Érzelmektől hajtva 2. (Charles Leclerc fanfiction)

46. fejezet

Hivatalosan is kezdetét vette a 2023-as szezon, mivel már itt vagyunk Bahreinben és készülünk az első futamra. Charles, Arthur és a csapat is rengeteget készült az idei megmérettetésekre, így reméljük, hogy minden ennek megfelelően fog menni.

A fiúknak korán volt egy megbeszélésük apával, így én egyedül léptem be a paddock területére, mire egyből rengeteg kamerás felém fordúlt. Hiányzott ez a nyüzsgő élet, bár azért nem panaszkodom, mert a szünetet is imádtam és igazából a jóból is megárt a sok, így Charlessal kiélveztünk minden nyugodt pillanatot, amíg lehetett. A motorhomeok között sétálva megláttam egy kis csapatot, így feléjük vettem az irányt.

- Na kit látnak szemeim, csak nem a leendő Leclercné?- vett észre egyből Daniel, aki vigyorogva köszöntött.

- Sziasztok.- mosolyogtam a srácokra, akiket már egészen régen láttam, így mindannyian hiányoztak. Daniel, Lando, Pierre, George és Mick mosolyogva köszöntek.

- Ugye meg leszünk hívva az esküvőtökre?- kérdezte Daniel.

- Persze. – bólogattam nevetve.

- Tudtam én, hogy a kisfiú erre készül. Bár, hogy ilyen kis romcsi azt nem gondoltam. – folytatta Daniel, mire a srácok elnevették magukat. Pár percig még a leendő esküvőnk volt a téma, de utána elkezdtünk más témákról is beszélni.

-Hogy telt a szünetetek?- kérdeztem tőlük, mire egyből egymás szavába vágva kezdtek el mesélni. Mintha csak arra vártak volna, hogy valaki feltegye nekik ezt a kérdést. Daniel elújságolta, hogy végre sok időt töltött a családjával és az unokahúgával akit nagyon imád. Pierre a barátnőjével volt nyaralni. Lando és George szintén ezt mesélték el nekem. Mickkel pedig találkoztam, így nem igazán tudott újdonságot mondani.

- Hallottuk, hogy nektek sem volt eseménytelen a szünet.- vigyorgott rám Lando. Itt egyből tudtam, hogy a szilveszterre gondolt.

- Elmesélte Lily?- húztam el a számat.

- Mindent.- nevette el magát.

- Hé, mi nem hallottuk és kíváncsiak vagyunk.- szólalt meg Daniel, a többiek pedig szaporán bólogattak.

- Szóval szilveszterkor Milánóban voltunk Charles barátaival és Marcoékkal. Lilyvel táncoltunk és hát felpofoztam és orrba vágtam egy srácot mert nem hagyott minket békén. Utána pedig Arthur nagyon sokat ivott és hát kicsit beképzelte a dolgokat.- motyogtam.- Szóval azt hitte, hogy terhes vagyok, mivel látott a szobánkban még Párizsban egy pozitív terhességi tesztet. De az nem az enyém volt, hanem Elenáé. – értem végére a történetnek, mire mindannyian döbbent fejjel fordúltak felém.

- Nem is tudom, hogy mi döbbentett meg jobban, hogy megvertél egy srácot, vagy, hogy azt hitték, hogy terhes vagy, vagy az, hogy Austin apa lesz.- mondta Mick, mire a srácok elnevették magukat.

- Az utolsó elég érdekesen hangzik.- bólogatott Pierre.- Én is hamarabb hinném, hogy nektek lesz gyereketek, mint Austinnak.

- Naaa. Ha felnő biztos jó apa lesz belőle.- vettem védelmembe Austint, mire a srácok csak szimplán kiröhögtek. Ők ebben nem hisznek.

- Térjünk vissza a verekedésre.- pillantott rám Daniel. – Nagyon jól tetted, hogy felpofoztad és orrba vágtad.

- Eddig még csak egy embert vágtam orrba, az is Marco volt. És nem direkt. Csak éppen próbálta megtanítani, hogy kell jól ütni.- húztam el a számat, mire a srácok sokadjára elröhögték magukat.

Hirtelen Charles, Arthur és Austin lépett hozzánk, így a srácok ahogy meglátták Austint, még jobban elkezdtek nevetni.

-Ezeknek mi bajuk?- ült le mellém Charles és szorosan magához húzott.