel már lassan késésben voltunk, így gyorsan elköszöntünk az emberektől és a pálya felé vettük az irányt.

Az instagaramom folyamatosan pörgött, mert jöttek az újabbnál újabb megjelölések a képeken, amiket a rajongókkal csináltam.
Próbáltam mindenkiét megnézni és esetleg beszivecskézni, de ez szinte lehetetlen, mert rengeteg van.
- Mehetünk?- állt meg mellettem hirtelen Arthur, mire bólintva elraktam a telefonom és elindultunk edzeni.
- Minden oké?- kérdeztem Arthurtól aki leült miközben a lábát simította meg a sérülés helyén.
- A lábammal?- pillantott fel rám.
- Úgy mindennel.- mondtam.
- A lábam alakulóban van. A kapcsolatom kevésbé.- mosolygott rám.
- Mindent értek.- motyogtam halkan miközben hallottam, hogy Arthur telefonja bittyegett egyet, szóval biztos valamilyen üzenetet kaphatott. Sóhajtva vette a kezébe a készüléket, de ahogy elolvasta az üzenetét egyből elmosolyodott.
- Na ki az?- kérdeztem vigyorogva, mire furán pillantott fel rám.- Bocs, csak szörnyen kíváncsi vagyok.- tettem hozzá magyarázatképpen, mire Arthur felnevetett.
- Lily írt.- válaszolta végül mosolyogva.
- Uuuu és mit?- vidultam fel egyből.- Bármit is írt válaszoljál neki gyorsan.
- Még régebben kérdeztem, hogy mikor ér rá, és azt írta, hogy most.- mondta el Arthur.
- Na akkor menjél.- vágtam rá egyből.
- De még tart az edzés.- lepődött meg Arthur.
- Teljesen fitt vagy és amúgy sem szabad sokat edzeni még a lábad miatt, szóval végeztünk.- mosolyodtam el és felállva készültem menni.- Na menjél szépen hódítsd meg Lilyt.- mondtam, mire Arthur felnevetett.
- Köszi Mia.- mosolygott rám.- Akkor mehetek?
- Mehetsz.- bólintottam.- Én meg megkeresem Charlest.
- Gondoltam.- pillantott vissza rám vigyorogva.
A paddockban sétálva megláttam a barátomat Lando, Daniel, Pierre és Austin körében, így feléjük vettem az irányt.
- Sziasztok.- mosolyogtam körbe.
- Szia Mia.- köszöntek szinkronban tökéletesen egyszerre, mire elnevettem magam.
Charles mosolyogva karolt át és nyomott egy puszit az arcomra.
- Nincs még nektek edzésetek Arthurral?- kérdezte suttogva.
- Hamarabb befejeztünk, mert akadt más dolga.- mosolyogtam fel rá.
- Ez király.- vigyorodott el.- Akkor mi most innen szépen lelépünk.- mondta hangosabban, mire felnevettem. Vegülis, simán leléphetünk, mert mára már nincsen semmi dolgunk.
- Senkinek nem fogtok hiányozni.- pillantott ránk Austin.- Amúgyis mindig csak egymással törődtök.- folytatta, Charles pedig a fejét ingatva elhúzott onnan.
- Védekezzetek.- kiáltott utánnunk még Daniel, mire a többiek hangosan elkezdtek röhögni.
- Jézusom.- ingattam a fejem. Charles pedig hátrafordúlva csak szimplán bemutatott nekik, amin mégjobban nevettek. Borzalmasak...
-Istenem, de bolondok.- ingatta a fejét Charles, mire nevetve pillantottam rá.
- Hova megyünk?- kérdeztem.
- Legelőször a szobámba, mert átveszem a pólómat, utánna pedig ahova szeretnéd.- mosolygott rám.
A Ferrari motorhomejaba érve elindultunk Charles szobája felé. A folyosón sétáltunk éppen, amikor apa és anya lépett ki az étkezőből.
- Anyaaa. - öleltem magamhoz az anyukámat, akit már körülbelül egy hónapja nem láttam.
- Kincsem.- szorított magához ő is.
- Nem is mondtad, hogy jösz.- néztem rá, miután elengedtem.
- Meglepetés.- mosolygott rám és utánna a barátomra nézett.- Charles. Szia.- lépett hozzá, és őt is megölelgette.- Hogy vagytok drágáim?- pillantott ránk, miután visszalépett apa mellé.
- Jól.- válaszoltam mosolyogva.
- Remélem, hogy együtt vacsorázunk mindannyian.- mondta anya, mire Charlessal mindketten egyetértően bólogattunk.
- Persze.- mosolygott rá Charles.
- Akkor jó. Most pedig hagyunk is titeket.- nyomott egy puszit az arcomra és apával leléptek.
A szobába belépve Charles gyorsan átvette a pólóját és elindultunk ki.
- Na hova menjünk?- kérdezte Charles, amikor kiléptünk a kapun.
- Nekem teljesen mindegy.- vontam meg a vállam.
- Tudod, úgy imádom az ilyen válaszokat.- pillantott rám mosolyogva, mire felnevettem.
- Tudom.- vigyorogtam rá.
- Elmehetnénk arra a helyre, amit tavaly mutattam.- mondta.- Ha szeretnél.- tette hozzá.
- Szeretnék.- vágtam rá egyből bólogatva. Charles elmosolyodott és a ujjait rákulcsolta az enyémekre, így indultunk útnak.